A.Lange & Sohne egyike azon kevés ma létező szenvedélyes, luxus óragyártóknak, akik évszázadok óta mesterei a kivételes klasszikus órák gyártásának. A világ legexkluzívabb high-end márkái között tartják őket számon, tekintve, hogy évente mindössze 5000 vagy annál kevesebb órát gyártanak, és a világ legcsodálatosabb óraműveinek adnak otthont (fordítsd meg az egyik órájukat, és meglátod, mi ez a felhajtás). Természetesen a Glashutte manufaktúra óráit a legtöbben aligha tartják “megközelíthetőnek”; ha komoly óragyűjtő vagy, tudni fogod, miért. Mielőtt elmélyednénk az egyik legkönnyebben hozzáférhető (merjük azt mondani, belépőszintű) órájukban, amelyet tavaly adtak ki – az 1815 Up/Down, következzen egy rövid magyarázat Anthony de Hass-tól, a Lange-tól a klasszikus erőtartalékos óra legújabb változatáról:
Az önfelhúzós mechanikus órák valahogy nem kapják meg a megérdemelt tiszteletet az órák szerelmesei körében. Itt meghúzok egy finom határvonalat a szerelmesek és a műértők között, mert talán csak az utóbbiak azok, akik talán felismerik a kézi felhúzású mechanikus komplikációk örömét és fontosságát a csupa – digitális, ezeréves világban. Régebben a mechanikus óra felhúzása egy gyakorlat volt, egy fegyelem, amit néhány naponta vagy talán hetente egyszer követtek, mert ha elfelejtetted felhúzni az órádat, az az állásodba kerülhetett, lekésted a vonatot vagy elkéstél egy randiról. Ma már nem biztos, hogy ilyen súlyosak a következmények, és bár lehet, hogy nem találja olyan “menőnek”, mint egy automata kronográfot, vagy olyan szépnek, mint egy holdfázist, kérdezze meg a nagyszüleit, milyen öröm volt használni egyet. Az önfelhúzós órák általában rendelkeztek járástartalék-jelzővel, ami még mindig egy szép “régimódi” módja annak, hogy tudd, mikor kezd lemerülni a tank. Az 1815 esetében a tele állapotot egy “Auf” jelzi, az “AB” pedig azt jelenti, hogy ideje felhúzni az órát.