Amint a terhessége során a méhe megnagyobbodott, a magzatburok is kitágult, hogy befogadja a babát és a magzatvizet. Mostantól kezdve azonban a magzatburok inkább egyszerűen megnyúlva növekszik, mintsem új sejteket képezve.
A magzatburok két különböző rétegből vagy membránból, egy belső “amnionból” és egy külső “chorionból” áll. A chorionnak eredetileg saját vérellátása volt, de ez mára elveszett. A vékonyabb amnion képes átcsúszni a chorionon, amikor a baba nekinyomódik. Egyik réteg sem tartalmaz idegsejteket: ez magyarázza, hogy miért nem fájdalmas, amikor a membránok megrepednek vagy “elfolyt a víz”. A rétegek együttesen mindössze 0,5 mm vastagok. Az egyes rétegekben található kollagénrostok nagyfokú nyújtást tesznek lehetővé – ez létfontosságú ezekben az utolsó hónapokban a membránok korai megrepedésének elkerülése érdekében. Sőt, a membránok annyira ellenállóak lehetnek a szakadással szemben, hogy a szülés utolsó szakaszáig nem szakadnak el (lásd: Mikor szülök?).
Amellett, hogy a membránok megtartják a magzatvizet és gátat képeznek a méhnyakon keresztül történő esetleges fertőzésekkel szemben, prosztaglandinokat képző anyagokat tartalmaznak. A prosztaglandinok fontos szerepet játszanak a vajúdás megindulásában. Ez az egyik oka annak, hogy a vajúdás gyakran akkor indul be, amikor a membránok már átszakadtak.