Ez tartalmaz egy futtatható fájlmodult, egy olyan modult, amely tömörített fájlokból tömörítetlen fájlok futtatására szolgál. Egy ilyen tömörített fájlnak nincs szüksége külső programra az ön-kicsomagoló fájl tartalmának kicsomagolásához, és a műveletet maga is képes lefuttatni. A WinRAR-hoz hasonló fájlarchiválók azonban továbbra is úgy kezelhetik az önkicsomagoló fájlokat, mint bármely más tömörített fájlt. Azok a felhasználók, akik nem akarják futtatni a kapott önkicsomagoló fájlt (például ha az vírust tartalmazhat), a fájlarchiváló segítségével megtekinthetik vagy dekomprimálhatják annak tartalmát anélkül, hogy futtatható kódot futtatnának.
Az önkicsomagoló archívum futtatásakor az azt támogató operációs rendszer alatt az archívum tartalma kicsomagolásra kerül, és fájlként tárolódik a lemezen. A beágyazott önkicsomagoló gyakran támogat számos parancssori argumentumot a viselkedés vezérlésére, azaz a célhely megadására vagy csak bizonyos fájlok kiválasztására a kicsomagoláshoz.
A nem önkicsomagoló archívumok csak az archivált fájlokat tartalmazzák, ezért azokat egy kompatibilis programmal kell kicsomagolni. Az önkicsomagoló archívumok más operációs rendszer alatt nem képesek az önkicsomagolásra, de legtöbbször még mindig megnyithatók egy megfelelő kibontó programmal, mivel ez az eszköz figyelmen kívül hagyja a fájl futtatható részét, és helyette csak az archívum erőforrását vonja ki. Bizonyos esetekben ehhez az önkitömörítő futtatható állományt át kell nevezni, hogy a megfelelő csomagolóhoz tartozó fájlkiterjesztést tartalmazza. Az önkicsomagoló fájlok általában .exe kiterjesztéssel rendelkeznek, mint más futtatható fájlok.
Egy archívum neve például lehet somefiles.zip – ez bármilyen operációs rendszer alatt megnyitható egy megfelelő archívumkezelővel, amely támogatja mind a fájlformátumot, mind az alkalmazott tömörítési algoritmust. Másik lehetőségként átalakítható somefiles.exe címre, amely a Microsoft Windows operációs rendszert futtató gépen a megfelelő archivumkezelő használata nélkül magától kicsomagolja az állományt. Linux alatt nem fog magától kibontakozni, de egy megfelelő Linux archívumkezelővel megnyitható.
Számos funkcionálisan egyenértékű, de nem kompatibilis archiválási fájlformátum létezik, köztük a ZIP, a RAR, a 7z és sok más. Egyes programok csak egy archívumtípust tudnak kezelni (létrehozni, kicsomagolni vagy módosítani), míg sok más program több formátumot is képes kezelni. Ezen kívül különbség van az alkalmazott fájlformátum és tömörítési algoritmus között is. Egyetlen fájlformátum, például a 7z, több különböző tömörítési algoritmust is támogathat, beleértve az LZMA, LZMA2, PPMd és BZip2 algoritmusokat. Ahhoz, hogy egy dekompressziós segédprogram helyesen tudjon kibontani egy archívumot, legyen szó akár az önkicsomagoló, akár a szabványos archívumról, képesnek kell lennie mind a használt fájlformátumot, mind a használt algoritmust kezelni. Az önkicsomagoló archívum elején elhelyezett pontos futtatható kódot ezért változtatni kell attól függően, hogy milyen opciókat használtak az archívum létrehozásához. A dekompressziós rutinok eltérőek lesznek például egy LZMA 7z archívum esetében az LZMA2 7z archívumhoz képest.
Egy csomó program képes önkicsomagoló archívumokat létrehozni. Windowsra ott van a WinZip, WinRAR, 7-Zip, WinUHA, KGB Archiver, Make SFX, a beépített IExpress varázsló és sok más, néhány kísérleti. Macintosh-ra létezik a StuffIt, a The Unarchiver és a 7zX. Vannak olyan programok is, amelyek Unixon shell scriptként önkitömörítő archívumokat hoznak létre, amelyek olyan programokat használnak, mint a tar és a gzip (amelyeknek jelen kell lenniük a célrendszerben). Mások (mint a 7-Zip vagy a RAR) képesek ELF formátumú normál futtatható fájlként önkitömörítő archívumokat létrehozni. Az önkicsomagoló archívum korai példája volt a Unix shar archívum, amelyben egy vagy több szöveges fájlt egy shell scriptbe kombináltak, amely végrehajtásakor újra létrehozta az eredeti fájlokat.
Az önkicsomagoló archívumok tetszőleges számú adat, valamint futtatható fájlok archiválására használhatók. Meg kell különböztetni őket a futtatható fájlok tömörítésétől, ahol a futtatható fájl csak egyetlen futtatható fájlt tartalmaz, és a fájl futtatása nem azt eredményezi, hogy a tömörítetlen fájl a lemezen tárolódik, hanem azt, hogy annak kódja a dekompresszió után a memóriában végrehajtódik.