Az új súlycsökkentő terápia, amely részben a kellemetlen érzések elfogadására tanítja az embereket, egy új tanulmány szerint segíthet a betegeknek több kilót leadni, mint a hagyományos terápiák.
A terápia, az úgynevezett Elfogadás-alapú viselkedéses kezelés (ABT) olyan készségeket tanít az embereknek, amelyek segítenek jobban betartani a diéta és a testmozgás céljait. Ezek a készségek közé tartozik, hogy megtanulják elfogadni azokat a kellemetlen érzéseket és kellemetlen helyzeteket, amelyek elkerülhetetlenül felmerülnek, amikor fogyni próbálnak, mint például az evés utáni késztetés, a fáradtság érzése, és az, hogy a kanapén való tévénézés helyett kocogni kell menni.
Az új kezelés azt is megtanítja az embereknek, hogyan azonosítsák és kötelezzék el magukat a fogyás okai mögött álló “átfogó” életcélok mellett, mint például az, hogy aktív nagyszülő akarnak lenni vagy hosszú életet akarnak élni. Végezetül a résztvevők tudatossági tréninget kaptak, amelynek célja, hogy tudatosabbá tegyék őket pillanatnyi gondolataik és döntéseik tekintetében, hogy csökkentsék az olyan viselkedésformákat, mint az esztelen evés.
Az ABT-kezelés segített a résztvevőknek több súlyt veszíteni, és hosszabb ideig megtartani azt, mint egy hagyományos elhízáskezelés, amely főként a diétára és a testmozgásra összpontosított.
A standard elhízáskezelések “a csökkentett kalóriabevitel és a fokozott fizikai aktivitás fontosságát hangsúlyozzák, segíthetnek az egyéneknek egy időre lefogyni, de az ilyen programban tanított stratégiákat nehéz hosszú távon fenntartani” – mondta Evan Forman, a philadelphiai Drexel Egyetem klinikai pszichológusa és professzora közleményében. Ezzel szemben az ABT “nagyon speciális önszabályozási készségeket tanít, így a fogyni próbáló egyének a program befejezése után is képesek lesznek egészséges döntéseket hozni” – mondta Forman.
A vizsgálatban közel 200 elhízott vagy túlsúlyos embert véletlenszerűen két csoportba osztottak be. Az első csoport az elhízás szokásos viselkedéses kezelésében részesült, amely magában foglalta a táplálkozással és testmozgással kapcsolatos képzést, valamint más hagyományos fogyókúrás stratégiákat, például azt, hogy hogyan kell figyelemmel kísérni a kalóriabevitelt, és hogyan kell eltávolítani a munkahelyről vagy otthonról azokat az ételeket, amelyek problémás evést okozhatnak. A második csoport nagyrészt ugyanazt a képzést kapta, mint a standard csoport, de ők is részesültek ABT képzésben.
Egy év elteltével az ABT csoport résztvevői a kezdeti testsúlyuk 13,3 százalékát veszítették el, szemben a standard csoport 9,8 százalékával.
Az ABT csoport résztvevőinek 64 százaléka képes volt fenntartani a 10 százalékos súlycsökkenést egy év után, szemben a standard csoport résztvevőinek 49 százalékával.
A tanulmány szerint az ABT összetevői, amelyek a jelek szerint leginkább hozzájárultak a jobb eredményhez, az volt, hogy az ABT csoport résztvevői jobban tudták tolerálni az étel utáni sóvárgásukat, és képesek voltak motiválni magukat.
Az ABT főként az elfogadás és elköteleződés terápiának (Acceptance and Commitment Therapy, ACT) nevezett beszédterápián alapul. Korábbi tanulmányok megállapították, hogy az ACT növelheti a fizikai aktivitás szintjét és javíthatja a fittséget azoknál, akik korábban egyáltalán nem mozogtak. Az ABT azonban más beszélgetésterápiás és viselkedési programok készségeit is magába foglalja, beleértve a kábítószerfüggők visszaesésének megelőzését célzó programokat is.
Az új tanulmányban az ABT csoportban tapasztalt súlycsökkenés “a viselkedéses kezelési irodalomban valaha jelentett legnagyobbak közé tartozik, agresszív diéta vagy fogyókúrás gyógyszerek alkalmazása nélkül” – mondta Thomas Wadden, a Pennsylvaniai Egyetem munkatársa és dr. Robert Berkowitz, a Philadelphiai Gyermekkórház munkatársai a tanulmányhoz fűzött kommentárjukban.
Mindamellett, bár ezek az eredmények izgalmasak, további, különböző kutatócsoportok által végzett vizsgálatokra van szükség, mielőtt az ABT “megbízható eszköznek tekinthető a fogyás fokozására” – mondta Wadden és Berkowitz. A tanulmányoknak hosszabb ideig kellene követniük a résztvevőket, hogy megállapítsák, hogy a súlycsökkenés több mint egy évig fennmarad-e, anélkül, hogy további kezelésekre lenne szükség, mondták.