A szerkesztőségben sok a furcsa helyesírás. A “hed” a “headline”, a “dek” a “deck”, a “lede” a “lead”, a “graf” pedig a “graph” (mint a bekezdésben).
Mit jelentenek ezek a kifejezések?
A hed a cikk címlapja. Ez elég egyszerű.
A dek, más néven subhed, egy-két rövid mondat, amely összefoglalja, miről szól a cikk. Általában közvetlenül a hed után jelenik meg, és “segít az olvasóknak, hogy képet kapjanak a történetről, és döntsenek arról, hogy folytassák-e a teljes cikk elolvasását” (forrás: The Balance). Nyilvánvalóan a régi holland “dek” szóból származik, ami azt jelenti, hogy “lefedni” (nem biztos, hogy ennek van értelme, de oké).
Most az online hírekben a dek a keresőoptimalizálás (SEO) céljából kiválasztott terminológiát tartalmazza. Tegnap a honlapunkon ez a Debbie Reynolds előtt tisztelgő cikk jelent meg. A dek az a mondat szürke színnel a séd alatt:
Megjegyezzük, hogy ez néha, de nem mindig a tényleges cikk első pár mondata (ebben az esetben nem az).
A lede a cikk nyitó bekezdése (vagy két bekezdése), amely az olvasó figyelmének felkeltésére szolgál. Egy tudományos esszében ez a bevezetéshez hasonló lenne. A Washington Postnak ebben a szexet kerülő ezredfordulósokról szóló cikkében a lede az első bekezdés (vagy amit az újságírók első grafikának neveznének): egy anekdota egy 26 éves fiatalemberről, aki már egy ideje nem szexelt.
A nut graf vagy nutgraf az a grafika, amelyben a legtöbb “hús” van. Általában a főcím után következik. Egy tudományos esszében ez lenne a tézisnyilatkozathoz hasonló. Gondolj a “dióhéj bekezdésre”. A Washington Post cikkében ez lenne a harmadik grafikon, közvetlenül a 26 éves lány idézete után, amely arról szól, hogyan látja az intimitást. Ez a grafikon egy nemrégiben készült tanulmányt ír le, amely a szexuális inaktivitás mintázatát állapítja meg a fiatal millenniumiak (az 1990-es években születettek) körében az előző generációval szemben.
Miért a furcsa helyesírás ezeknél a kifejezéseknél?
Az O’Reilly kiadó cikke szerint “ezek a szándékos helyesírási hibák segítenek megkülönböztetni egy szerkesztői kommentárt az írói prózától”, aminek van is értelme. Vagy talán azért, hogy megkülönböztessék, mondjuk, a “lede”-t a nyomdában használt ólomtól, vagy egy történet “nutgraf”-ját a szövegben szereplő oszlopgrafikától. Bármi legyen is az ok, az indiosynkratikus helyesírás itt van, hogy maradjon.