1 János 2. fejezet Bibliatanulmány és összefoglaló

Tweet

Itt van az első János második fejezetének összefoglalása és kommentárja.

1 János 2:1-2 Krisztus a mi szószólónk

János apostol e levél megírásának céljával kezdi: “Azért írom ezeket nektek, hogy ne vétkezzetek. Ha pedig valaki vétkezik, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelő a mi bűneinkért, és nem csak a miénkért, hanem az egész világ bűneiért is” (1Jn 2,1-2), bár nem arról van szó, hogy “ha” valaki vétkezik, hanem arról, hogy mikor. János nem azt mondja, hogy lehet, hogy nem vétkezünk, de “ha” vagy “amikor” vétkezünk, Jézus a mi szószólónk, aki “engesztelés a mi bűneinkért”, vagyis az Atya bűneinkkel szembeni haragjának kielégítése.”

1 János 2:3-6 Megismerve őt

Hogyan ismerjük meg Istent? Természetesen Isten Lelke az, aki kinyilatkoztatja nekünk, hogy ki az Isten, és pontosan, hogy ki Jézus Krisztus, és miért van szükségünk rá, ahogy János írja: “És erről tudjuk, hogy megismertük őt, ha megtartjuk az ő parancsolatait.” (1János 2:3) Tehát aki azt állítja, hogy ismeri Istent, és mégsem tartja meg az ő parancsolatait, az János szerint “hazug, és az igazság nincs benne, aki pedig megtartja az ő szavát, abban valóban tökéletesedik az Isten szeretete”. Erről tudjuk meg, hogy benne vagyunk” (1Jn 2,4-5), mert “aki azt mondja, hogy benne marad, annak úgy kell járnia, ahogyan ő járt” (1Jn 2,6). Nincs értelme azt mondani, hogy szereted Istent, de nem tartod meg a parancsolatait. Természetesen nem a parancsolatok megtartásával üdvözülünk, de egy üdvözült ember természetesen hajlik arra, hogy engedelmeskedjen annak az Istennek, aki megmentette, és azt tegye, amit Ő mond neki!

1János 2:7-11 Istent szeretni a felebarátunk szeretete által

Jézus adta az új parancsolatot, és János itt egyszerűen megismétli azt. Ez az új parancsolat az, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Krisztus szeretett minket, és még mindig így tesz: “Aki azt mondja, hogy a világosságban van, és gyűlöli a testvérét, az még mindig a sötétségben van. Aki viszont szereti testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne ok a botránkozásra” (1Jn 2:9-10). Nyilvánvaló, hogy “aki gyűlöli testvérét, az a sötétségben van, és a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította a szemét” (1János 2:11), mert hogyan állíthatja valaki, hogy szereti Istent, de gyűlöli Isten gyermekeit?

1 János 2:15-17 A világot szeretni vagy Istent szeretni?

Aki szereti a világot, vagyis a világban levő dolgokat, annak komoly problémája van, mert azt mondják nekünk, hogy “ne szeressük a világot és a világban levő dolgokat”. Ha valaki a világot szereti, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van – a test kívánságai és a szemek kívánságai és az élet kevélysége – nem az Atyától van, hanem a világból való” (1Jn 2:15-16). Nem lehet a test kívánságai és szenvedélyei által megragadva azt állítani, hogy ismerjük Istent, mert az “nem az Atyától van, hanem a világból való”, hiszen “a világ elmúlik kívánságaival együtt, de aki az Isten akaratát cselekszi, az örökké megmarad” (1János 2:17). Aki a világot szereti, amely elmúlik, az nyilvánvalóan nem Isten akaratát cselekszi, és így nem marad meg örökké.”

1János 2:18-20 Aki megmarad, az Istentől van

János apostol figyelmezteti az egyházat, és ezáltal minket is, hogy már eljött az óra, hogy sok antikrisztus van a világban. Az “anti” előtag egyszerűen azt jelenti, hogy “ellene”, vagy jelentheti azt is, hogy “helyette”, tehát aki nem Isten mellett van, ahogy Jézus mondta, az ellene van (Mt 12:30). Akik elhagyják a hívők közösségét, ami Krisztus teste, az egyház, azokról kiderül, hogy “nem voltak közülünk valók”, hiszen “velünk maradtak volna”. De kimentek, hogy nyilvánvalóvá váljék, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1Jn 2,19). Vannak, akik azt állítják, hogy visszacsúsztak, de lehet, hogy valójában soha nem is csúsztak előre, ami elárulja, hogy soha nem voltak igazán üdvözülve.

1 János 2:22-23 Az antikrisztusok tagadják, hogy Jézus a Messiás

Egyszer egy zsidó férfi azt mondta nekem, hogy Jézus már megérkezett a földre, egy másik pedig azt mondta, hogy “a Messiás még nem jött el”, tehát aki azt hiszi, hogy Jézus nem a Messiás beteljesedése, amit tucatnyi ószövetségi írás megjósolt, az nem keresztény, hanem Krisztus ellen van beállítva, vagy antikrisztus (kis “a” és nem az Antikrisztus). Ebben a kritikus kérdésben nincs helye vitának. János apostol világossá teszi ezt a kérdést: “Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az Antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Aki tagadja a Fiút, annak nincs Atyja. Aki a Fiút vallja, annak az Atyáé is” (1Jn 2:22-23). Ha tagadod, hogy Jézus a Krisztus (Messiás), akkor valójában antikrisztus vagy. Ez nem az én személyes véleményem, hanem amit Isten Igéje mond.”

1 János 2:28-29 Visszahúzódni szégyenszemre

Egyszer tartottam egy prédikációt, amelyben ezt a jánosi utalást használtam, ahol azt mondtam, hogy mindannyiunknak számot kell majd adni arról, hogy mit tettünk a testben, amíg itt voltunk a földön, és biztosan vannak olyanok, akik félelmükben visszahúzódnak majd az Ő megjelenésekor, mert tudják, hogy névleges vagy langyos keresztények voltak. János arra figyelmeztet bennünket, hogy “amikor megjelenik, bizalommal legyünk, és ne riadjunk vissza szégyenünkben az ő eljövetelekor” (1Jn 2:28), és akkor nem lesz bizalom, hiszen “mindenki, aki az igazságot gyakorolja, tőle született” (1Jn 12:29), de mindenki, aki nem, nem lehet ilyen bizalommal.”

Következtetés

Az 1Jn 2. fejezetnek ébresztőnek kell lennie mindannyiunk számára, akik vagy bizonytalanok Jézus mellett, vagy bűnben élnek, és mégis azt állítják, hogy ismerik őt. Nem mondhatjuk, hogy ismerjük Őt, és nem engedelmeskedhetünk Neki. Aki ismeri Őt, az igyekszik engedelmeskedni Neki; nem, nem tökéletesen, de élni, olvasni és engedelmeskedni fog az Igének. Ha nem így tesznek, akkor nem lesz bizalmuk az Ő megjelenésének napján, és “nyilvánvalóvá válik, hogy nem mindnyájan közülünk valók” (1János 2:19). Biztosítsd be kiválasztottságodat és elhívásodat (2Pét 1:10), és tedd ezt, mielőtt még túl késő lenne (Jel 20:12-15).

Kapcsolódó olvasmány: