Amióta a 20. század közepén Dél- és Kelet-Afrikában felfedezték az Australopithecus fosszíliáit, úgy gondolták, hogy az emberi vonal eredete Afrikában van. Az ugyanebben a régióban a közelmúltban felfedezett fosszíliák, köztük a 3,7 millió éves, ikonikus tanzániai Laetoli lábnyomok, amelyek emberhez hasonló lábakat és felegyenesedett mozgást mutatnak, megerősítették azt az elképzelést, hogy a homininok (az emberi vonal korai tagjai) nemcsak Afrikából származnak, hanem több millió évig elszigetelten maradtak ott, mielőtt szétszóródtak Európába és Ázsiába. A Krétáról származó, körülbelül 5,7 millió éves, emberhez hasonló lábnyomok felfedezése, amelyet egy nemzetközi kutatócsoport ezen a héten tett közzé az interneten, megdönti ezt az egyszerű képet, és egy összetettebb valóságot sugall.
Az emberi lábaknak nagyon jellegzetes alakjuk van, amely minden más szárazföldi állatétól eltér. A hosszú talp, az öt rövid, előre mutató, karmok nélküli lábujj és a többi lábujjnál nagyobb hallux (“nagylábujj”) kombinációja egyedülálló. Legközelebbi rokonaink, az emberszabású majmok lábai inkább az emberi kézre hasonlítanak, az oldalra kilógó hüvelykujjszerű hallux-szal. A Laetoli lábnyomok, amelyeket feltehetően az Australopithecus készített, nagyon hasonlítanak a modern emberekéhez, kivéve, hogy a sarok keskenyebb, és a talpból hiányzik a megfelelő boltozat. Ezzel szemben a 4,4 millió éves, Etiópiából származó Ardipithecus ramidusnak, a legrégebbi, viszonylag teljes kövületekből ismert homininnek majomszerű lába van. Az Ardipithecust leíró kutatók azzal érveltek, hogy az a későbbi homininok közvetlen őse, ami arra utal, hogy akkoriban még nem fejlődött ki az emberhez hasonló lábfej.
A nyugat-krétai Trachilosból származó új lábnyomok összetéveszthetetlenül emberhez hasonló formájúak. Ez különösen igaz a lábujjakra. A nagylábujj alakját, méretét és helyzetét tekintve hasonlít a miénkhez; a talpon egy határozott “gömböc” is található, amely a majmoknál sohasem fordul elő. A talp aránylag rövidebb, mint a Laetoli-lenyomatoknál, de az általános formája ugyanaz. Röviden, a Trachilos-lenyomatok alakja egyértelműen arra utal, hogy egy korai homininhez tartoznak, amely valamivel primitívebb, mint a laetoli nyomkereső. Homokos tengerparton készültek, valószínűleg egy kis folyó deltájában, míg a laetoli nyomok vulkáni hamuban keletkeztek.
“Ami miatt ez ellentmondásos, az a lenyomatok kora és helye” – mondja Per Ahlberg professzor az Uppsalai Egyetemről, a tanulmány utolsó szerzője.
Körülbelül 5,7 millió évvel fiatalabbak, mint a legrégebbi ismert fosszilis hominin, a csádi Sahelanthropus, és kortársak a kenyai Orrorinnal, de több mint egymillió évvel idősebbek, mint a majomszerű lábú Ardipithecus ramidus. Ez ellentmond annak a hipotézisnek, hogy az Ardipithecus a későbbi homininok közvetlen őse. Ráadásul egészen idénig az összes 1,8 millió évnél (a Grúziából származó korai Homo fosszíliák kora) idősebb fosszilis hominin Afrikából származott, amiből a legtöbb kutató arra következtetett, hogy a csoport ott fejlődött ki. A Trachilos-lábnyomokat azonban biztonságosan datálták a felette és alatta lévő rétegekből származó foraminiferák (tengeri mikrofosszíliák) kombinációjával, valamint azzal a ténnyel, hogy közvetlenül egy nagyon jellegzetes üledékes kőzet alatt találhatók, amely a Földközi-tenger rövid ideig tartó kiszáradásakor, 5,6 ezer évvel ezelőtt keletkezett. Érdekes egybeesés, hogy az év elején egy másik kutatócsoport újraértelmezte a Görögországból és Bulgáriából származó, 7,2 millió éves Graecopithecus főemlős töredékét homininnek. A Graecopithecus csak fogakból és állkapcsokból ismert.
A Trachilos lábnyomok keletkezésének idején, a késő miocénnek nevezett időszakban a Szahara sivatag még nem létezett; a szavannaszerű környezet Észak-Afrikától egészen a Földközi-tenger keleti részén húzódott. Ráadásul Kréta még nem vált el a görög szárazföldtől. Így nem nehéz belátni, hogy a korai homininok hogyan járhatták be Délkelet-Európát és Afrikát is, és hogyan hagyhatták lábnyomaikat a Földközi-tenger partján, amely egy napon Kréta szigetének részét képezte.
“Ez a felfedezés frontálisan megkérdőjelezi a korai emberi evolúció bevett narratíváját, és valószínűleg sok vitát fog generálni. Hogy az ember eredetét kutató közösség elfogadja-e majd a fosszilis lábnyomokat a homininek krétai miocén kori jelenlétének meggyőző bizonyítékaként, még nem tudjuk” – mondja Per Ahlberg.