1969 Chevrolet Corvette ZL1

Köszöntöm a Muscle Car Milestones legújabb számában. Itt nem csak személyautókat, hanem teherautókat, terepjárókat és minden olyan járművet megnézünk, amelyek legendássá, hírhedtté, vagy talán még utálttá is váltak az izomautók világában. Emellett megnézzük a ritka, elfeledett és egyszerűen csak figyelmen kívül hagyott izomautókat is minden korszakból. Nincsenek szabályok vagy korlátozások arra vonatkozóan, hogy miről fogunk beszámolni.

A Muscle Car Milestones ezen kiadása egy kivételesen ritka Chevrolet Corvette-et vesz górcső alá. A Chevrolet 1969-ben mutatta be a ZL1-et. Ez a Corvette egy 427 köbcentis erőforrással rendelkezik, amelynek megrendelésével csak kevés vásárló élt. Annyira ritka, hogy legfeljebb kettő darabról tudunk. Ez a ritkaság az, ami a ZL1-et némileg legendássá tette a Corvette-rajongók körében.

“A ZL-1 nem csak azért gyorsul, mert a gyorsul szó nem megfelelő erre az autóra. Úgy szaggatja magát a levegőben és a fekete fizetésen keresztül, mint az összes modern, nagy colos versenygép, amit valaha is láttál, a motor felkapaszkodik a fordulatszám-sávba abban a fajta ugráló kapuban, miközben a gumik tapadásra vadásznak, megtalálják, egy millimásodpercre megint elveszítik, majd megtalálják, amíg be nem záródnak.” Eric Dahlquist, Motor Trend, 1969. május

Hogy lássuk, mitől különleges a ZL1, látnunk kell, mitől más. Igaz, a motor valóban hasonlít az L88-ashoz. Ez az a 427 köbcentis motor, amelyen a ZL1 alapul. Itt azonban véget érnek a hasonlóságok. Ne feledje, hogy a ZL1-et a versenyzésre tervezték. A Chevrolet vastagabb alumíniumblokkot használt, és erősebb csapágyazási felületeket, valamint külső csapágyazási merevítőket kapott a blokk elején, ahol a szívócső csatlakozik. Az alumínium blokk használatának további előnye a súlycsökkentés volt. A vasblokkos L88-as testvéréhez képest az alumínium használata 100 font súlyt csökkentett a motor súlyából. A motor emellett nagyobb emelésű és más időtartamú vezérműtengelyt kapott, mint az L88 427-es. A blokkban vas hengerhüvelyeket használtak. A Chevrolet a motort száraz olajteknővel ellátott olajrendszerrel és a vezérműtengelyhez választható fogaskerekes meghajtással is ellátta. A tetején egy Holley 850-es karburátor volt, amely magas oktánszámmal táplálta az éhes fenevadat.

Mindez a részletekre fordított figyelem tette a ZL1-et rendkívül gyorsabbá. Gyakori volt a 4 másodperces 0-100-as idő, és az autó kevesebb mint 12 másodperc alatt tudta leküzdeni a negyed mérföldet. A motor mellett a gyorsaság oka részben a súlyában rejlett. A ZL1 körülbelül 3,100 fontot nyomott a mérlegen. Ez könnyebb, mint egy jelenlegi generációs Z06-os. Évtizedeken át a ZL1 több lóerővel rendelkezett, mint bármely más Vette, amíg 2009-ben meg nem jelent a ZR1 (ez 40 év, ha esetleg számolnád).

Szóval, miért csak két ZL1 Vette-et épített a Chevy? A válasz talán abban rejlik, ahogyan a lóerőszámokat közölték. Papíron a ZL1 és az L88 lóerejét 430 lóerőre becsülték. A ZL1 tényleges lóerőszáma azonban borzasztóan alulértékelt volt. A ZL1 tényleges lóereje közelebb volt az 525 lóerőhöz. A lóerőszámok meghamisítása 1969-ben nem volt újdonság az autóiparban. A szövetségiek és a biztosítótársaságok sakkban tartása érdekében az autógyártók hírhedten kevesellték ezeket a számokat. A gyenge eladások másik oka az ár volt. A ZL1 motor megrendelése önmagában 3000 dollárba került. Ez az L88-as motor 1030 dolláros árán felül volt. Előbb meg kellett rendelni. Ha mindezt összeadjuk, a ZL1 Corvette ára 10 000 dollár vagy annál is több volt. Ez sok pénz volt egy Corvette-ért 1969-ben.

Hát hol van az a két ZL1-es, ami még mindig létezik? Van valami mesélnivalójuk? A válasz mindkét kérdésre igen. Az egyik jelenleg Kevin Suydam magángyűjteményében létezik Seattle-ben, Washingtonban. A másik Roger Judski autókereskedő tulajdonában van a floridai Maitlandben.

Kevin Suydam Corvette-jét újonnan szállították egy vásárlónak a Utah állambeli Salt Lake Citybe. Ez a tulajdonos drag versenyzésre használta az autót. Kevinnek sikerült fényképeket szereznie a Vette-ről egy drag strip-en, amelyen a “Predator” szó szerepel az oldalán. Az eredeti tulajdonos másfél évig tartotta az autót, mielőtt eladta egy körpályás versenyzőnek. Ezután az autót átalakították egy bukóketreccel, üzemanyagcellával és fényszórókkal. Végül az autó az Otis Chandler Közlekedési Múzeumban kötött ki. Ott tudta Kevin megszerezni az autót. Az autót bemutatótermi állapotba hozták, és olyan opciókkal rendelkezik, mint a Muncie 4 sebességes sebességváltó, a pozitív vonóerővel rendelkező hátsó tengely és az elektromos fékek. Kevin kiterjedt papírmunkával rendelkezik, amely visszanyúlik az autó újkori állapotáig, a dragversenyzés történetéig, az autó pályaversenyzéssel töltött idejéig és a DMV nyilvántartásaiig.

Roger Judski ZL1-esének van egyfajta kockás múltja. Ezt a ZL1-et eredetileg a St. Louis-i Corvette-gyár mérnöke, George Herberling rendelte céges autónak. Ez az autó magas felszereltségű volt, közel 11.000 dollárba került. George kevesebb, mint 2000 mérföldet vezetett az autóval, mielőtt elfogadta az áthelyezést. Az autót azonban nem vitte magával. Az utódjának nem volt kedve a ZL1-hez, és a General Motorson keresztül zónaszinten eladásra kínálta az autót. Az autó végül a virginiai Richmondban, egy Chevrolet márkakereskedésben kötött ki. Ezt követően egy hajóversenyző vásárolta meg azzal a szándékkal, hogy a motort a hajójában használja. Az autó megvásárlásának napján azonban a motor szelepproblémák miatt megsérült. A motort garanciálisan kicserélték, és ahelyett, hogy a ZL1-be került volna, a tulajdonos versenycsónakjába tették. Az autót végül egy másik motorral adták el, és több tulajdonoson is átment. Wayne Walker, egy Corvette-rajongó és egy Corvette-alkatrészekkel foglalkozó vállalkozás tulajdonosa végül megvásárolta az autót, és megtalálta az eredeti motort. Az autót ismét több tulajdonosnak adták el, köztük a floridai Richard Lynnnek. Miután elítélték kokaincsempészetért, a szövetségiek lefoglalták az autót, és 300 000 dollárért elárverezték Judskinak. Az autó még mindig az ő tulajdonában van, és az autókereskedésében állítja ki.

1969 volt az egyetlen év, amikor a ZL1-et gyártották. Ez volt az utolsó év is, amikor a 427 V8-as V8-as opció volt a 2013-as modellévig. Mivel csak két ZL1 létezik, a becsült érték egy-egy ilyen autó esetében valahol 1,4 millió dollár közelében van. Elég nagy összeg, de ez az az ár, amit egy egyedi kincs birtoklásáért fizetni kell.

1969 Chevrolet Corvette ZL1 Photo Credits:

camaros.org
cargurus.com
rogerscorvette.com
fossilcars.com
petrolicious.com
danburymint.com
enginelabs.com