Verse 1
A Sátán pedig felállt Izráel ellen, és provokálta Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
Sátán állt – Az Úr és az ő törvényszéke előtt, hogy megvádolja Dávidot és Izráelt, és engedélyt kérjen Istentől, hogy megkísértse Dávidot. Az állás a vádló testtartása az emberi törvényszékek előtt; következésképpen a szentírás (amely az Isten dolgairól az emberek módjára szokott beszélni, hogy azokat a mi képességeinkre hozza le) máshol a Sátánt ebben a testtartásban ábrázolja.
Verse 3
És Joáb így felelt: “Az Úr százszor annyivá teszi az ő népét, ahányan vannak; de uram, királyom, nem az én uram szolgái-e mindnyájan?” Miért követeli hát az én uram ezt a dolgot, miért lesz ez Izraelnek vétek okozója?”
Miért, … – Vagy: miért lesz ez Izraelnek vétek okozója vagy büntetés okozója? Isten általában azért bünteti a népet uralkodóinak bűneiért, mert azok többnyire vétkesek valamilyen módon; vagy legalábbis Isten megragadja ezt az alkalmat, hogy megbüntesse a népet minden bűnéért.”
Verse 6
De Lévi és Benjámin nem számított közéjük, mert a király szava gyalázatos volt Joáb számára.
Nem számította – Részben a következő okból, elsősorban pedig Isten kegyes gondviselése folytán Lévihez, mert az ő szolgálatában álltak, Benjáminhoz pedig azért, mert ők voltak a legkisebbek a törzsek közül, mivel majdnem kihaltak, Bírák 21:6, és mert Isten előre látta, hogy a törzsek felosztásakor hűségesek lesznek Dávid házához, és ezért nem akarta, hogy csökkenjenek. És Joáb is meg merte hagyni e két törzset számozatlanul, mert volt rá csalóka ürügye; Lévi esetében azért, mert nem voltak harcosok, és a király parancsa csak azokra terjedt ki, akik kardot rántottak. Benjáminra pedig azért, mert ők, mivel olyan kis törzsek voltak, és Jeruzsálemmel határosak, könnyen megszámlálhatták őket utólag.
Verse 7
És megharagudott Isten erre a dologra, ezért megverte Izráelt.
megharagudott – Mert ezt a szükségesség minden színezete nélkül, puszta kíváncsiságból és hivalkodásból tették.
Verse 14
És az Úr pestist bocsátott Izraelre, és hetvenezer férfi esett el Izraelből.
Elesett, … – Büszke volt népének létszámára, de Isten úgy intézkedett, hogy kevesebb legyen. Igazságos, hogy mi büszkék vagyunk így, elvették tőlünk, vagy megkeserítették nekünk.”
Verse 16
És felemelte Dávid a szemét, és látta, hogy az Úr angyala áll a föld és az ég között, kivont karddal a kezében, amelyet Jeruzsálem fölé nyújtott. Akkor Dávid és Izráel vénei, akik zsákruhába voltak öltözve, arcra borultak.”
Sákruha – Gyászruhában, megalázkodva Isten előtt bűneikért, és elítélve haragját a nép ellen.
Vers 18
Akkor az Úr angyala megparancsolta Gádnak, hogy mondja meg Dávidnak, hogy Dávid menjen fel, és állítson oltárt az Úrnak a jebusita Ornan cséplőföldjén.
Oltárt állíts, … – Az, hogy megparancsolta Dávidnak, hogy oltárt építsen, a megbékélés áldott jele volt. Mert ha Istennek tetszett volna megölni őt, nem parancsolta volna, mert nem fogadott volna el tőle áldozatot.
Vers 20
És Ornán visszafordult, és meglátta az angyalt, és négy fia vele együtt elbújt. Ornán pedig búzát csépelt.
Elrejtőztek – A dicsőség és a fenség miatt, amelyben az angyal megjelent, amit az emberek gyenge természete nem képes elviselni; és az Isten bosszújától való félelem miatt, amely most úgy tűnt, hogy családjukat éri.
Verse 25
Dávid tehát hatszáz sékel súlyú aranyat adott Ornánnak a helyért.
Kétszáz – Olvassuk, 2Sámuel 24:24, ötven sékel aranyat adott: vagyis hatszáz sékel ezüst értékét adta aranyban.
Vers 26
És Dávid épített ott oltárt az Úrnak, és áldozott égőáldozatot és békeáldozatot, és segítségül hívta az Urat, és ő válaszolt neki az égből tűz által az égőáldozat oltárán.
Tűz által – Zsid. az égből küldött tűz által: ez volt Isten elfogadásának a jele. A tűz, amely jogosan szegeződhetett volna a bűnösre, az áldozatra szegeződött, és megemésztette azt. Így lett Krisztus bűnné és átokká értünk, és tetszett az Úrnak, hogy megverje őt, hogy általa Isten számunkra nem emésztő tűz, hanem megbékélt Atya legyen.
Vers 28
Abban az időben, amikor Dávid látta, hogy az Úr meghallgatta őt a jebusita Ornan cséplőszékén, akkor ott áldozott.
Áldozott – Amikor észrevette, hogy áldozata elfogadható volt Isten előtt, további áldozatokat mutatott be azon a helyen.
Vers 30
De Dávid nem mehetett eléje, hogy Istentől kérdezzen, mert félt az Úr angyalának kardjától.
Félelem – Amikor látta, hogy az angyal kivont karddal áll Jeruzsálem fölött, nem mert elmenni Gibeonba, nehogy az angyal időközben elpusztítsa Jeruzsálemet; ennek megelőzésére helyénvalónak tartotta, hogy azon a helyen imádja Istent, amelyet különleges jelenlétével és elfogadásával megszentelt
.