A 21-hidroxiláz autoantitest (21-OH Ab) ELISA kit kizárólag szakmai használatra készült, a 21-OH Ab mennyiségi meghatározására humán szérumban. A mellékvesekéreg autoimmun pusztulása az Addison-kór leggyakoribb oka, és a mellékvese-specifikus szteroid 21-hidroxiláz enzimmel szembeni autoantitestek a mellékvese autoimmunitás fontos markerei. Ez akkor fordulhat elő, ha a betegség Addison-kórként vagy az I. vagy II. típusú autoimmun poliglanduláris szindrómák (APS) részeként jelentkezik.
A 21-OH Ab ELISA-készletben a betegek szérumában, a kalibrátorokban és a kontrollokban lévő 21-OH Ab-nek kölcsönhatásba kell lépnie az ELISA-lemez mélyedéseire bevont 21-OH-val. A 16-20 órás inkubáció után a mintákat eldobjuk, így a 21-OH Ab a lyukakra felvitt 21-OH-hoz kötődve marad. A 21-OH-Biotint egy második inkubációs lépésben adjuk hozzá, ahol a 21-OH Ab divalens képességének köszönhetően híd alakul ki a lemezen immobilizált 21-OH és a 21-OH-Biotin között. A megkötött 21-OH-Biotin mennyiségét ezután egy 3. inkubációs lépésben határozzuk meg, amely során sztreptavidin-peroxidázt (SA-POD) adunk hozzá, amely specifikusan kötődik a biotinhoz. A felesleges, nem kötött SA-POD-ot ezután kimossuk, és a 3,3′,5,5′-tetrametil-benzidin (TMB) peroxidáz-szubsztrát hozzáadása kék szín kialakulását eredményezi. Ezt a reakciót stop-oldat hozzáadásával állítjuk le, aminek hatására a lyukak tartalma sárgává válik. A sárga reakcióelegy 450 nm-nél és 405 nm-nél mért abszorbanciáját ezután ELISA lemezolvasóval olvassuk le. A magasabb abszorbancia a 21-OH Ab jelenlétét jelzi a vizsgálati mintában. A 405 nm-en történő leolvasás lehetővé teszi a magas abszorbanciák kvantitását. Javasoljuk, hogy az 1 U/ml alatti értékeket 450 nm-en mérjük. Ha csak egy hullámhosszon lehet leolvasni, akkor a 405 nm is használható. A mérési intervallum 0,3 – 100 U/ml (tetszőleges egység).