v1-11: Salamon dicsérete Istennek.
v1-2:
v3: Salamon összegyűjtötte egész Izráelt, hogy osztozzanak ezen a csodálatos alkalmon.
v4: Isten megmutatta kegyelmét azzal, hogy megengedte az embernek, hogy templomot építsen neki; még az egek ege sem tudja befogadni őt (2.6).
v3: Isten bebizonyította hűségét. Megígérte, és saját kezével teljesítette ezeket az ígéreteket. Ez igaz volt azzal, hogy Dávidot, majd Salamont ültette a trónra; és igaz volt azzal is, hogy Jeruzsálemet jelölte ki az Ő Nevének helyéül.
v5: Isten korábban nem választott helyet templomnak, sem királyt népének.
v6: Istennek két választása volt: Jeruzsálem és Dávid, Ez 37.24-25; Zak 12. Mindkettőnek maradandó jelentősége van, és jövőbeli földi áldásokat ígér a zsidó nép számára.
v7-9: Salamon megmagyarázta, miért nem tudta Dávid felépíteni a templomot;
- a tényleges okot itt nem adták meg; 1Kr 28.3;
- nem kritizálták Dávidot;
- nem említették Dávid háborúit.
Dávidnak látomása volt Istentől, és ez dicsérendő, mert ez a látomás arra késztette, hogy sokat készüljön a templom építésére, és úgy tűnik, Salamon szerepét is inspirálta.
v10: Tagadhatatlan jelei voltak annak, hogy Isten teljesítette szavát; Salamon királlyá való kinevezése, a templom építése.
v11: A láda a középpontban volt, a Legszentebbben. Ez volt Isten szövetsége az Ő népével. A szövetség nélkül az épület csupán egy halom tégla lenne.
Számunkra Krisztus áll a középpontban, mert Isten minden ígérete “igen” és “ámen” benne.
v12-13: Salamon egy emelvény tetején állt, ami a nép fölé helyezte őt, hogy hangját hallani lehessen. Ez azt a jelenetet írja le, amikor Salamon a nép előtt imádkozott.
v14: Salamon Isten kiválóságával és hűségével kezdte imáját; a templom Isten hűségéről tett bizonyságot. A templom azért volt nagy, mert Isten nagy (2.9). Isten áldása azoknak szól, “akik teljes szívvel kitartanak a te utadon.”
v15-17: Isten hűsége és hatalma. A kis refrén megismétlődik; “száddal ígérted, és kezeddel teljesítetted” (lásd 4. v.);
- ígéret szavai; szövetség; ígéret; kimondva; teljesítve;
- Szolomon imádkozott Isten folyamatos hűségéért, hogy bizonyítsa be jellemét, hogy több ígéretét beteljesíti;
- Isten képes beteljesíteni, amit megígért;
- néhány ígéret beteljesedése a nép és a király engedelmességétől függött. Különösen az örökkévaló királyság ígérete függött attól, hogy Dávid sora hűségesen jár-e Isten előtt.
v18: Isten túl nagy bármilyen ember alkotta épülethez; ApCsel 17.24-25 és 1Kir 8.27.
Az író itt hozzáteszi a “az emberekkel” kifejezést; Jézus Krisztus eljövetelének csodálatos igazsága az, hogy Isten közöttünk lakott; “Tetszett, mint ember az emberrel lakni, Jézus, a mi Immanuelünk.”
Vö. János 14.17, Isten most az Ő Szentlelke által lakik az Ő népében. Az “együtt” és a “benn” közötti létfontosságú különbség; a nagyobb csoda Jézus Krisztus által válik lehetővé.
v19-21: Imádság “e hely felé”; lásd Dán 6.10, a 38. v. teljesítése. Salamon kérése az volt, hogy Isten tiszteljen meg minden imát, amely a templom felé irányul. Számunkra örömmel honorálja a Jézus nevében mondott imákat; Jn 14.13; 16.23.
Csodálatos, hogy Isten egyáltalán elfogadja az ember dicséretét és imáját.
A 22-39. v. Salamon különböző forgatókönyvekre utal, amelyekben azt kérte, hogy Isten hallgassa meg az Ő népe imáit. Mindezekben a konkrét helyzetekben Salamon azt kérte, hogy az “erre a helyre” irányított imák meghallgatásra találjanak.
Salamon többször kijelentette, hogy a menny Isten lakóhelye.
v22-23: Személyes bűnök: hogy Isten megmutassa igazságosságát és igazságosságát. Neh 4.4; az életünkben elkövetett cselekedeteknek következményei vannak.
v24-25: Nemzeti bűnök, amelyek katonai vereséget hoztak; az ilyen eseményeknek lelki okai voltak; de Isten mindig kész megbocsátani és helyreállítani.
v26-27: Aszály a bűnök miatt; ismét a megbocsátásért és helyreállításért imádkoztak. Isteni tanítás is van, hogy Isten megtanítsa népét a helyes életmódra.
v28-31: Éhínség és csapások, katasztrófák és betegségek; ezek az emberi élet részei, nem pedig konkrét bűnök következményei. De itt is lehet és kell imádkoznunk. A megpróbáltatások időszaka személyes nehézségeinkre figyelmeztet bennünket; az Úristenhez fordulva emlékeztet bennünket arra, hogy Ő ismeri a szívünket, és megtanít minket arra, hogy engedelmességben járjunk.
v32-33: Isten bizonyságtétele a világban, hogy a pogányok is elfogadják. Ez egy nagy látomás, hogy a pogányok halljanak Isten nagyságáról. Sajnos Izrael népe elutasítóvá vált az idegenekkel szemben.
v34-35: Isten hűsége az Ő népéhez; erő a harcban, hogy kiálljon az ügyük mellett. A népet Isten küldte, ezért ügyüket Ő hagyja jóvá.
v36-39: Vereség és száműzetés a kitartó bűnök miatt; ez súlyosabb volt, mint a v24-25-ben. Ez az ítélet beteljesedett Júda számára Manassé és az azt követő száműzetés révén, lásd Dán 9.5.
A vereség és a száműzetés nem volt végleges, mert Isten megmaradt népe Istenének. Tiszteletben tartotta szívük megváltozását, és megváltoztatta körülményeiket, visszahozta őket a földre.
v40: A 7.15-ben meghallgatott ima; Salamon csak Isten irgalmában és Isten szavában bízhatott, nem ragaszkodhatott ahhoz, hogy Isten tisztelje a templomot.
v41-42: Az ima, amikor Isten megpihent a templomban; lásd 4Móz 10.35, amikor a ládát felvitték. Lásd Zsolt 132.8-10, és Isten ígéreteit Zsolt 132.13-18-ban.