Egy olyan társadalomban élünk, amelyben a termelékenységet az élet nagyra értékelt aspektusának tekintik.
Ha arra törekszel, hogy lenyűgözz valakit, legyen szó munkahelyről, kapcsolatépítésről vagy mindennapi kapcsolatokról, az emberek kíváncsiak lesznek, mire készülsz. A “semmit” gyakran rosszalló válasz, akárcsak az általános lustaság.
Az elfoglaltnak lenni egyszerűen előnyösebb. Ha rövid a tennivalólistánk, igyekszünk megtölteni azt. Ha nem a munkával foglaljuk le magunkat, helyette a társasági életünket építjük.
Talán mindenki azt mondja neked, hogy lenyűgöző vagy, és sok az eredményed. Talán magasra tartod magadat. De amikor állandóan úton vagy, mikor szakítasz időt magadra?
Mindig is csodáltam apámat, amiért egyensúlyozott ebben a rejtélyben. Talán a laza jamaikai származása miatt, de ő mindig tudja, mikor kell egy napot csak úgy lógni és pihenni.
Nem tervez semmit a napra, és gyakran a kanapén ülve tölti a napot. Bár az ilyen napokat szeretem a legkevésbé (abszolút utálom a semmittevést), rájöttem, hogy a józan ész érdekében szükség lehet rájuk.
De mit teszel, ha a munkaterhelésed kezelhetetlenné válik? Hogyan kezelsz egy kimerítő, teljes munkanapot, amit egy baráti esti szórakozás, majd másnap reggel munka követ?
Tipikusan arra kényszerítem magam, hogy működjön. Listára teszek tételeket, és mindet kipipálom. Bár ez megkönnyítheti a termelékenységet, de sosem segít igazán.
Néha, amikor annyira elfoglalt vagy, egyszerűen szükséged van egy laza napra a kanapén. Ha nem szánsz erre időt, és túlságosan széthúzod magad, annak biztosan lesz némi visszahatása. Íme néhány példa:
Stressztúlterhelés
Mindannyian tapasztaltunk már stresszt az életünkben, és azt hiszem, a legtöbben egyetértenek abban, hogy ez nem egy optimális érzés.
Ez megnyilvánulhat alvásképtelenségben, fokozott súlygyarapodásban vagy fogyásban, hangulatingadozásban, feledékenységben, negatív gondolatokban, betegségben… a lista folytatható.
Volt idő, amikor azt hittem, hogy a gyakori stressz csak az élet egyik oldala, de nem kell, hogy az legyen. Ha azt hiszed, hogy az, hogy nem tudsz aludni (mert túl sok minden jár a fejedben), normális, akkor tényleg lemaradsz néhány minőségi alvásról (amit mindenki más teljesen megkap).
Növekedett hajlam az összeomlásra
Ez történik, amikor a stressz szélsőségessé és kezelhetetlenné válik. Hirtelen és váratlanul jelentkezik, és vagy úgy nézhet ki, mintha hirtelen megőrültél volna, vagy mintha hirtelen leszarod. Akárhogy is, megtörténik, és gyakran nehéz kiutat találni belőle.
Az ingerült és durva viselkedés felégetheti a hidakat, míg a stressz okozta depresszió még lustábbnak tűnhet, mintha csak egy szabadnapot vettél volna ki. Hosszú távon egyik eredmény sem segít rajtad.
Az apró dolgok megbecsülésének hiánya
Egy dolog, hogy egy szép napon kint dolgozol, és egy másik, hogy lefekszel és csodálod a kék eget. Sárkányt eregetni. Sportolni. Túrázni egyet. Mosolyogni egy idegenre.
Ezek az “apró dolgok”, a mindennapi események és egyszerű tevékenységek, amelyeket azért teszünk, hogy a jelenben élvezzük az életet.
Ha állandóan a teendők listáján dolgozol, mikor tudsz leülni egy kávé és egy jó könyv társaságában? Ezek az apró dolgok azok, amelyek miatt érdemes élni.
Naná, hogy az önéletrajzod lenyűgöző lehet, de ha nem hódolsz a hobbidnak, vagy nem használod ki a szép napokat (vagy akár a borús napokat!), akkor mit élvezel igazán az életben?
A sok év alatt, amikor a tennivalólistákkal stresszeltem magam, és az önéletrajzom építése érdekében vállaltam feladatokat, megtanultam, hogy végső soron sokkal élvezetesebb az egyensúly. A munka természetesen prioritást élvez, de a saját elégedettséged is.
Könnyű magunkat a második helyre tenni, sőt, úgy tűnik, a társadalom szinte ösztönzi is erre. De ha növelni akarod a saját elégedettségedet és termelékenységedet, akkor neked is fel kell kerülnöd erre a teendők listájára. Az élet túl rövid ahhoz, hogy elhanyagoljuk a saját igényeinket.
Fotó a We Heart It oldaláról