A háromdimenziós (3D) echo már közel öt évtizede létezik. Az ultrahang, az elektronika és a számítástechnika közelmúltbeli fejlődése révén a 3D echo a kutatási környezetből a mindennapi klinikai gyakorlatba került. A valós idejű 3D echo és a teljes térfogatgyűjtés ma már transthorakális és transzoesophageális szondákkal is lehetséges. A 3D echo fő előnye a végtelen számú vágási sík, amely lehetővé teszi a szívstruktúrák közvetlen, szemtől szembeni és anatómiai nézetét, elkerülve az elülső rövidülést és megkerülve a szívkamrák geometriai feltételezéseit, amelyek minden 2D echo technikában benne rejlenek. A háromdimenziós echo továbbra is függ a képminőségtől, ki van téve az ultrahangos műtárgyaknak, és kompromisszumot kell kötnie a térbeli és időbeli felbontás között. A 2019-es rutin klinikai gyakorlatban a teljes 2D echo vizsgálatot követően fókuszált 3D vizsgálatot ajánlunk. Az a terület, ahol a 3D echo következetesen jobb pontosságot és reprodukálhatóságot mutat a 2D echóval szemben, a bal kamra (LV) térfogatának és az ejekciós frakciónak az értékelése. Javasoljuk, hogy az apikális ablakból teljes térfogatú 3D visszhangadatsort kapjunk, amelyből az LV térfogat és az LV globális hosszanti törzse mérhető. A 2D vizsgálat során azonosított patológiáktól függően további 3D vizsgálatot lehet végezni. A háromdimenziós echo a mitrális billentyű patológiáinak és a pitvari szeptumdefektusoknak az értékelésében jobb, mint a 2D echo. Ezenkívül a valós idejű 3D transzoesophageális echo nagyon hasznos technika a strukturális kardiológiai beavatkozások irányításában, mind a beavatkozás előtt, alatt és után. Bár a 3D echo nem az echokardiográfia szent grálja, hasznos technikát jelent a kardiológiai képalkotás egyes területein.