A 3D modell valaminek a háromdimenziós matematikai ábrázolása.
A 3D modelleket a valós és konceptuális látvány ábrázolására használják művészeti, szórakoztató, szimulációs és tervezési célokra, és számos különböző iparág szerves részét képezik, beleértve a virtuális valóságot, videojátékokat, 3D nyomtatást, marketinget, TV és mozgóképeket, tudományos és orvosi képalkotást és számítógépes tervezést és gyártást CAD/CAM.
Egyes 3D modelleket NURBS (non-uniform rational b-spline), keretgörbék által meghatározott sima alakzatokból építenek fel, amelyek viszonylag számításigényesek. A modell tipikus alapja egy 3D háló; a szerkezeti felépítés poligonokból áll.
Az animációhoz készített modellek gondos felépítést igényelnek, mert a poligonok elrendezése szokatlan deformációk esetén problémákat okozhat. A modellekhez szükség van a csontváz felépítésére és a súlyok felfestésére is, amelyek meghatározzák a modell textúráját és poligondeformációját a mozgás hatására.
Egyes 3D modellek felületeket shaderek segítségével határoznak meg, olyan programok segítségével, amelyek matematikailag határozzák meg a színt, a fényjátékot és más felületi jellemzőket. Más modellek a színt, a tükröződést, a felületi textúrát és a fénykibocsátást térképeknek nevezett 2D-s képfájlok sorozatán keresztül határozzák meg, különösen azok, amelyeket játékokban használnak, ahol a valós idejű képkockasebesség eléréséhez raszteres grafikára van szükség.
A 3D modellezés újabb fejleménye a valóságmegragadás, amely távérzékelési technológiát, például Lidart használ az összetett formák gyors és pontos rögzítésére. A valóságmegragadást a 3D nyomtatással kombinálva lehet használni egy végponttól végpontig tartó folyamathoz, amelyet valóságszámításnak neveznek.
Lássunk egy kezdő útmutatót a 3D modell létrehozásához: