5.1Piaci kudarc
A neoklasszikus közgazdaságtan azzal foglalkozik, hogy az áruk piacai a szűkös erőforrásokat alternatív felhasználási célokra osztják el, és olyan árakat állapítanak meg, amelyek tükrözik az áruk szűkösségét és a kereslet szintjét.
Gondoljunk csak egy pillanatra a mindennapi életünkre és arra, hogy mi befolyásolja azt. Egy adott környezetben élünk, belélegezzük a levegőt. A levegőért azonban nem fizetünk árat, hiszen a levegőnek nincs piaca. Ennek következtében nem tudjuk a piacon keresztül tükrözni azt a preferenciánkat, hogy inkább tiszta, mint piszkos levegőt lélegezzünk. Ez a piaci kudarc egyik példája.
A piaci kudarc akkor következik be, amikor a tökéletes verseny feltételei nem teljesülnek. Ha a piac kudarcot vall, akkor a piaci kudarc kijavítását célzó kormányzati beavatkozás előnyökkel járhat a társadalom számára. A kormányzati beavatkozás azonban nem biztosíthatja ezeket az előnyöket, ronthat a helyzeten, és ez lehet az oka a piaci kudarcnak. Ezt nevezzük kormányzati kudarcnak.
Tudjuk, hogy a piaci mechanizmus csak nagyon speciális feltételek mellett vezet a társadalmilag optimális eredményhez. Nagyon valószínűtlen azonban, hogy ezek a feltételek teljes mértékben teljesülnek. A tankönyvekben meghatározott tökéletes verseny létezése a valóságban igen valószínűtlen. Például megköveteljük, hogy az árak az összes lehetséges működő és létező piac megvalósulásából adódjanak. Ez csak akkor valószínű, ha a tulajdonjogok teljes és hatékony rendszere létezik, beleértve az olyan környezeti javak tulajdonjogát is, mint a tiszta levegő.
Ha bármelyik feltétel nem teljesül, a piacok kudarcot vallanak, és ez – szándékosan vagy akaratlanul – nemkívánatos következményekkel járhat.
Menjünk végig a negatív externália melletti érvelésen. Ebben az esetben a privát határköltség (MPC) kisebb, mint a társadalmi határköltség (MSC). A magánhatárköltség a rövid távú piaci kínálati görbét jelenti.
Negatív externália esetén tehát a rövid távú piaci kínálati görbe alacsonyabb, mint amilyen a társadalom rövid távú kínálati görbéje lenne. Az MSC és az MPC közötti különbség a határkár (MD). Az MD a negatív externália összege, amely a kibocsátás mennyiségének növekedésével együtt nő. Ezek olyan károk, amelyeket a társadalomnak okoznak, mivel a magántermelő nem veszi figyelembe a termelésből eredő költségeket, például a levegő- vagy vízszennyezést. Ezt a helyzetet szemlélteti az 5.1.1.
5.1.1 A negatív externália hatása
A mutatja az egyensúlyi helyzetet negatív externália esetén. Az ár P, a kínált mennyiség pedig Q.
B a társadalmilag optimális eredményt mutatja, ahol az ár P*, a kínált mennyiség pedig Q*.
Negatív externália esetén tehát túl sok externáliát termelő jószágot kínálnak túl alacsony áron (az optimumhoz képest).
Ez a piaci kudarc példája. A tulajdonjogok és az e tevékenység által termelt határkárok piacának hiánya miatt következik be.
Forrás: unit author