A Kommunista kiáltvány egyik figyelemre méltó tulajdonsága az őszintesége.
Karl Marx talán nem volt túl jó ember, de üdítően őszinte volt a kommunizmus céljairól. Ez a pimaszság, mondhatnánk, beleégett a kommunista pszichébe.
“A kommunisták megvetik, hogy elrejtsék nézeteiket és céljaikat” – jelentette ki Marx híres kiáltványában. “Nyíltan kijelentik, hogy céljaikat csak a fennálló társadalmi viszonyok erőszakos megdöntésével érhetik el. Reszkessenek az uralkodó osztályok egy kommunista forradalomtól.”
Hasonlóan Hitler Mein Kampfjához, az olvasók a szerző ideológiájának tiszta, hígítatlan vízióját kapják (bármilyen sötét is az).
Marx kiáltványa híres arról, hogy egyetlen mondatban foglalja össze a kommunizmusról szóló elméletét: “A magántulajdon eltörlése”. De aligha ez volt az egyetlen dolog, amit a filozófus szerint el kell törölni a burzsoá társadalomból a proletariátus utópia felé vezető útján. Kiáltványában Marx öt további, felszámolandó eszmét és intézményt emelt ki.
1. A család
Marx elismeri, hogy a család elpusztítása még a forradalmárok számára is kényes téma. “A család eltörlése! Még a legradikálisabbak is fellángolnak a kommunisták e hírhedt javaslatára” – írja.
De szerinte ennek az elképzelésnek az ellenzői nem értik a család egy kulcsfontosságú tényét.
“Milyen alapon nyugszik a jelenlegi család, a polgári család? A tőkén, a magánnyereségen. Teljesen kifejlett formájában ez a család csak a burzsoázia körében létezik” – írja.”
A család eltörlése viszonylag egyszerű lenne, amint a burzsoá tulajdont eltörlik. “A polgári család magától értetődően eltűnik, amikor kiegészítője eltűnik, és mindkettő eltűnik a tőke eltűnésével.”
2. Az individualitás
Marx úgy vélte, hogy az individualitás ellentétes az általa elképzelt egalitarizmussal. Ezért az “individuumot” “félre kell söpörni az útból, és lehetetlenné kell tenni.”
Az individualitás a kapitalista társadalom társadalmi konstrukciója volt, és mélyen összefonódott magával a tőkével.
“A polgári társadalomban a tőke független és egyéniséggel rendelkezik, míg az élő ember függő és nincs egyénisége” – írta. “És ennek az állapotnak a megszüntetését a burzsoák az individualitás és a szabadság megszüntetésének nevezik! És joggal. A burzsoá individualitás, a burzsoá függetlenség és a burzsoá szabadság eltörlése kétségtelenül cél.”
3. Örök igazságok
Marx a jelek szerint nem hitt abban, hogy az osztályharcon túl bármilyen igazság létezik.
“Minden kor uralkodó eszméi mindig is az uralkodó osztály eszméi voltak” – érvelt. “Amikor az ókori világ a végveszélyben volt, az ősi vallásokat legyőzte a kereszténység. Amikor a keresztény eszmék a 18. században behódoltak a racionalista eszméknek, a feudális társadalom halálos harcot vívott az akkori forradalmi polgársággal.”
Felismerte, hogy ez a gondolat mennyire radikálisan hangzik majd olvasói számára, különösen mivel a kommunizmus nem az igazság módosítására, hanem megdöntésére törekszik. De azt állította, hogy ezek az emberek nem veszik észre a nagyobb képet.
“”Kétségtelen – mondják majd -, hogy a vallási, erkölcsi, filozófiai és jogi eszmék a történelmi fejlődés során módosultak. De a vallás, az erkölcs, a filozófia, a politikatudomány és a jog állandóan túlélte ezt a változást.”
Ezeken kívül vannak olyan örök igazságok, mint a Szabadság, az Igazságosság stb. amelyek minden társadalmi állapotnak közösek. De a kommunizmus eltörli az örök igazságokat, eltöröl minden vallást és minden erkölcsöt, ahelyett, hogy új alapokra helyezné őket; ezért minden korábbi történelmi tapasztalattal ellentétesen cselekszik.”
Mire redukálódik ez a vád? Minden múltbeli társadalom története az osztályellentétek kialakulásából állt, olyan ellentétekből, amelyek különböző korszakokban különböző formákat öltöttek.”
4. A nemzetek
A kommunistákat – mondta Marx – azzal vádolják, hogy az országokat akarják eltörölni. Ezek az emberek nem értik meg a proletariátus természetét, írta.
“A dolgozó embereknek nincs országuk. Nem vehetjük el tőlük azt, amijük nincs. Mivel a proletariátusnak mindenekelőtt a politikai felsőbbséget kell megszereznie, a nemzet vezető osztályává kell emelkednie, magát a nemzetet kell alkotnia, eddig is, maga is nemzeti, bár nem a szó polgári értelmében.”
Mégis, nagyrészt a kapitalizmusnak köszönhetően, úgy látta, hogy a különböző származású emberek közötti ellenségeskedések visszaszorultak. A proletariátus hatalmának növekedésével hamarosan nem lesz szükség nemzetekre, írta.
“A nemzeti különbségek és a népek közötti ellentétek napról napra egyre inkább eltűnnek, köszönhetően a burzsoázia fejlődésének, a kereskedelem szabadságának, a világpiacnak, a termelési mód és az ennek megfelelő életfeltételek egységességének.”
5. A múlt
Marx a hagyományt a burzsoázia eszközének tekintette. A múlthoz való ragaszkodás csupán figyelemelterelésként szolgált a proletariátus emancipációs és felsőbbrendűségi törekvésében.
“A polgári társadalomban”, írta Marx, “a múlt uralja a jelent; a kommunista társadalomban a jelen uralja a múltat.”
Az Intellectual Takeout
-ból vettük át.