Jones-törések
Jones eredetileg az 5. lábközépcsont alapjának avulziós törését írta le, amely a lábközép kényszerű inverziója miatt keletkezett. Későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy ez inkább az 5. lábközépcsont alapjára összpontosuló függőleges és mediolaterális erők kombinációja, nem pedig inverzió (Kavanaugh 1978).
A gyakran “tenisztörésnek” nevezett törés ezen a szinten keletkezik a peroneus brevisnek az 5. lábközépcsont alapjára gyakorolt húzása miatt. Három zónára oszthatók :
 |
I. típus – Avulziós törés II. típus – Jones-törés III. típus – törés a lábfejben . Stressz törés |
I. típus (avulziós törések) – gyakran kis méretűek és az 5. lábközépcsont alapjának leggyakoribb töréstípusa. Minimális elmozdulás esetén konzervatív módon, terheléses gipszeléssel kezelhetők. A betegeket nyomon kell követni, mivel előfordul a tüneti nem-unió, amikor csavaros rögzítést vagy a kis töredék kimetszését kell elvégezni.
II. típus (Jones-törés) – Bár ma már minden 5. lábközépcsont alaptörést Jones-törésnek neveznek, Jones eredetileg a II. típusú törést írta le. A proximalis pólusra ható húzás és az ízület relatív mozgékonysága miatt az akut rögzítéshez alacsony küszöbértékű Jones-törések megfelelőek.
Az axiális perkután kanülált csavar gyakran a legjobb rögzítési módszer
III. típus (terheléses törés) – A metafízistörések leggyakrabban terheléses törések, és a többi terheléses töréshez hasonlóan kell kezelni őket, relatív pihenéssel és tevékenységmódosítással. Bár bizonyos körülmények között a műtéti rögzítés megfelelő, óvatosságra int.
Az Os-peroneum a betegek legfeljebb 15%-ánál észlelhető, és normális.
A Jones-töréshez (II. típus) 66%-os késleltetett egyesülési arány társul (Kavanaugh 1978), és emiatt gyakran javasolják a műtéti rögzítést. Arntz és munkatársai 40 műtétileg kezelt Jones-típusú törésről számoltak be, amelyek közül 36-ban jó vagy kiváló eredményt értek el a 3 éves követés során.
GYermekkori 5. lábközépcsont apofízis
A gyermekkori csontvázban a betegek körülbelül 14%-ánál fordul elő járulékos proximalis növekedési lemez.
Ez könnyen összetéveszthető töréssel.
A járulékos navicularishoz (vagy os naviculari) hasonlóan a betegek kisebb traumát követően jelentkezhetnek érzékeny 5. lábközépcsonttal és az 5. lábközépcsont tövében véletlenül talált járulékos növekedési lemezzel.
A járulékos epifízis leggyakrabban 11 és 14 éves kor között fordul elő.
A Rogers et al. által leírt típusok közül többféle is létezik, és ezek törésnek tűnhetnek :
A klinikai vizsgálat és a gondos anamnézis alapján meg kell különböztetni a töréstől.
Kétség esetén MRI-vizsgálat alkalmazható a kettő megkülönböztetésére.