Tartalomjegyzék
- Mi a palliatív ellátás?
- Ismeri a palliatív ellátás konszenzuson alapuló definícióját?
- Az Egészségügyi Világszervezet definíciója
- Palliatív ellátás
- Típusú ellátásokban érhető el: A “palliatív”
- Gyakori kérdések
- A palliatív ellátás szükségessége:
- A palliatív ellátás céljai
- Palliatív ellátás és szenvedés: Szakmaközi gondozás
- Multidiszciplináris és interprofesszionális csapatok
Mi a palliatív ellátás?
Ismeri a palliatív ellátás konszenzuson alapuló definícióját?
A palliatív ellátás az aktív, progresszív, messze előrehaladott betegségben szenvedő betegek ellátása, akiknél az ellátás középpontjában a szenvedés enyhítése, megelőzése és az életminőség javítása áll.
A következőket kell megjegyezni:
- aktív betegség: ez az aktivitás klinikai vizsgálattal és vizsgálatokkal objektíven igazolható és mérhető;
- progresszív betegség: ez is klinikailag értékelhető;
- messze előrehaladott betegség: Nehezebb meghatározni, de példaként említhető a kiterjedt áttétes betegség a rákban, a refrakter szív-, vese- vagy légzési elégtelenség és a teljes függőség neurodegeneratív állapotokban vagy Alzheimer-kórban;
- az életminőségre való összpontosítás a meghatározás fő jellemzője
- személyközpontú, nem betegségközpontú;
- nem elsősorban az élet meghosszabbítására (és nem is az élet megrövidítésére) irányul;
- nem elsősorban a betegség hosszú távú remissziójának elérésére irányul;
- megközelítésében holisztikus, és célja a beteg valamennyi problémájának kezelése, mind fizikai, mind pszichoszociális szempontból;
- multidiszciplináris vagy szakmaközi megközelítést alkalmaz orvosok, ápolók és szövetséges egészségügyi személyzet bevonásával, hogy az ellátás valamennyi aspektusát lefedje;
- a beteg hátralévő életének minőségét szolgálja
- a palliatív ellátás minden aktív, progresszív, előrehaladott betegségben szenvedő beteg számára megfelelő, nem csak a rákos betegek számára;
- a palliatív ellátás az alapbetegségükre folyamatos “aktív” terápiában részesülő betegek számára megfelelő.
A palliatív ellátást soha nem szabad visszatartani addig, amíg az alapbetegség minden “aktív” kezelési módját ki nem merítették.
A palliatív ellátás üzenete az, hogy bármilyen betegségről legyen is szó, bármilyen előrehaladott is legyen, bármilyen kezelést is adtak már, mindig van valami, amit tenni lehet a beteg hátralévő életminőségének javítása érdekében.
Az Egészségügyi Világszervezet definíciója
“A palliatív ellátás olyan megközelítés, amely javítja az életet veszélyeztető betegséggel járó problémákkal szembesülő betegek és családtagjaik életminőségét a szenvedés megelőzése és enyhítése révén, a fájdalom és más fizikai, pszichoszociális és spirituális problémák korai felismerése, kifogástalan felmérése és kezelése révén.”
Palliatív ellátás
- Megkönnyíti a fájdalmat és más nyomasztó tüneteket
- Megerősíti az életet és a haldoklást normális folyamatnak tekinti
- Nem kívánja siettetni vagy elhalasztani a halált
- Integrálja a beteg pszichológiai és spirituális aspektusait.
- Támogatási rendszert kínál a betegek számára, hogy a lehető legaktívabban élhessenek a halálukig
- Támogatási rendszert kínál a családnak, hogy segítsen megbirkózni a beteg betegségével és a saját gyászukkal
- Csapatmegközelítést alkalmaz a betegek és családjuk szükségleteinek kielégítésére, beleértve a gyásztanácsadást, ha az indokolt
- javítja az életminőséget, és pozitívan befolyásolhatja a betegség lefolyását is
- A betegség korai szakaszában alkalmazható, más, az élet meghosszabbítását célzó terápiákkal, például kemoterápiával vagy sugárkezeléssel együtt, és magában foglalja azokat a vizsgálatokat, amelyek a szorongató klinikai szövődmények jobb megértéséhez és kezeléséhez szükségesek
Ez a meghatározás a http://www.who.int/cancer/palliative/definition/en/
Típusú ellátásokban érhető el: A “palliatív”
Az alábbiakat fontos megkülönböztetni:
- a palliatív ellátás elvei, amelyek minden ellátásra vonatkoznak, függetlenül attól, hogy milyen betegségben szenved a beteg
- a palliatív technikák vagy terápiák közé tartoznak az orvosi és sebészeti terápiák vagy eljárások (pl.pl. stentelés, paracentézis, törések belső rögzítése és sugárterápia), amelyeket a tünetek enyhítésére és a szenvedés enyhítésére alkalmaznak, de amelyek csak egy kis részét képezik a palliatív ellátásként ismert ellátási spektrumnak
- a palliatív szakellátást egyes országokban kizárólag palliatív ellátás céljából működtetett egységekben gyakorolják olyan orvosok és ápolók, akik a palliatív ellátás akkreditált specialistái. Azt, hogy ez a specializáció fontos vagy elengedhetetlen-e, csak a nemzeti igények és erőforrások függvényében lehet megvitatni.
Gyakori kérdések
A palliatív ellátás ugyanaz, mint a hospice ellátás?
A palliatív ellátás ugyanaz, mint a hospice ellátás?
Igen, az alapelvek ugyanazok.
- a hospice a különböző országokban különböző dolgokat jelent – különbözőképpen használják az ellátás filozófiájára, azokra az épületekre, ahol gyakorolják, a nem fizetett önkéntesek által nyújtott ellátásra, vagy az élet utolsó napjaiban nyújtott ellátásra
- jobb, ha elfogadjuk és használjuk a palliatív ellátás kifejezést, amelyet az egészségügyi szakemberek értenek és használnak
A Palliatív ellátás szolgáltatásnak krónikus betegségben szenvedő betegek ellátását kell biztosítania?
Nem, bár az ő ellátásuk fontos.
- A krónikus betegségekben, például reumatoid artritiszben, degeneratív betegségekben, diabetes mellitusban és hasonló betegségekben szenvedő betegek általában nem rendelkeznek aktív, progresszív, messze előrehaladott betegséggel
- mindamellett a palliatív ellátás számos alapelve alkalmas a krónikus betegségekben szenvedő betegek kezelésére
Palliatív ellátó szolgálatnak kell-e ellátnia a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő betegeket?
Nem, bár az ő ellátásuk fontos.
- mint a krónikus betegségben szenvedő betegeknél, ezeknél a betegeknél általában nincs aktív, progresszív, messze előrehaladott betegség
- mindazonáltal a palliatív ellátás számos alapelve megfelelő a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő betegek kezelésére
Palliatív ellátó szolgálatnak gondoskodnia kell a nem életveszélyes betegségük (pl. stroke, trauma utáni rokkantság) miatt munkaképtelenné vált betegek ellátásáról?
Nem, bár az ő ellátásuk fontos.
- a pszichiátriai betegség, agyi érkatasztrófa, trauma, demencia és hasonlók miatt cselekvőképtelenné vált betegek különleges ellátást érdemelnek, de általában nincs aktív, progresszív, messze előrehaladott betegségük
- mindamellett a palliatív ellátás számos alapelve megfelelő a betegségük miatt cselekvőképtelen betegek kezelésére
Egy palliatív ellátó szolgálatnak gondoskodnia kell az idősek ellátásáról?
Nem, bár az ő gondozásuk fontos.
- Sok palliatív ellátásra szoruló beteg idős, de a palliatív ellátásra az alapbetegség miatt van szükségük, amelyben szenvednek, nem pedig az életkoruk miatt
- mindamellett a palliatív ellátás számos alapelve alkalmas az idősek kezelésére /geriátriai orvoslás
A palliatív ellátás csak a terminális ellátás / a haldoklók ellátása?
Nem.
- az élet utolsó napjaiban és óráiban nyújtott magas színvonalú ellátás a palliatív ellátás fontos része
- a palliatív ellátást akkor kell megkezdeni, amikor a beteg aktív, progresszív, messze előrehaladott betegségének tünetei jelentkeznek, és soha nem szabad visszatartani addig, amíg az alapbetegség minden kezelési alternatívája ki nem merült
- a palliatív ellátás jóval a terminális fázis előtt is megfelelő lehet.
A palliatív ellátás maradjon elkülönítve a főáramú orvostudománytól?
Nem.
- a palliatív ellátás abból a meggyőződésből indult ki, hogy a halálos betegek nem kapnak optimális ellátást, és sokáig kölcsönös bizalmatlanság volt a palliatív ellátást végzők és az ortodox orvoslás között
- modern a palliatív ellátást integrálni kell az általános orvoslásba
- aktív és holisztikus ellátást nyújt, amely kiegészíti az alapbetegség aktív kezelését
- elősegíti a többi egészségügyi szakember palliatív ellátási készségét, különösen a fájdalom és a tünetek jobb kontrollját és az ellátás pszichoszociális aspektusainak megbecsülését
A palliatív ellátás nem csak “régimódi” ellátás?
Nem.
- a palliatív ellátás eredetileg elkülönült az általános orvostudománytól, és gyakran nagyon gondoskodó emberek gyakorolták, akik keveset tudtak az orvostudományról
- a modern palliatív ellátás jobban integrálódik más egészségügyi ellátórendszerekkel, és magasan képzett orvosokat és ápolókat igényel, akik számos orvosi szakterülethez értenek, beleértve a belgyógyászatot, farmakológiát, kommunikációs készségeket, onkológiát és pszichoterápiát
A palliatív ellátás az, amit akkor teszünk, amikor “már nem lehet mást tenni”?
Nem.
- Soha egyetlen betegnek sem szabad azt mondani, hogy “nem lehet többet tenni” – ez soha nem igaz, és az ellátásról való lemondásnak tekinthető
- lehet, hogy megengedhető azt mondani, hogy nincs olyan kezelés, amely megállíthatná az alapbetegség progresszióját, de mindig lehet gondoskodni az ellátásról és a tünetek jó kontrolljáról.
A palliatív ellátás magában foglalja az eutanáziát és az orvos által támogatott öngyilkosságot?
Nem.
- Az eutanázia vagy az asszisztált öngyilkosság iránti kérelem általában a jobb ellátás iránti kérés vagy annak bizonyítéka, hogy a hozzátartozóknak több gondozásra és támogatásra van szükségük.
- depresszió és pszichoszociális problémák gyakoriak a kérelmet benyújtó betegeknél, és mindkettőre reagálni lehet a megfelelő ellátásra
- az enyhíthetetlen vagy elviselhetetlen fizikai vagy pszichoszociális szenvedésnek ritkának kell lennie, ha a betegek hozzáférnek a modern, szakmaközi palliatív ellátáshoz
- a gyógyíthatatlan tünetekkel küzdő halálos betegeket szedációval lehet kezelni; ez nem minősül eutanáziának vagy orvosilag támogatott öngyilkosságnak
A palliatív ellátás valójában fájdalomszolgálat és orvosainak fájdalomspecialistái?
Nem.
- A legtöbb, de nem minden palliatív ellátásra szoruló betegnek valamilyen fájdalma van, de általában sok más oka is van a szenvedésüknek. A fájdalomra való összpontosítás a többi kizárásával nem segít a betegnek
- A palliatív orvosok mindannyian továbbképzésben részesültek a fájdalomkezelésben, de nem feltétlenül az invazív intézkedésekben (bár ezeket a modern palliatív ellátásban ritkábban alkalmazzák.). Képzésük felölelte a szenvedés minden aspektusát – fizikai, pszichoszociális és spirituális -, de képesítésük a palliatív orvoslás, nem pedig a krónikus fájdalom kezelése.
A palliatív ellátás szükségessége:
- ötvenkétmillió ember hal meg évente
- becslések szerint több tízmillió ember hal meg enyhítetlen szenvedéssel
- nem egészen ötmillió ember hal meg évente rákban, amihez hozzáadható az AIDS-ben és más betegségekben haldokló betegek száma, akik számára hasznos lehet a palliatív ellátás
- hogy sok ember hal meg felesleges vagy kezeletlen szenvedéssel, azt számos tanulmány jól dokumentálta, és több száz tudományos közleményben és jelentésben publikálta
- a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt, emberek élnek és halnak meg
- szükségtelen, csillapítatlan fájdalomban
- ellenőrizetlen, de kontrollálható fizikai tünetekkel
- megoldatlan pszichoszociális és spirituális problémákkal
- félelemben és magányban, gyakran nem kívánt terhet érezve.
- ez az a szenvedés, amelyen palliatív ellátással lehetne segíteni vagy megelőzni
- az Egészségügyi Világszervezet (1990) és a barcelonai (1996) nyilatkozat egyaránt felszólított arra, hogy a palliatív ellátás minden ország egészségügyi ellátásában szerepeljen
- a szenvedés enyhítése etikai imperatívusz
- minden aktív, progresszív, előrehaladott betegségben szenvedő betegnek joga van a palliatív ellátáshoz
- minden orvosnak és ápolónak kötelessége a palliatív ellátás elveit alkalmazni e betegek ellátása során
- minden betegnek joga van ahhoz, hogy az általa választott helyen haljon meg
A palliatív ellátás céljai
Az aktív, előrehaladott, előrehaladott betegségben szenvedő betegek esetében a palliatív ellátás céljai a következők:
- a fájdalom és egyéb fizikai tünetek enyhítése
- az életminőség maximalizálása
- a pszichoszociális és lelki gondozás
- a család támogatásának biztosítása a beteg beteg betegsége alatt és az azt követő gyászban.
Palliatív ellátás és szenvedés: Szakmaközi gondozás
A szenvedést úgy határozhatjuk meg, mint a személy épségét vagy teljességét fenyegető eseményekkel kapcsolatos szorongást. A klinikai gyakorlatban hasznos a szenvedés okainak egyszerű osztályozása, hogy a betegek által bemutatott összetett problémák szétválaszthatók legyenek, a szenvedés átfogó palliációja és enyhítése érdekében:
- fájdalom
- egyéb testi tünetek
- pszichológiai
- szociális
- kulturális
- spirituális
A palliatív ellátás összetevői, vagyis az ellátás és kezelés azon szempontjai, amelyekkel foglalkozni kell, logikusan következnek a szenvedés okaiból. Az átfogó palliatív ellátás során mindegyikükkel foglalkozni kell, ami szükségessé teszi az ellátás multidiszciplináris team-megközelítését.
A fájdalom és a fizikai tünetek kezelésével foglalkoznak először, mert nem lehet az ellátás pszichoszociális aspektusaival foglalkozni, ha a betegnek csillapíthatatlan fájdalmai vagy egyéb nyomasztó fizikai tünetei vannak.
A szenvedés különböző okai kölcsönösen függenek egymástól, és az egyik okkal kapcsolatos fel nem ismert vagy megoldatlan problémák a szenvedés más aspektusait is okozhatják vagy súlyosbíthatják
A fájdalom és a pszichológiai szenvedés területe kölcsönösen…összefügg
- A csillapítatlan fájdalom pszichoszociális problémákat okozhat vagy súlyosbíthat A szenvedés ezen pszichoszociális összetevőit nem lehet sikeresen kezelni, amíg a fájdalom nem enyhül
- A fájdalmat súlyosbíthatják a fel nem ismert vagy nem kezelt pszichoszociális problémák. Semmilyen jól felírt fájdalomcsillapítás nem enyhíti a beteg fájdalmát, amíg a pszichoszociális problémákat nem kezelik
A multidiszciplináris/csapatmegközelítés az értékeléshez és kezeléshez kötelező
- Az ennek elmulasztása gyakran csillapíthatatlan fájdalmat és csillapíthatatlan pszichoszociális szenvedést eredményez. A palliatív ellátás során felmerülő számos problémával egyetlen szakember sem tud megbirkózni. Egy integrált csapat nélkülözhetetlen.
Multidiszciplináris és interprofesszionális csapatok
A sikeres palliatív ellátás megköveteli, hogy a beteg szenvedésének minden aspektusára odafigyeljünk. Ehhez az orvosi, ápolói és szövetséges egészségügyi személyzet széles körének közreműködésére vagy segítségére van szükség – ez a multidiszciplináris megközelítés.
A bevett palliatív ellátó szolgálatok multidiszciplináris vagy szakmaközi csapatként működnek
- multidiszciplináris a kifejezés, amelyet régebben a palliatív ellátó teamekre alkalmaztak, de ha az egyének önállóan dolgoznak, és nincsenek rendszeres csapatmegbeszélések, a betegellátás széttöredezetté válhat, és a betegek és a családok egymásnak ellentmondó információkat kaphatnak
- interprofesszionális a ma használt kifejezés azokra a teamekre, amelyek rendszeresen találkoznak, hogy megvitassák a betegellátást és egységes kezelési tervet dolgozzanak ki az egyes betegek számára, és támogatást nyújtanak a team többi tagjának
- Ahol még nem alakultak ki palliatív ellátási szolgáltatások, fontos, hogy az ilyen ellátást nyújtó néhány szakember csapatként dolgozzon, rendszeresen találkozzon, tervezze és felülvizsgálja az ellátást, és támogassa egymást.
A beteg a csapat “tagjának” tekinthető (bár nem vesz részt a csapat megbeszélésein), mivel minden kezelésnek az ő beleegyezésével, megértésével és kívánságaival összhangban kell történnie.
A beteg családtagjai “tagoknak” tekinthetők, mivel fontos szerepük van a beteg általános ellátásában, és véleményüket be kell vonni a kezelési terv kialakításakor, majd teljes körűen meg kell magyarázni nekik.
Az önkéntesek fontos szerepet játszanak számos palliatív ellátó szolgálatban. Fizetést nem kapnak, de költségtérítést felajánlhatnak nekik. Dolgoznak a recepción, a kávézóban, a könyvtárban, a fellebbviteli irodában, a virágkötészetben, a nappali egységben, a szállításban, a jótékonysági boltokban, de a legtöbb egységben nem végeznek “kézzelfogható” munkát a betegekkel. Az önkéntes szolgálatvezető, a személyzet fizetett tagja irányítása alatt dolgoznak.
Az ideális multidiszciplináris klinikai alapcsapat a következőkből áll:
- orvos(ok)
- ápolók (mind a fekvőbeteg-, mind a közösségi ellátásban)
- szociális munkás
- fizioterapeuta
- foglalkozás-terapeuta
- káplán vagy lelkigondozó
Nagyon hasznos, de nem elengedhetetlen, hogy a következők legyenek:
- Klinikai pszichológus (vagy látogató összekötő pszichiáter)
- Klinikai gyógyszerész
- Zene- és/vagy művészetterapeuta
A személyi állományról bővebben a Getting Started (ezen az IAHPC weboldalon)
Tartalomjegyzék | Next
olvasható.