Ötven évvel ezelőtt egy Gerard O’Neill nevű princetoni fizikus megkérte a diákjait, hogy segítsenek neki kidolgozni egy tervet az űrbeli települések létrehozására.
Alig néhány évvel később O’Neill “The High Frontier” című könyvben publikálta a szabadon álló űrkolóniákról alkotott elképzelését – ez a könyv segített inspirálni Jeff Bezos Amazon milliárdos elképzelését arról, hogy emberek milliói éljenek és dolgozzanak az űrben.
Most a “High Frontier” lángjának őrzői a kaliforniai székhelyű Űrkutatási Intézetben felülvizsgálják O’Neill eredeti vízióját, azzal a céllal, hogy a 21. századra aktualizálják azt.
“Tény, hogy az elmúlt fél évszázadban sok minden megváltozott” – mondta Edward Wright, a Space Studies Institute vezető kutatója ma, az intézet által a seattle-i Museum of Flightban tartott kétnapos konferencia kezdetén.
Az e heti találkozón részt vevő szakértők és vállalkozók áttekintik azokat az elképzeléseket, amelyek az O’Neill-lakóhelyek ötletéből nőttek ki, valamint a NASA által vezetett kezdeményezéseket, mint például a Hold körüli pályára állított Gateway és az Artemis erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy 2024-re űrhajósokat küldjenek a Hold felszínére. Olyan stratégiákról is beszélnek, amelyekkel O’Neill álmait a hatalmas, zárt űrbéli lakhelyekről – amelyeket egyesek ma már elhalt fantáziáknak tekintenek – gazdaságilag életképes valósággá lehet változtatni.
“A legnagyobb kihívás mindannyiunk számára ebben a teremben … nem a mérnöki munka” – mondta John Blincow, egy volt pilóta, aki most a Gateway Alapítvány elnöke. “Zseniális mérnökeink vannak itt. Ez a közgazdaságtan.”
Blincow koncepciója jó példa erre: A Gateway Alapítvány Von Braun Forgó Űrállomása egy 625 láb széles űrgyűrű lenne, amely úgy néz ki, mintha egyenesen a “2001: Űrodüsszeia” egyik jelenetéből gurulhatna ki. A tervek szerint akár 400 embert is el tudna helyezni alacsony Föld körüli pályán, és olyan kényelmi szolgáltatásokat kínálna, mint éttermek, mozi és sportlétesítmények.
Projektált költség? Blincow szerint 70 milliárd dollár.
Ez az összeg soknak tűnhet. De ez kevesebb, mint a Nemzetközi Űrállomás építésének becsült 100 milliárd dolláros költsége, amely egy hat hálószobás ház térfogatával rendelkezik. Bezos, a világ leggazdagabb magánszemélye egyedül is fedezni tudná a költségeket, ha egyszerre, egyszerre pakolná ki az Amazon-részvényeit, ahelyett, hogy egyszerre csak egymilliárd dollár értékben adná el őket.
Az űrköltségek földközelbe hozása
Az űrbe telepítésről szóló elképzelések részben Bezos és más, az űrben gondolkodó milliárdosok, például a SpaceX vezérigazgatója, Elon Musk és a Virgin Galactic alapítója, Richard Branson miatt kapnak új lendületet. A SpaceX már olyan szintre csökkentette az űrbe jutás költségeit, hogy a Föld körüli állomások építésének logisztikája megvalósíthatóbbnak tűnik, és Bezos Blue Origin űrvállalkozása ugyanezt kívánja elérni.
Al Globus, az űrbe telepítés régi szószólója, akinek életrajzában szerepel a NASA Ames Kutatóközpontjában eltöltött hosszú idő, úgy számolja, hogy a SpaceX még meg nem épített Super Heavy rakétájának 60 indítása kellene ahhoz, hogy a Kalpana 2 nevű, 360 láb széles, forgó űrállomás hardverét pályára lehessen állítani. Ez drámai előrelépés ahhoz a több tízezer indításhoz képest, amelyet a NASA az 1970-es években a Stanford Torus néven ismert, sokkal masszívabb konstrukcióhoz tervezett.
Globus azt javasolja, hogy még kisebbel kezdjük. “Egy űrhotelnek meglehetősen hasonló követelményei vannak, mint egy űrtelepnek” – mondta. “Tehát építhetsz egy kis szállodát, amit egyetlen indítással megtehetsz, és máris elkezdhetsz bevételeket szerezni. Ha a kis szállodád sikeres, építhetsz egy nagyobbat.”
Azzal érvelt, hogy az alacsonyabb kilövési költségek közelebb hozhatják az űrtelepülés árát a földhöz közeli szintekhez.
“Ha a legoptimistább pletykákat vesszük, amelyek a csillaghajóról és így tovább és így tovább keringenek, és feltételezzük, hogy az anyag és az építés költsége nem nagyobb, mint a szállítás költsége – ami egyébként egy nagy ha -, akkor azt mondhatjuk, hogy egy párnak körülbelül 5 millió dollárba kerülne a beköltözés” – mondta.
A többi koncepció, amely a reflektorfényből kivette a részét, a Houstoni Egyetem építészmérnöke, Suzi Bianco által tervezett “Új Velence”, egy több iparágra kiterjedő űrállomás; és egy bővíthető terv, amelyet a Skyframe Research munkatársa, Anthony Longman mutatott be.
“Meg kell találnunk egy evolúciós megközelítést, hogy megfizethető legyen” – mondta Longman. A Texas A&M kutatói által vezetett és a NASA Innovative Advanced Concepts programja által finanszírozott Growth-Adapted Tensegrity Structures projekt szerint egy kis űrállomással kellene kezdeni, és azt fokozatosan egy olyan forgó élőhellyé fejleszteni, amely akár 8000 embert is képes eltartani a földi szintű mesterséges gravitációban.
Honnan származnának az ilyen űrbéli élőhelyek építőanyagai? A mai előadók közül néhányan a Holdról vagy földközeli aszteroidákról származó nyersanyagok begyűjtésének lehetőségéről beszéltek. A vízjeget gyakran említették kulcsfontosságú nyersanyagként – nemcsak azért, mert be lehet olvasztani, hogy oltani lehessen a telepesek szomját, hanem azért is, mert hidrogénre és oxigénre bontható a rakétahajtóanyagokhoz.
“Ebben az értelemben a víz az űr olaj” – mondta George Sowers, egy veterán űrkutatási vezető, aki most a Colorado School of MInes mérnökprofesszora.
Dennis Wingo, a Skycorp Inc. vezérigazgatója, szerint a Hold az építőanyagokhoz szükséges regolitoktól kezdve a jövőbeni fúziós üzemanyagnak szánt hélium-3-on át a félvezető szubsztrátumokhoz és kiváló minőségű üveghez szükséges zafírig sokféle nyersanyagot szolgáltathat. “Kezdenek különböző dolgokat lehet csinálni” – mondta.”
Buzog a blokklánc és az AI
De az űrbe település néhány akadálya még mindig ugyanolyan magas, mint amikor O’Neill és tanítványai 50 évvel ezelőtt előálltak a “High Frontier” vízióval.
“Még nem találtuk ki, hogyan lehet hosszú távú, nagy kockázatú, tőkeigényes projekteket magán- vagy közpénzből finanszírozni” – mondta Chris Lewicki, a ConsenSys Space társalapítója. Ennek igazságát tavaly tudta meg, amikor a washingtoni Redmondban működő aszteroidabányászati cége, a Planetary Resources pénzügyi gondokba került. Hónapokig tartó bizonytalanság után a vállalat eszközeit a ConsenSys, egy blokkláncstúdió vásárolta meg.
Lewicki még nem áll készen arra, hogy bemutassa a ConsenSys Space üzleti tervét, de utalt arra, hogy a blokklánc beépített biztonsági jellemzői segíthetnek leküzdeni néhány pénzügyi akadályt. “Ami itt érdekes, az az, ahogyan lehetővé teszi, hogy a különböző dolgokat érthetőbb módon, nyomon követhetőbb módon összekapcsoljuk” – mondta – “így például egy közös projekt köré pénzügyi befektetési részvényközösséget hozhatunk létre.”
A blokklánc nem az egyetlen ma felbukkanó, a technológiai iparágból származó, nagy port kavaró koncepció volt: A Földön túli új otthon felépítéséhez az űrbeli telepeseknek minden segítségre szükségük lesz a mesterséges intelligenciától, mondta Phil Metzger, a Közép-Floridai Egyetem Floridai Űrkutatási Intézetének bolygókutatója.
“Nem tudjuk magunkat jobban kihasználni, ha mindent nekünk kell csinálni, ha nekünk kell irányítani az összes gépet” – mondta. “A kulcs ahhoz, hogy mindez működjön, a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás – az okosabb gépek, hogy több gép jusson egy emberre, aki irányítja őket.”