Az urogenitális rendszer fejlődése az emberben összetett folyamat, ezért a vese rendellenességek a leggyakoribb veleszületett rendellenességek közé tartoznak. A magzati húgyutak a 11. héttől kezdve ultrahanggal vizualizálhatók, ami lehetővé teszi a megacysta felismerését a 11-14. héten, ami indokolja az esetleges mögöttes kromoszómaaneuploidia vagy obstruktív uropathia átfogó kockázatértékelését. A trimeszter közepén végzett anomáliavizsgálat nagyobb érzékenységgel teszi lehetővé a legtöbb veseanomália kimutatását. A kétoldali veseagenezis ultrahanggal igazolható, üres vesefészkek és hiányzó hólyagtöltés, valamint súlyos oligohidramnion vagy anhidramnion mellett. A diszpláziás vesék felismerhetők, mivel nagynak, hiperechósnak és cisztás terekkel vagy azok nélkül jelennek meg, ami a vesekéregben fordul elő. A tágult húgyvezetékek jelenléte a gyűjtőrendszer nyilvánvaló tágulása nélkül a felső húgyutak gondos vizsgálatát igényli a duplex veserendszer kizárása érdekében. Szonográfiailag is meg lehet különböztetni az infantilis típusú és a felnőttkori típusú policisztás vesebetegségeket, amelyek általában egygénes rendellenességek. A felső húgyúti tágulat az egyik leggyakoribb prenatálisan diagnosztizált rendellenesség. Általában átmeneti vizeletáramlási zavar okozza a kismedencei-ureteri átmenet és a vesico-ureteri átmenet szintjén, amely a legtöbb esetben idővel javul. A magzati alsó húgyúti elzáródást elsősorban a hátsó húgycsőbillentyűk és a húgycső atresia okozza. A vastag hólyagfalak és a tágult hátsó húgycső (kulcslyuk jel) hátsó húgycsőbillentyűkre utalnak. A prenatális ultrahangvizsgálat nem használható magabiztosan a vesefunkció megítélésére. A vese parenchimájának liquortérfogata és echogenitása azonban útmutatóként használható a mögöttes vesetartalék közvetett értékelésére. A vesevezeték rendellenességei lehetnek elszigeteltek, de társulhatnak más veleszületett rendellenességekkel is. Ezért a többi rendszer alapos vizsgálata kötelező az esetleges genetikai rendellenességek kizárásához.