A 20. század legalább olyan gazdagnak bizonyult matematikai zsenikben, mint a 19. század, ha nem még gazdagabbnak. Ez egyáltalán nem furcsa, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a matematika milyen fontos szerepet tölt be a világban, hiszen évente több ezer PhD-fokozatot szereznek ebben a bizonyos szakmában. Az érdeklődés ilyen mértékű növekedése valószínűleg a számos új területnek és tudományágnak köszönhető, mint például a nyírségelmélet, csomóelmélet, gráfelmélet, csoportelmélet, funkcionálanalízis és modellelmélet.
Kik voltak a 20. század legjelentősebb matematikusai? Olvasson tovább.
G.H. Hardy és Srinivasa Ramanujan
A 20. század eleje a brit matematikusról és indiai pártfogoltjáról marad emlékezetes. Először ketten dolgoztak az előző századi Riemann-hipotézis megoldásán, de nem jártak sikerrel. Hardyt azonban a mai napig a brit matematika megreformálásáért, Ramanujant pedig a 20. század egyik legzseniálisabb elméjeként tartják számon.
David Hilbert
A Hilbert 1900-ban a párizsi Sorbonne-on tartott előadása az egyik legnépszerűbb a matematika világában. David Hilbert német matematikus 23 megoldatlan matematikai problémáról beszélt, amelyeket “Hilbert-problémáknak” nevezett el. Ez volt az a pont, ahol a 20. század matematikájának napirendjét meghatározták, ötleteket adva a matematikával kapcsolatos valamennyi terület szakértőinek. Ezen a ponton a 23 problémából 10 már teljesen megoldott, míg a többin még dolgoznak.
Ez a matematikus meglehetősen eltérő megközelítést alkalmazott, amely az axiomatikus módszer felé tolódott el. Számos tétel és matematikai fogalom megalkotója, valamint a közösség híres vezetője volt.
John von Neumann
Amikor az 1930-as és 1940-es években a zsidóellenes náci rezsim hatalomra került, a matematika mint tudomány egész súlypontja Amerikába helyeződött át. Ez volt az a pont, amikor az Európában ismert legjobb matematikusok közül sokan, például Einstein és Godel, úgy döntöttek, hogy Amerikába költöznek. A matematika világának egyik ilyen kiemelkedő szakértője John von Neumann volt.
Neumann nemcsak a matematikához, hanem a kvantumelmélethez és az atomfizikához is jelentős mértékben hozzájárult. Részt vett a Manhattan-projektben és a hidrogénbomba kifejlesztésében, ami a 20. század egyik legnépszerűbb és legintelligensebb matematikusává tette. Végül megalkotta a digitális számítógép tervezési modelljét, amely úgy működik, hogy külön tárolószerkezetet használ az adatok és az utasítások számára, valamint egy feldolgozóegységet.
Claude Shannon
Az információelmélet atyjaként ismert Claude Shannon amerikai matematikus, aki elindította a század digitális forradalmát. Ő dolgozott a Boole-algebrán és 1937-ben megalapozta a digitális áramkört, valamint 1948-ban az információelméletet és a kommunikáció kifejtését.
Andre Weil
Andre Weil szintén európai menekült volt, aki a modern matematika egyik legnagyobb hozzájárulójaként ismert. Tételei lehetővé tették, hogy kapcsolatot teremtsünk az algebra, a topológia, a számelmélet és a geometria között.
Mellett Weil hozta létre a francia matematikusok titkos csoportját Nicolas Bourbaki álnéven, és hatalmas segítséget nyújtott a matematikai problémákhoz a 20. századi matematikáról szóló számos könyvben.
A matematikus örököse Grothendieck volt.
Alexander Grothendieck
A Weil örököse, Alexander Grothendieck a 20. század népszerű és kedvelt matematikusa volt. 1950-ben egy új nyelvet teremtett, amely lehetővé tette, hogy a matematikai struktúrákat új módon lássuk, és lehetőséget adott számelméleti, alapfizikai és geometriai problémák megoldására.
A “topoi elméletét” ma már nagy jelentőségűnek tartják a matematikai logikában, míg a “sémák elmélete” segített megoldani Weil számelméleti sejtéseinek egy részét.
Mellett Grothendieck adta a Riemann-Roch-tétel bizonyítását és egy görbe alapcsoportjának algebrai definícióját.
Paul Cohen
Paul Cohen bebizonyította, hogy a végtelen halmazok lehetséges méretei, azaz a Cantor-féle kontinuumhipotézis lehet igaz és nem igaz, ami Hilbert 23 problémájának egyik megoldása volt. E fontos felfedezés óta új matematikai világ alakult ki, a modern matematikusoknak ellenőrizniük kell, hogy eredményeik függnek-e ettől a bizonyos hipotézistől. A hipotézist “kontinuum-hipotézisnek” nevezték el.
John Horton Conway
Conway 1970-ben alkotta meg az úgynevezett “életjátékot” és annak szabályait, amely egy olyan automatizmus példáját mutatja be, amelyben a sejtek egy rácshálóban fejlődnek és növekednek. Ez a bizonyos “cellás automatizálás” ma már igen népszerű a tudósok, különösen az informatikusok körében.
Emellett Conway számos hozzájárulást tett a játékelmélethez, a számelmélethez, a csoportelmélethez és a geometriához, és olyan fogalmakat alkotott, mint a nagy antiprizma, a szürreális számok és a matematikai játékok.
A matematika világának legnagyobb elméinek nagy része a 20. században született, élt és alkotott. A matematika és az informatika fejlődésével a világ képes gyorsan haladni és napról napra többet fejlődni.