A pennsylvaniai szabadkőműves magazin 2016. augusztusi száma az időgazdálkodással és a 24 hüvelykes mérce szabadkőműves szimbolikájával foglalkozik. A szám augusztus első hónapjában kerül a postaládákba.
A szabadkőműves szertartások célja, hogy elgondolkodtassák a Testvért. A szabadkőművesség számos szertartása közvetlenül vagy közvetve utal az ember halandóságára és a Földön töltött közös időnkre. Minden embernek véges számú év, nap, óra, perc és másodperc áll rendelkezésére. Az Univerzum Nagy Építésze nem mondja meg az embernek, hogy mennyi ideje van hátra. Ezért az egyes emberen múlik, hogy ezt az időt úgy használja fel, ahogyan akarja; akár úgy gondolja, hogy sok ideje maradt, akár csak kevés, minden nap minden pillanatában az egyén választja meg, hogyan tölti el az idejét.
Az idő “eltöltése” találó kifejezés. Az idő árucikk. Nincs mód arra, hogy bárki valaha is többet szerezzen belőle. Az élet további óráit nem lehet megvásárolni vagy megosztani. A nekünk ezen a földi síkon kiosztott idő mennyisége meghatározott, és amikor a halál hív, nem halogathatjuk az elkerülhetetlent. Vannak emberek, akik hosszú és boldog élettel vannak megáldva, tele örömmel és bánattal, és képesek visszatekinteni a jól végzett munkára. Más életek tragikusan megszakadnak, akár baleset, erőszak, egészségi állapot vagy a körülmények miatt. A legtöbb ember számára azonban az időt végtelen erőforrásként kezelik; miért tennénk meg ma azt, amit holnapra halaszthatunk? Úgy tűnik, mindig van még idő!
Ez felveti a kérdést – hogyan töltöd az idődet az életben? Bölcsen használod az idődet? Könnyű hazaérni egy hosszú munkanapról, bekapcsolni a tévét és kikapcsolódni a világból. Mielőtt észrevennéd, eljön a lefekvés ideje, és elalszol, hogy aztán másnap felkelj, és újra végigcsináld ugyanazt a ciklust. Életed végén visszatekintve büszke leszel majd a tévézéssel és játékokkal töltött órákra?
Ezekben rejlik a szabadkőművesség igazi értéke. Ahelyett, hogy hazaérve csak azt a túlságosan ismerős barázdát találnánk a kanapén, a szabadkőművesek valami sokkal értékesebb dolgot választanak. Akár közösségi munkában való részvétel, akár adománygyűjtés egy jó cél érdekében, vagy egyszerűen csak egy Testvér megsegítése, a miénk egy nemes hivatás. Bár a szabadkőművességnek nem szabad felemésztenie az életedet, de kiegészítheti és gazdagabbá teheti azt. Joggal mondhatjuk, hogy amikor a Testvérek lezárják földi zarándokútjuk éveit, a legtöbbször örülnek, hogy idejük egy részét a Testvériségnek szentelték.