Adatvédelem & Sütik
Ez az oldal sütiket használ. A folytatással Ön hozzájárul ezek használatához. Tudjon meg többet, beleértve a sütik ellenőrzését.
A 4-1-4-1 viszonylag új keletű szerves fejlődés, és valójában vagy a 4-3-3 vagy a 4-2-3-1 formációból származik. Sok szempontból ez a formáció következő taktikai fejlődése egy olyan korszakban, amelyet a labdarúgás azon paradigmája határoz meg, amely a labdabirtoklást mint védekező stratégiát hangsúlyozza.
Leginkább Spanyolország használta ezt a 2008-as Euro döntőjében, és nagy hatással volt az erős német csapat megfékezésére, míg azóta Németország időnként nagy örömére és nagy bánatára egyaránt próbálkozott ezzel a formációval.
A formáció maga a 4-2-3-1-ben és a 4-3-3-3-ban egyaránt kulcsfontosságú középpályás háromszög fenntartására épül. A 4-2-3-3-1-ből a formáció úgy jön létre, hogy egy tartó középpályást előretolt pozícióba tolnak, míg a 4-3-3-ban a szélsőjátékosok helyett a szélsőjátékosoktól követeli meg, hogy igazi kétirányú játékosok legyenek.
Az igazi erő ebben a formációban a taktikai rugalmasság, mivel egyetlen játékoscserével a 4-1-4-1 azonnal át tud alakulni a másik két formáció bármelyikébe, vagy akár egy 4-4-2 formációba is, ha szükséges. Ez lehetővé teszi a csapat számára, hogy gyorsan és hatékonyan reagáljon az ellenfél oldalai által végrehajtott változtatásokra.
Ez a futballformáció szinte úgy néz ki, mint egy könnyen megtörhető formáció, látva, hogy a magányos középpályás, amely könnyen felülkerekedhet a kontrákban. Ezért mielőtt ezt választja az edzőnek tisztában kell lennie a követelményeivel.
4-1-4-1 Formáció erősségei
A 4-1-4-1-et egy lapos hátvéd négyesével, amelyet egy specializált tartó középpályás és négy előttük fekvő középpályás véd, nagyon nehéz lehet gólt szerezni ellenük.
Azzal, hogy a pálya közepén ennyi test van, a 4-1-4-1 alkalmazói általában hatalmas mennyiségű labdabirtoklást élveznek. Egyes esetekben még azt is láthatod, hogy a csapatok mélyre dobják a csatárukat, amikor megpróbálják visszaszerezni a labdát, lényegében 4-6-0-t játszanak, és hihetetlenül megnehezítik az ellenfél számára, hogy áthatoljon a vonalakon.
Míg sokan azt gondolják, hogy a 4-1-4-1 egy védekező formáció, valójában lehetővé teszi, hogy két támadó szellemű középpályást vagy 10-es számú játékost illessz a központi szerepkörbe.
A támadó alkalmazkodóképesség is ugyanúgy lehetséges. Azzal, hogy a két széles középpályást feljebb toljuk a pályán, viszonylag egyszerűen át lehet állni valami 4-3-3-hoz közelebb álló formációba anélkül, hogy cseréket kellene végrehajtani. Gyakran előfordul, hogy egy csapat a mérkőzés elején 4-3-3-as felállást alkalmaz, majd amint megszerezte a vezetést, visszavált 4-1-4-1-re.
Mivel olyan könnyű megváltoztatni a szélső játékosok mentalitását anélkül, hogy a központi védekező struktúrát elveszítenénk, gyakori, hogy a kiütéses bajnokságokban a csapatok a 4-1-4-1 valamelyik változatához kötik magukat.
A taktikai sokoldalúságának köszönhetően a 4-1-4-1 könnyen átalakulhat számos különböző formációvá. Ez segít az ellenfelek találgatásában, és lehetővé teszi, hogy könnyebben alkalmazkodj a taktikájukhoz és legyőzd azt
4-1-4-1 formáció gyengeségei
A középpálya ellenőrzésére való összpontosítás miatt a 4-1-4-1-ben a magányos csatárok gyakran hajlamosak elszigetelődni. A középpályások nem mindig állnak készen arra, hogy előre törjenek és támogassák a csatárukat úgy, ahogyan azt egy 4-2-3-1 vagy 4-3-3 esetén tennék. Ennek eredményeképpen a mérkőzések üldözése ebben a felállásban valódi kihívást jelenthet, és gyakran látni fogsz egy teljes átrendeződést, ha egy 4-1-4-1-es csapat kapja az első gólt.
Ha a középpályás játékosokat nem ösztönzik arra, hogy előremenjenek, akkor a csatár túlságosan elszigetelődhet, és ez megnehezíti a gólszerzési lehetőségek kialakítását
A 4-1-4-1 stílusától függően a kontratámadásokat nehéz lehet végrehajtani. A csatárnak, mivel egyedül van, mindent meg kell tennie azért, hogy feltartsa a játékot, hogy a középpályásoknak legyen idejük előrehaladni és befolyásolni a passzsorozatokat. Ez a késlekedés lehetővé teszi a védők számára, hogy talpra álljanak, így korlátozva az ellentámadás veszélyét.
Noha első látásra nem tűnik túl bonyolultnak, a 4-1-4-1 egy kicsit több taktikai megértést és rugalmasságot követel a játékosoktól, mint más formációk – mármint ha a legtöbbet akarják kihozni belőle.
4-1-4-1 formáció követelményei
Az ezzel a futballrendszerrel való játék megköveteli, hogy a csapat képes legyen és folyékonyan játsszon egy kapus középpályással, mivel ő a középpályás, aki mozog lehetővé teszi a csapat teljesítményét.
Sok játékos vállalta ezt a pozíciót, és Bastien Shweinstiger-t használhatjuk az egyik legjobbnak, aki ebben a szerepkörben tündökölt Pep alatt a Bayern Münchenben töltött időszakában.
A tartó középpályásnak képesnek kell lennie a játék olvasására és a többi középpályás fedezésére, mivel ők hajlamosak gyakrabban felfelé mozogni a pályán támadásban. Ez a mozgás meghagyta a CDM-nek azt a feladatot, hogy fedezze a teret, és emberileg lehetetlen ezt pusztán a fizikai képességek alapján megtenni, ezért jobban kellene használnia az eszét, hogy pozícionálja magát, különben az első 45 perc végére véget ér.
A CDM-nek együtt kell működnie és koordinálnia kell a középső védőkkel. A középhátvédeknek mindig tisztában kell lenniük a CDM-mel, és jól kell kommunikálniuk, hogy ne lépjenek egymás lábára. A középső középpályás legtöbbször a két védő közé esik, így képesnek kell lennie arra, hogy hátsó hármas felállásban játsszon.
Keményen dolgozó és fegyelmezett széles középpályások, akik a fő támogatást nyújtják a magányos csatárnak elöl. Kreatívnak és támadó szelleműnek kell lenniük, de vissza is kell követniük és segíteniük kell a hátvédjüket.
A többi modern futballformációhoz hasonlóan modern hátvédekre is szükség van. Ez azt jelenti, hogy mindkettőjüknek jól kell bánniuk a labdával, és rendkívül fittnek kell lenniük ahhoz, hogy a teljes 90 perc alatt fel-alá rohangáljanak az oldalukon.
Végkövetkeztetés
Amint láttuk, a 4-1-4-1 remek formáció lehet, akár támadni, akár védekezni akarsz – minden a kiválasztott személyi állománytól és a csapat összeállításától függ.
A 2008-as Euro elődöntőjében Oroszország ellen a 4-4-2-es változatot használva a spanyol David Villa megsérült, így a csapat egy létfontosságú változtatásra kényszerült, ami bebetonozta a győzelmet, mivel 3-0-ra meneteltek Oroszország ellen, majd a döntőben 1-0-ra legyőzték az erős német csapatot. David Villa lecserélése Cesc Fabregasra 4-1-4-1-re kényszerítette a spanyol csapatot, és Senna, Xavi és Fabregas domináns jelenléte lehetővé tette Iniesta és Silva számára, hogy befelé és kifelé sodródjon, és mindkét ellenfélnek görcsöt okozzon. A kulcs ebben ennek a középpályás triónak a szilárdsága volt.
A 4-1-4-1 amellett, hogy védekezésileg szilárd és ugyanakkor támadó formáció, a védelem előtt helyet foglaló tartóképes középpályásnak köszönhetően nagy taktikai rugalmasságot és gördülékenységet is kínál.
A Pep Guardiola által kedvelt formáció, a 4-1-4-1 a megfelelő edzővel, játékosokkal és játékstílussal minden bizonnyal nagy sikereket érhet el.