Egyes amerikai vízumok, mint például a H-1B vagy az L-1 munkavállalási vízumok, úgynevezett “kettős szándékúak”, ami azt jelenti, hogy a jogosult használhatja a vízumot, miközben egyidejűleg tervezi, hogy állandóan az Egyesült Államokba költözik. A kettős szándékú vízummal rendelkező személyeknek nem kell aggódniuk a 90 napos szabály miatt.
A legtöbb ideiglenes vízum azonban “egyszerű szándékú”, ami azt jelenti, hogy az ilyen vízumot kérelmező vagy az Egyesült Államokba való belépésre használó személy “nem bevándorlási szándékát” fejezi ki – vagyis az a szándéka, hogy a vízumot csak a meghatározott célra (például turizmus, üzleti vagy tanulmányi célokra) használja, és utána ismét távozik.
Az ilyen vízummal rendelkező személyek – beleértve a B, F, J, M, Q és TN vízummal rendelkezőket, valamint a vízummentességi programot igénybe vevőket – nem érkezhetnek az Egyesült Államokba azzal a szándékkal, hogy tartósan az Egyesült Államokban maradjanak. Ha később házasságot kötnek vagy zöldkártyát kérnek (vagy bizonyos más tevékenységeket végeznek, például engedély nélkül dolgoznak vagy tanulnak), azt kockáztatják, hogy kiderül, hogy hamisan adták elő eredeti szándékukat.
Az “egyszeri szándékú” vízummal rendelkezők meggondolhatják magukat, ha már az Egyesült Államokban vannak, és megházasodhatnak vagy zöldkártyát kérhetnek, feltéve, hogy valóban az eredeti távozási szándékkal érkeztek az országba. Ez felvet egy nehéz kérdést: honnan tudhatja a kormány, hogy a kérelmezőnek eredetileg szándékában állt-e elhagyni az országot vagy sem?
A probléma megoldására az USCIS a 90 napos szabályt alkalmazza, amely kimondja, hogy azok az ideiglenes vízummal rendelkezők, akik az Egyesült Államokba érkezést követő 90 napon belül házasodnak vagy zöldkártyát kérnek, automatikusan úgy vélelmezik, hogy hamisan adták elő eredeti szándékaikat.
A vízumtulajdonosok még mindig képesek lehetnek meggyőzni az USCIS tisztviselőit arról, hogy eredeti szándékuk valódi volt, különösen akkor, ha személyes vagy szakmai helyzetük jelentősen és váratlanul megváltozik az Egyesült Államokban töltött első 90 nap alatt. Ez azonban nehéz küzdelem, ezért általában a legjobb elkerülni minden olyan cselekményt, amely aggályokat vethet fel a 90 napos szabállyal kapcsolatban.
A 90 napos szabály vs. a 30/60 napos szabály
2017 szeptembere előtt az USCIS a “30/60 napos szabályt” alkalmazta a kérelmező nem bevándorlási szándékának értékelésére. Az Egyesült Államokba való belépéstől számított 30 napon belül benyújtott státuszkiigazítási kérelmekről azt feltételezték, hogy a szándék megtévesztését tartalmazzák, és ezért gyakran elutasították őket, míg az Egyesült Államokba való belépéstől számított 30 és 60 nap között benyújtott kérelmeket gyanúsnak, de nem feltétlenül kizárónak tekintették. Az Egyesült Államokba való belépést követően 60 napon túl benyújtott kérelmeket általában nem tekintették problémásnak.
2017 szeptemberében az USCIS a 30/60 napos szabályt felváltotta a jelenlegi 90 napos szabállyal, amely most már minden kérelmezőre vonatkozik. Ez szigorúbb, mint a 30/60 napos szabály, mivel hacsak nem tudják az ellenkezőjét bizonyítani, a kérelmezőkről feltételezik, hogy félrevezetik szándékaikat, ha az Egyesült Államokba való belépést követő 90 napon belül házasságot kötnek vagy bevándorlóvízumot kérelmeznek. A 90 napos ablak azt is jelenti, hogy a 90 napos időszakokra az Egyesült Államokba beengedett személyeknek, mint például a vízummentességi program számos felhasználójának, korlátozott lehetősége van a státusz módosítására anélkül, hogy a 90 napos szabályt kiváltaná.
Nem tudja, hogy ez hogyan érinti Önt? A Boundless segítségével egy tapasztalt, független bevándorlási ügyvéd válaszol a kérdéseire, és további díj nélkül felülvizsgálja a teljes zöldkártya-kérelmét. Tudjon meg többet, vagy ellenőrizze, hogy jogosult-e házassági alapú zöldkártyára.