A nyelőcső-achalasia olyan betegség, amelyet a nyelőcső perisztaltikájának károsodása és a nyelőcső alsó záróizmának nem relaxációja jellemez ismeretlen okokból. A betegség klinikai manifesztációja nem specifikus (pl. fogyás, hányás és tartós köhögés); nevezetesen a betegség korai diagnózisa gyakran nehéz. A betegség késedelmes diagnózisa köztudottan rontja a betegek életminőségét. Szükség van a diagnosztikai tényezők azonosítására, amelyek a diagnosztikai késedelmet okozhatják. Ebben a tanulmányban 38 achaláziás beteg adatait gyűjtöttük össze, és kerestük a késői diagnózissal (azaz az első kórházi látogatástól a diagnózis felállításáig eltelt ≥ 6 hónap) összefüggő diagnosztikai tényezőket. A bevont betegek, akiknél a nyelőcső manometriás leletek alapján achalasiát diagnosztizáltak, sebészi myotomián estek át. Ennek következtében az achalasia diagnózisa valószínűleg késett, ha a beteggel először kapcsolatba lépő orvos nem végzett időben báriumnyelési vizsgálatot (p < 0,0001) vagy mellkasi CT-vizsgálatot (p < 0,01). A késleltetett diagnózissal rendelkező betegek közül (n = 15) egyiküknél sem végeztek báriumnyelési vizsgálatot vagy mellkas CT-t az első kórházi látogatástól számított 6 hónapon belül. Az achalasia diagnosztikai vizsgálatainak becsült érzékenysége a bevont 38 beteg alapján a báriumnyelési teszt és a mellkas CT-vizsgálat esetében 80%-nál magasabb volt, az endoszkópia esetében azonban csak 50-81%. Az achalasia késedelmes diagnózisának elkerülése érdekében a rutin endoszkópia mellett a báriumnyelési teszt vagy a mellkas CT-vizsgálat időben történő elvégzése rendkívül fontosnak tűnik.