A cél

A zsidók Izraelben és világszerte a héber újévet, Ros Hásáná-t (héberül “az év feje”), a naptár szerint 5778-at ünneplik, amely az ortodoxia szerint Ádám és Éva teremtésére emlékezik, a laikusok számára pedig a gazdasági év és a mezőgazdasági ciklus kezdetét jelzi. Az ünnep szeptember 20-án, szerdán kezdődött az első csillag kelésével, és szeptember 22-én, pénteken, napnyugta előtt ér véget. Az évszázadok során és a helytől függően a Ros Hásáná megünneplésének módja a rituálék és az ételek tekintetében is változott, de a hagyomány megmaradt annál a kívánságnál, hogy az elkövetkező év édes legyen, ezért jellemző, hogy a zsidó asztalokon olyan ételeket látunk, mint a datolya, az alma és a gránátalma mézzel.

Az ünnepet két napon át tartják egy olyan hagyomány részeként, amely a diaszpórában kezdődött, amikor az újhold kezdete ismeretlen volt, és a legmagasabb jeruzsálemi hatóságok diktálták. A zsidó hagyomány szerint az újév ünnepe a világegyetem teremtésének befejezésére és a világ feletti isteni szuverenitás elfogadására emlékezik. Ros Hásáná a Tisrei hónap kezdetét jelzi, amely az év számbavételének és az elkövetkező év megtervezésének ideje. E hónap első napján kezdődik az Aseret lemei Teshuva néven ismert tíznapos időszak, amely a lelki önvizsgálat és bűnbánat ideje, és a szeptember 29-i Jom Kipurral, az engesztelés napjával ér véget.

A Ros Hásáná és Jom Kipur közötti időszakot a bűnbánat tíz napjának nevezik. Ennek során az embereknek lehetőségük van vezekelni bűneikért.

“Ros Hásáná a Teremtő előtti végső felelősségre akarja vezetni az embert. Az Ítélet Napja igazolja az emberi egyéniséget. Minden lény vállalja Isten előtt személyének teljességét. A névtelen és az elnyelő tömeg hígul. Minden személy elnyeri a maga legfelsőbb hierarchiáját, abszolút öncélúan, egy végtelen világegyetem keretein belül, amely arra törekszik, hogy megsemmisítse őt. A társadalmi osztályok közötti különbségek egyeseket felemelkedésre, másokat pedig depresszióra késztetnek” – állítja a Madridi Zsidó Hitközség.

“Ros Hásáná minden embernek visszaadja nélkülözhetetlenségét, egyediségét és ezáltal felelősségét. Az ítélet segít elgondolkodni és lelki számvetést készíteni, elemezni és meglátni, mit lehet korrigálni, hol lehet módosítani és megújítani az irányt” – jegyezte meg a madridi székhelyű héber intézmény.

Rosh Hashanah hagyományai

A héber újév kétnapos ünnepe során a hívő zsidók hosszú zsinagógai istentiszteleteken vesznek részt, és évszázados múltra visszatekintő különleges imákat és liturgikus énekeket mondanak. Az imák és a liturgikus énekek változatai némileg eltérnek az egyes népcsoportoktól.

A kos szarvából készült egyszerű, primitív hangszer, a sifar az ünnepség részeként szólal meg, annak a kosnak az emlékére, amelyet Ábrahám feláldozott fia, Izsák helyett. A sípszó a reggeli ima alatt szólal meg, és célja, hogy szimbolizálja Isten szuverenitását a világ felett, hogy emlékeztesse a zsidókat a parancsolatok Sínai-hegyi átadására, hogy emlékeztesse őket az Ábrahám és Izsák által vallott Isten iránti odaadásra, hogy bűnbánatra buzdítsa az embereket, és végül, hogy bejelentse az ítélet napját és a Messiás eljövetelét – olvasható az Izrael Tourism honlapján.

Ros Hásáná, más néven Jom Hádin (Ítéletnap) idején az ember a “Sáná Tová” kifejezéssel köszönti egymást, ami azt a kívánságot jelenti, hogy a következő esztendő sikeres legyen, és a “Lesháná tová tikatev vetejatem”, azaz “Legyetek beírva és megpecsételve egy jó évre” szavakkal áldja meg egymást.

A Ros Hásáná vacsorán szokás mézbe mártott almát enni, mivel a gyümölcs az önzés bűnét jelképezi, és azért mártják mézbe, hogy enyhítsék azt. Szokás más édességeket is enni az édes új év jelképeként, valamint gránátalmát, mint a bőség évének jelképét, és halfejet, mint a továbblépés vágyának jelképét, valamint más szimbolikus ételeket.

Az ünnepi napok estéjén szokás elsétálni egy folyóhoz, tóhoz vagy más nyílt vízhez, hogy kirázzuk a zsebeinket, és jelképesen a vízbe dobjuk a bűneinket.