Research of “Censorship: Cenzúra: Kell-e cenzúrázni a nyelvet?” A cenzúra Amerikában folyamatos vita a mai társadalomban. Sokan azt állítják, hogy túl sok minden történik, míg mások szerint nem teszünk eleget az ellenőrzéséért. Ebben az esszében négy különböző nézőpontból fogjuk megvizsgálni a cenzúrát. Túl messzire ment-e a cenzúra, vagy már túl messzire engedtük, ez a kérdés? Mi, amerikaiak szeretjük a szabadságunkat. Ha korlátoznak bennünket, csak akkor érezzük magunkat megsértettnek. De mint társadalomnak nincs-e szükségünk bizonyos korlátok felállítására, hogy fenntartsuk a civilizált világot? Sok érv szól amellett, hogy mik legyenek ezek a korlátok. Az ismert szerző, Roger Rosenblatt “We Are Free to Be You, Me, Stupid, and Dead” című cikkében védelmébe veszi a szólásszabadsághoz való jogot …további tartalmak megjelenítése…
Bár Rockernek joga van ilyen kijelentést tenni, Rosenblatt úgy látja, hogy ez a szabad véleménynyilvánítás olyan esete, amelyet nem szabad gyakorolni. Mivel Rosenblatt a legtöbb példáját színesen seggfejnek, szemétládának vagy éppen hülyének nevezi, az ő érve a szólásszabadság mellett az lenne, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje, ezért bölcsen válasszuk meg a csatáinkat. A szólásszabadságról és a cenzúráról szóló vita örökké tart. De mi az alapvető oka annak, hogy ebben az országban a cenzúra impulzusa érvényesül? Ez a kérdés Bryan Thompson, a “Szólásszabadság kontra cenzúra: Ön dönt” (Recorder 1994) című könyvében. Thompson a cenzúra generációról generációra folyamatosan változó szintjeit vizsgálja. Azt állíthatnánk, hogy a cenzúra általában olyan időszakban fordul elő, amikor a nemzet a leggyorsabb és legmegrendítőbb változásokat éli át. Ilyenkor a cenzúra nem csupán a szólásszabadság hagyományának mond ellent, hanem annak a folyamatnak a megértését is akadályozza, amelyben társadalmunk változik. Bizonytalan nemzet vagyunk, kulturális identitásproblémákkal. A beszéd egy egyedülálló elem, amely lehetővé tette az emberek számára, hogy erőfeszítéseket tegyenek az együttélésre és a közös alapra, de ugyanakkor lehetővé teszi számunkra, mint egyéneknek, hogy külön identitással rendelkezzünk …további tartalmak megjelenítése…
Akár olyan író vagy, mint Roger Rosenblatt, aki a szólásszabadság jogát tárgyalja, de a megfelelő hely a kulcs, vagy a cenzúra gyökerét értékeli, mint Bryon Thompson író, mi mint társadalom vagyunk azok, akik meghozzuk ezeket a döntéseket. A folyamatosan változó társadalom rendelkezik ezzel a hatalommal. Ahogy Irving Kristol mondaná, az életminőség az, ahol meghatározzuk, hogy ezeket a cenzúra vonalakat átlépjük vagy nem lépjük át.
Véleményem szerint én a szólásszabadság híve vagyok, de szükség van a korlátokra. Szerintem ezek a korlátok tesznek minket valamennyire civilizált országgá. Legyünk őszinték, ha mindannyian csak úgy kimondanánk a véleményünket következmények nélkül, akkor a civilizáció elszállna az ablakon. Időnként azonban a határoknak szükségük van egy kis lökésre ahhoz, hogy pozitív változások történjenek. Mindig mindennek megvan a megfelelő helye és ideje. Az, hogy mi, mint társadalom hol választjuk ezeket, mindig is a szürke zóna lesz