Cél: A ductus venosus hiányának klinikai jelentőségének felmérése.
Tervezés: Retrospektív vizsgálat az irodalom áttekintésével.
Módszerek: Ultrahanglaboratóriumunk archívumában és az angol nyelvű irodalomban kerestünk olyan eseteket, amelyekben a magzati ductus venosus hiányának prenatális diagnózisa állt fenn.
Eredmények: Központunkban 1985 és 2000 között 10 magzatnál diagnosztizálták a ductus venosus hiányát. Az irodalom áttekintése 23 esetet tárt fel. A rendellenes vénás keringés három fő mintázatát dokumentálták: (1) a májat megkerülő és közvetlenül a jobb pitvarba csatlakozó köldökvéna (46%); (2) a májat megkerülő és a vena cava inferiorhoz többnyire az egyik csípővénán keresztül csatlakozó köldökvéna (25%); (3) a portalis keringéshez csatlakozó köldökvéna anélkül, hogy a ductus venosus kialakulna (21%). Jelentős rendellenességeket, köztük kromoszóma-rendellenességeket 8/33 (24%) esetben találtak. Hydrops 11/33 (33%) esetben alakult ki. A ductus venosus izolált hiányával húsz magzatot hoztak világra, és 5 (20%) meghalt. A portalis véna a születés után megvizsgált csecsemők felénél hiányzott.
Következtetések: Eredményeink és az irodalom áttekintése arra utal, hogy a ductus venosus hiánya a magzati anomáliák és a kedvezőtlen kimenetel magas előfordulási gyakoriságával jár, beleértve a társuló rendellenességeket, kromoszóma-rendellenességeket, méhen belüli szívelégtelenséget és a kapuvéna hiányát. A szívelégtelenség és a kapuvéna hiánya különösen gyakorinak tűnik, ha a ductus venosus hiánya a köldökvénának a vena cava inferiorhoz vagy a jobb pitvarba való csatlakozásával jár együtt.