A Fatality Related to Two Novel Hallucinogenic Compounds: 4-Methoxyphencyclidine and 4-Hydroxy-N-methyl-N-ethyltryptamine

Abstract

Ebben az esetismertetésben a 4-methoxyphencyclidine (4-MeO-PCP) hallucinogén vegyület halál utáni koncentrációeloszlásának értékelését mutatjuk be egy olyan halálesetben, amelyet alapvetően ennek a hatóanyagnak tulajdonítottak. Egy másik hallucinogén, a 4-hidroxi-N-metil-N-etil-triptamin is kimutatható volt, de nem volt számszerűsítve. Egy férfit – aki a közelmúltban “furcsán” viselkedett – holtan találtak az ágyán, bezárt szobájában. A toxikológiai vizsgálat, amely kezdetben ELISA-vizsgálattal pozitív volt a fencilidinre (PCP), később gázkromatográfiás tömegspektrometriával kimutatta és megerősítette a két hallucinogént. A 4-MeO-PCP koncentrációját ezután egy speciális másodlagos vizsgálati technikával számszerűsítették. A perifériás vérkoncentráció 8,2 mg/l volt, szemben a 14 mg/l-es központi vérkoncentrációval. A májkoncentráció 120 mg/kg, az üvegtest 5,1 mg/l, a vizelet 140 mg/l, a gyomortartalom pedig 280 mg volt. PCP-t nem mutattak ki, de a venlafaxin, olanzapin, lorazepam és hidroxizin terápiás koncentrációját igazolták. A halál okát akut vegyes drogmérgezés miatt igazolták, a halál módját pedig balesetnek minősítették.

Bevezetés

Az új szintetikus pszichoaktív szerek megjelenése és az internetes oldalakon keresztül való elérhetőségük aggodalomra adott okot a hivatalos toxikológiai vizsgálatok hiánya és a lehetséges ártalmak miatt (1). A számos hallucinogén vegyület közül a közelmúltban írták le a disszociatív anesztetikum, a fenüklidin (PCP) rokon drogjait (2). Az eticiklidin, a MeO-PCP, a 3-MeO-PCP és a 4-metoxi-fenciklidin (4-MeO-PCP) feltehetően a PCP-hez és a ketaminhoz hasonló viselkedési hatást fejt ki (1, 2).

A 4-MeO-PCP-nek (1. ábra) például olyan kívánatos hatásokról számoltak be, amelyek közé tartozik az eufória, az empátia, a fizikai testtől való elszakadás és a hallucinációk, de olyan káros hatások is társulhatnak hozzá, mint a szédülés, zavartság, pszichomotoros izgatottság és kognitív károsodás (2, 3). Továbbá, a metoxetamin akut toxicitásához hasonló toxicitási tünetek – beleértve a jelentős tachycardiát és magas vérnyomást – várhatóak ezekkel a PCP-analógokkal (2, 4).

A hallucinogén vegyületek másik csoportjába a pszilocinnal való szerkezeti hasonlóság alapján a triptaminok tartoznak, mint például a 4-acetoxi-N-metil-N-etil-triptamin (4-acetoxi-MET). Ez a metacetin vagy 4-AcO-MET néven is ismert vegyület az O-acetil-pszilocin (4-AcO-DMT) homológja. Ez egy új vegyület, amelynek nagyon kevés emberi felhasználási története van. Egy rokon, de kevésbé ismert pszichedelikus drog a 4-hidroxi-N-metil-N-etil-triptamin (4-HO-MET). Ez szintén a pszilocin szerkezeti és funkcionális analógja, valamint a metiletiltriptamin (MET) 4-hidroxil-analógja. Hasonlóképpen, ez a szer ritkán fordult elő emberi használatban (1. ábra).

Ez a jelentés először írja le a 4-MeO-PCP halál utáni koncentrációját a perifériás vérben, a központi vérben, a májban, az üvegtestben, a vizeletben és a gyomortartalomban egy elsősorban ezzel a vegyülettel összefüggő halálesetben. Egy korábban bejelentett megerősítő analitikai eljárás kisebb módosításait alkalmazták (5). Bár a 4-HO-MET-et is kimutatták és megerősítették (gázkromatográfia-tömegspektrometriával, GC-MS), azt nem határozták meg mennyiségileg.

Módszerek

Az eset leírása

Ez az 54 éves férfi (188 cm, 128 kg) pszichiátriai betegségei, köztük skizoaffektív depressziós zavar miatt önálló lakóotthonban élt. Az intézmény vezetője által 2014. december 31-én reggel végzett jóléti ellenőrzés során találtak rá az ágyban, nem reagált, amit az aggódó édesanyja kezdeményezett, amikor a férfi nem válaszolt a telefonhívásaira. Halálát a helyszínen a sürgősségi orvosi személyzet újraélesztés nélkül állapította meg. A kórtörténetében magas vérnyomás és kábítószerrel való visszaélés szerepelt. Ismert volt alkohol, marihuána, metamfetamin és PCP fogyasztása. Édesanyja szerint évek óta józan volt a drogoktól és az alkoholtól, de valamikor fehér port rendelt az internetről, amelyet “3-MeO-PCP”-nek nevezett. A szobájában a komódon találtak egy “#2” feliratú kis zacskót, amely finom kristályos maradékot tartalmazott. Más kábítószer-kiegészítőt nem találtak. Egy 2014. szeptember 20-án rendellenes viselkedés miatt tett sürgősségi látogatás során a férfi bevallotta a személyzetnek, hogy depressziója kezelésére “3-MeO-PCP”-t szedett. Azt is bevallotta, hogy a kábítószer szedése közben szinkópás epizódjai voltak.

2015. január 1-jén 10:50 órakor, körülbelül 25 órával a megtalálását követően teljes boncolást végeztek, amely tüdőtorlódást és ödémát (jobb oldali 840 g; bal oldali 880 g), valamint a szájban és a légutakban lévő habot dokumentált, ami az akut kábítószer-mérgezésre utal. Szíve enyhén megnagyobbodott (510 g), enyhe kamratágulattal. Kongesztív hepatosplenomegália és minimális hepatikus steatosis volt. Nem voltak traumás sérülések vagy egyéb jelentős leletek.

A boncolás utáni mintavétel

Az összes elemzett mintát a San Diego megyei halottkémi hivatal boncolásakor gyűjtötték. A perifériás vért (∼20 ml) a bal közös csípővénából vették (a lábszárból visszatérő és a boncoláskor a medencében vizuálisan azonosított vér), és nátrium-fluoridot (100 mg) és kálium-oxalátot (20 mg) tartalmazó szabványos üvegcsövekben tárolták. A központi vért közvetlenül a szívből vették és azonos csövekbe helyezték. A máj jobb lebenyének metszeteit gyűjtötték és tartósítószer nélkül, átlátszatlan, 0,118 literes műanyag tartályban tárolták. Az üvegtestváladék-mintákat fecskendővel vettük ki a szemekből, és tartósítószer nélküli üvegcsőben tároltuk. A vizeletet tartósítószer nélküli, átlátszatlan műanyag 0,118 literes tartályba gyűjtöttük. A teljes gyomortartalmat szintén tartósítószer nélküli, átlátszatlan, 0,118 literes műanyag tartályba gyűjtöttük. Minden mintát 4°C-on tároltak a gyűjtéstől számított 3 hónapon belüli elemzésig.

Toxikológia

Egy átfogó toxikológiai szűrővizsgálatot végeztek. A postmortem vért alkoholra és illékony vegyületekre (GC-lángionizációs detektoros headspace), 12 visszaélés kábítószer panelt ELISA-val (kokain metabolit, ópiátok, metamfetamin, benzodiazepinek, kannabinoidok, fentanil, fenüklidin, oxikodon, metadon, zolpidem, karizoprodol és buprenorfin; Immunalysis, Inc, Pomona, CA, USA), lúgos drogszűrés GC-MS-szel szilárd fázisú extrakciót követően, valamint savas/semleges drogszűrés HPLC-fotodiódasoros detektálással a minta acetonitrillel történő kicsapását követően. A vizeletmintán további szűrést (GC-MS) is végeztek. A rutingyakorlatot követve a szignifikáns pozitív eredményeket későbbi és specifikus technikákkal megerősítették és számszerűsítették.

Lúgos vér drogszűrés (GC-MS)

A drogszűrési eljárást ez a laboratórium már több mint 7 éve alkalmazza, és korábban már leírták (6). Röviden, ez egy rutin szilárd fázisú extrakciós technikából áll, amely SPEWare Trace J extrakciós patronokat használ. Két milliliter kalibrátor, kontroll és esettanulmány extrahálása ciklizin (200 µl, 5 µg/ml: belső standard) és aszkorbinsav (200 µl, 2%-os oldat) hozzáadása után történt. A mintákat ezután cink-szulfáttal (5 mL, 5%-os metanolos oldat) kicsaptuk, majd nátrium-acetát pufferrel (4 mL, pH 6,0) kezeltük. Az SPE-kazettákat a minták hozzáadása előtt metanollal (3 mL), deionizált vízzel (3 mL) és nátrium-acetát pufferrel (2 mL) előkezeltük. A minták extrakcióját követően az SPE-kazettákat ionmentesített vízzel (3 mL), ecetsavval (0,1 M; 2 mL) és metanollal (3 mL) mostuk. A patronokat 3 percig szárítottuk, majd a mintákat diklórmetán/izopropanol/14,8 M ammónium-hidroxid oldattal (78/20/2) eluáltuk. A mintákat ezután bepároltuk (30 °C-on, nitrogénáram alatt) és etil-acetáttal (150 µl) visszaállítottuk. Ezután minden kivonatból egy mikrolitert (splitless) injektáltunk a GC-MS rendszerbe, hogy elérjük a lúgos drogok elválasztását és azonosítását. Egy 15 m-es, 0,25 mm átmérőjű, 0,25 µm filmvastagságú analitikai oszlopot (Phenomenex Zebron, ZB-5MS) használtunk héliummal mint vivőgázzal (1,1 ml/perc). A gázkromatográf (Agilent Technologies, 7890A, Santa Clara, CA, USA) bemeneti hőmérséklete 250 °C volt, a kemencehőmérséklet kezdetben 85 °C volt, majd 40 °C/perc ütemben 170 °C-ig (4 percig tartott), majd 40 °C/perc 190 °C-ig (5 percig tartott) és végül 10 °C/perc 300 °C-ig (7 percig tartott). Az MS Aux 280°C volt. A tömegszelektív detektort (Agilent Technologies, 5975C) 2,64 perces oldószer-késleltetéssel pásztázó üzemmódba állítottuk. A csúcsok azonosítása a relatív retenciós idő alapján történt (a belső standardhoz viszonyítva: RRT), majd tömegspektrális egyezés egy kereskedelmi MS könyvtárból és/vagy SWGDRUG tömegspektrum könyvtárból (http://www.swgdrug.org; legalább 70%-os egyezés).

4-MeO-PCP megerősítő elemzés

Az anyagok

Minden oldószert és vegyszert a Fisher Scientific-től (Pittsburgh, PA, USA) vásároltunk, és analitikai minőségűek vagy jobbak voltak. Az extrakció minden fázisához boroszilikát üveg kémcsöveket használtunk (VWR International, Radnor, PA, USA). A kalibrációs formulákban használt 4-MeO-PCP drogstandardot és a PCP belső standardot egyaránt a Cerilliant Corporationtől (Round Rock, TX, USA) szereztük be.

Extrakció

A 4-MeO-PCP-t egy korábban leírt, bázikus drogokra vonatkozó eljárás kisebb módosításait alkalmazva, nitrogén-foszfor detektorral (NPD) kapcsolt GC-vel (5) megerősítettük és mennyiségi meghatározást végeztünk. Az elemzés teljes vér (sertés) kalibrátorokat (0,10, 0,25, 0,50, 0,75, 1,0 és 2,0 mg/l), májhomogenátum (sertés) kalibrátorokat (0,25, 0,50, 0,75, 1,0, 2,0 és 3,0 mg/kg), esetmintákat (teljes vér, máj, vizelet, üvegtest és gyomor), valamint pozitív és negatív kontrollokat tartalmazott, amelyeket lúgos folyadék/folyadék extrakciós eljárásnak vetettek alá. A kalibrátorok, kontrollok és esettanulmányok 1 ml-éhez deionizált vizet (5 ml) adtunk és elkeverjük. Ezután működő belső standardot (100 µL PCP, 10 mg/L) adtunk hozzá, és vortexeltük. A mintákat tömény ammónium-hidroxid (1 mL) hozzáadásával lúgossá tettük, majd ismét vortexeltük. 1-klórbután (6 mL) került hozzáadásra, majd a csöveket lezártuk és 30 percig mechanikus hintalóval kevertettük. Ezután a mintákat 5 percig ∼2 400 g-n centrifugáltuk. Körülbelül 200 mg nátrium-szulfátot adtunk minden csőhöz az emulziók elnyomása érdekében, majd a csöveket további 5 percig centrifugáltuk 2400 g-n. A felső szerves réteget ezután új kémcsövekbe helyeztük át. Körülbelül 1,0 N sósavat (3,5 ml) adtunk hozzá, és a csöveket 30 percig kevertettük. Ezután a csöveket 5 percig 2 400 g-n centrifugáltuk, majd a felső szerves réteget a hulladékba szívtuk. A fennmaradó vizes részt tömény ammónium-hidroxiddal (1 mL) lúgossá tettük és vortexeltük. 1-klórbután (3 mL) került hozzáadásra, és a csöveket ismét 30 percig kevertettük. A mintákat ezután 5 percig 2 400 g-n centrifugáltuk, majd a felső szerves réteget új kémcsövekbe helyeztük át. A szerves réteget 30 °C-on nitrogénáram alatt megszárítottuk. A mintákat metanollal (100 µl) állítottuk vissza, mielőtt a GC-NPD analízishez az automatikus mintavevő üvegekbe helyeztük át.

Kromatográfiás körülmények

Az analízis során a következő GC-NPD körülményeket alkalmaztuk. A mintákat (1 µl) osztás nélkül injektáltuk egy GC-be (7890A; Agilent Technologies), amely kapillárisoszloppal (DB-17, 15 m, 0,25 i.d., 0,25 µm; Phenomenex, Torrance, CA, USA) volt felszerelve. Az injektor hőmérséklete 250 °C volt, a detektor pedig 280 °C-ra volt beállítva. A kezdeti sütőhőmérséklet 50 °C volt, majd 35 °C/perc sebességgel 275 °C-ra emeltük, és 7 percig tartottuk. A teljes futási idő az injektálás után 13,5 perc volt. Hordozógázként hidrogént használtunk 2 ml/perc állandó sebességgel. A PCP és a 4-MeO-PCP retenciós ideje 5,2, illetve 6,0 perc volt.

Hitelesítés

A kimutatási határ 0,05 mg/L, a legkisebb kalibrációs koncentrációból meghatározott mennyiségi határ pedig 0,10 mg/L volt a teljes vér esetében és 0,25 mg/kg a máj esetében. Az egymástól függetlenül 0,50 és 1,5 mg/L teljes vérben készített kontrollminták 0,47 ± 0,03 mg/L (átlag ± standard eltérés; N = 4), illetve 1,28 ± 0,06 mg/L (átlag ± standard eltérés; N = 4) értéket mutattak. A mátrixhatásokat vízben és májhomogenátumban készített, összehasonlítható kontrollminták (0,5 és 1,5 mg/L) extrakciójával és elemzésével értékelték. A víz esetében 0,47 ± 0,02 mg/L (átlag ± standard eltérés; N = 3) és 1,34 ± 0,18 mg/L (átlag ± standard eltérés; N = 5), a májhomogenátumok esetében pedig 0,45 ± 0,06 mg/kg (átlag ± standard eltérés; N = 4) és 1,47 ± 0,11 mg/kg (átlag ± standard eltérés; N = 4) értékeket határoztunk meg. Mind az extrahált vak (adalékanyagokat nem tartalmazó kivonat), mind a negatív kontroll (csak belső standardot tartalmazó kivonat) minták megerősítették az interferencia és/vagy szennyeződés hiányát.

Eredmények és megbeszélés

A 4-MeO-PCP-t kezdetben a PCP ELISA-szűréssel mutatták ki. Az ebben a laboratóriumban 5,0 ng/ml PCP-vel mint referenciával létrehozott szűrés 41%-os kötődéssel pozitív eredményt adott, szemben a negatív mintával (100%-os kötődés). A bemutatott esetben a központi vér 2%-os kötődést mutatott – ez egyértelműen pozitív eredmény. A PCP-t rutin megerősítő módszerrel nem mutatták ki. A PCP (GC-MS szelektív ionmonitorozás) módszer kimutatási és mennyiségi határa 2,0, illetve 5,0 ng/ml volt. A 4-MeO-PCP-t ezt követően a perifériás vérben az SWGDRUG tömegspektrum-könyvtárából (http://www.swgdrug.org) szilárd fázisú extrakciót követően GC-MS lúgos szűrési módszerrel (6) feltételezhetően azonosították (2. ábra). Az extrakcióval és a vegyület tiszta állományának teljes tömegspektrális letapogatásával 10,4 perc alatt (RRT = 1,25; belső standard ciklizinnel összehasonlítva) megerősítették a 121, 189, 230, 272 és 147 szignifikáns ionokkal (3. ábra).