Kérdés:
Egy 3-5 éves gyerekekkel foglalkozó óvodában dolgozom. Van egy gyerek az osztályomban, aki a legtöbbször nem figyel rám. Egyik fegyelmezési ötletem sem hatja meg. Kezdek kifogyni az ötletekből. Van-e javaslata, hogy mit kellene tennem, vagy bármilyen új fegyelmezési ötlet, amit használhatnék. Szeretnék néhány új ötletet. Remélem, tudtok segíteni. Köszönöm Chris
Válasz:
Hi Chris,
Ez egy nagyon átfogó kérdés. Amikor azt mondod: “Őt nem zavarja egyik fegyelmezési ötletem sem”, fogalmam sincs, hogy milyen fegyelmezési ötleteket használsz. Azt tudom, hogy a legtöbb ember azt hiszi, hogy a fegyelmezés és a büntetés szinonimák, pedig nem azok. A Pozitív fegyelmezés könyvek mindegyike tele van fegyelmezési ötletekkel – és mindegyik nem büntető jellegű, és olyan értékes életkészségeket tanít a gyerekeknek, mint az önfegyelem, az együttműködés, a felelősségvállalás és a problémamegoldás. A könyvek, amelyeket most a leghasznosabbnak találna, a következők: Pozitív fegyelmezés óvodásoknak, Pozitív fegyelmezés A-Z és Pozitív fegyelmezés gyermekgondozóknak. Az alábbiakban egy részletet olvashatsz, amely a nem figyeléssel kapcsolatos aggodalmaddal kapcsolatos.
Hallgatni, nem hallgatni
Gyermekfejlődési koncepció
A felnőttek arra nevelik a gyerekeket, hogy ne figyeljenek. Sajnálom, de ez egy újabb eset, amikor a felnőtteknek meg kell nézniük a saját viselkedésüket. A kioktatás remek módja annak, hogy a gyerekeket arra neveljük, hogy ne figyeljenek. A felnőttek túl gyakran mondják, mondják, mondják, mondják (előadás, előadás, előadás). Elmondják a gyerekeknek, hogy mi történt, mi okozta, hogy mit kellene érezniük, és mit kellene tenniük. Ez nagyon fenyegető élmény a gyerekek számára, és megtanulnak úgy vigyázni magukra, hogy bezárkóznak. Mit érzel, amikor valaki kioktat téged. A mi tippünk az, hogy alkalmatlannak, védekezőnek vagy egyenesen lázadónak érzed magad. Miért éreznének a gyerekek másképp?
Javaslatok:
- Gondolj arra, hogy a gyerekek azután hallgatnak rád, AMIKOR úgy érzik, hogy meghallgatják őket. Tehát az első dolog, amit tehetsz a gyerekek meghallgatásra való nevelése érdekében, hogy MODELLEZED a meghallgatást.
- Használj reflektív meghallgatást vagy aktív meghallgatást. A reflektív hallgatás az, amikor visszatükrözöd, amit hallottál (anélkül, hogy papagájként hangzana). “Nem akarsz szundikálni”. “Dühös vagy, mert megütött téged”. Az aktív hallgatás az, amikor a sorok között olvasol, és találgatsz, hogy mit érez a gyermek – majd ellenőrzöd, hogy igazad van-e. “Megütötted Julie-t, mert feldühített, amikor elvette a játékodat.”
- Validálja az érzéseket. Mind a reflektálás, mind a meghallgatás az érzések érvényesítésének módja. Azt is mondhatod egyszerűen: “Megértem. Azt hiszem, én is így éreznék.”
- Ha a gyerekek úgy érzik, hogy meghallgatják őket, szívesebben hallgatnak rád. Ezután bedobhatsz egy mini előadást – HA ezt követi a gyermek bevonása a problémamegoldásba. “Megértem, hogy dühös vagy, és amit érzel, az mindig rendben van. Az azonban, hogy mit TESZEL, már más kérdés. Az rendben van, hogy dühösnek érzed magad, és az nem rendben van, hogy megütsz másokat. Hogyan tudnád kifejezni a dühödet anélkül, hogy megütnéd?”
- Tárgyaljuk meg a lehetőségeket a gyerekekkel. Ha nehezen kezdenek bele, nem baj, ha te kezded el az ötletelést. “Mi lenne, ha a szavaidat használnád? Mi lenne, ha feltennéd a problémát az osztálygyűlés napirendjére, hogy segítséget kapj másoktól? Mi lenne, ha megkérdeznéd Julie-t, hogy használná-e veled együtt a problémamegoldó kereket (lásd X. oldal) a megoldás megtalálásához.”
- Ahelyett, hogy elmondod, tedd fel a mit és hogyan kérdéseket. (Lásd a X. oldalt.) Ne feledd, hogy az oktatás a latin educaré szóból származik, ami azt jelenti, hogy “előhívni”. Az előadások kísérletet tesznek a “begyömöszölésre”.”
- Az előadások különösen hatástalanok a négy év alatti gyermekeknél. Fejlődési szempontból nem képesek úgy befogadni és megérteni az előadásokat, ahogyan a felnőttek gondolják, mégis kétségek és szégyenérzet maradhat bennük (ez a bátortalanság rossz viselkedéshez vezethet.) A következő javaslatok a legjobbak a négy év alatti gyermekek számára.
- Ha utasításokat kell adnod, használj kevesebb szót – egy szó a legjobb. “Szundiidő, takarítás ideje.”
- Használjon nonverbális jelzéseket: mutasson rá arra, amit el kell végezni. Mosolyogjon, de ne szóljon egy szót sem.
- Használjon cselekvést. Fogja kézen a gyermeket, és vezesse kedvesen és határozottan az elvégzendő feladathoz.”
- Ha már rutinszerű táblázatokat készített a gyerekekkel, megkérdezheti tőlük, mikor van a következő, ahelyett, hogy megmondaná nekik.”
- A gyerekek figyelmesen figyelnek, ha suttog, tehát figyelniük kell, hogy hallják, amit mond. Próbálja ki.
Tippek a szülőkkel való együttműködéshez
A szülők számára hasznosak lehetnek a fenti javaslatok, valamint a következők:
- A gyerekek megtanulhatják, hogy egy olyan család részei legyenek, ahol tisztelettel bánnak egymással, ha a szülők feladják az irányítást, és együttműködésre tanítják őket.
- Tartsanak rendszeres családi megbeszéléseket, ahol minden tag, beleértve a szülőket is, meghallgatják egymást, és a hibáztatás helyett a megoldásokra összpontosítanak.
- A kérések megfogalmazásakor legyenek tisztelettudóak. Ne várd el a gyerekektől, hogy “most azonnal” tegyenek meg valamit, amikor megszakítasz valamit, amit éppen csinálnak. Kérdezd meg: “Szeretnél szünetet tartani és ezt most csinálni, vagy húsz perc múlva? Te döntesz”. Ha hozzáteszed, hogy “Te döntesz, az nagyon erősítő. Ha a húsz percet választják, kérdezd meg: “Szeretnéd beállítani az időzítőt, vagy szeretnéd, hogy én állítsam be?”
- Kérdezd meg a gyermekeidet, hogy hajlandóak lennének-e meghallgatni néhány fontos információt. Ez általában kíváncsiságot ébreszt bennük, és úgy érzik, hogy tiszteletben tartják őket, mert van választásuk. Ha beleegyeznek, hogy meghallgatják, általában meg is teszik. Ellenkező esetben akár ki is hagyhatja az előadást, ami süket fülekre fog találni.