Just Philippot Acide (Acid) című rövidfilmje az apokalipszis elleni vad versenyfutásba vezeti nézőit, és két fiatal szülőt követ, akik kétségbeesetten próbálják megóvni fiukat a közelgő vihartól. Ahogy a cím is sugallja, ez azonban nem egy átlagos vihar, hanem savas eső, amely minden másodperccel egyre közelebb ér. A 18 lenyűgöző perces filmben Philippot író/rendező mesterien irányít minden egyes lélegzetvételt és döbbent zihálást, amit a nézők a film fergeteges időtartama alatt átélnek. Ha forgatod a szemed egy újabb “világvége” történet gondolatára, ne tedd! Azt fogod kívánni, bárcsak ennek ne kellett volna véget érnie.”
“Emlékszem, a RoboCopban egy vegyszertartály által megolvasztott gonosztevőre”
Az Acid mögötti inspiráció sok irányból jött, Philippot a gyerekkori rémálmokat, az apává válás mérföldkövét és a jövő bizonytalanságát (ami most valószínűleg még aktuálisabb, mint a film készítésekor) említette a történet motivációjaként.
A filmes hatások is erősen jelen vannak, hiszen a rendező Kilmovra, Verhoevenre és Cronenbergre hivatkozik, amikor a rövidfilmjéről beszélgetünk. “Emlékszem a RoboCopban egy vegyszertartály által megolvasztott gonosztevőre és A légy savas öklendezési jelenetére” – árulja el. Bár ezek az utalások közvetlen hatásnak érződnek a rövidfilm húsolvasztó savas eső elemére, a rendező Kilmov Gyere és lásd című filmjét is nagy hatásként említi, és a film által okozott “vizuális sokk” formálta a sajátját.
Azzal a céllal, hogy a katasztrófa műfaján belül olyan narratívát hozzon létre, amely agresszíven meríti el és szembesíti a nézőt egy apokaliptikus eseménnyel, ahelyett, hogy a szokásos megközelítéssel szemben, amely hajlamos kevésbé hirtelen kezelni az erőszakos élményt, Philippot azt akarta, hogy a nézők fizikai határaikig feszüljenek a rövidfilmmel. “Igyekeztem elkerülni a csábító erőszakot és a kellemes horrort” – magyarázza. Hozzátéve, hogy meg akarta lepni a nézőket, és egy igazi rémálommal akarta szembesíteni őket.”
Készítés szempontjából, és különösen egy ilyen műfajú filmhez képest, a Savas meglepő módon nem a szokásos katasztrofális trópusokkal rendelkezik. A film ennek ellenére teljesít, sokkal mélyebb pszichológiai hatással. A forgatókönyv rendkívül feszes, Philippot csak annyit árul el, amennyit akar, a párbeszédeken és a képeken keresztül, hogy magával ragadja a nézőt.
“A “horror-fantáziát” akartam a csúcsra járatni.”
A nyitókép, és általában a cold open rendkívül hatásos expozíció, amely megmutatja, mi történik, de egyben megadja a film hangvételét is. Ritka az olyan zsánerfilm, amely minimalista látványt nyújt, ugyanakkor ilyen erős reakciót vált ki a nézőből, mind érzelmileg, mind fizikailag. “A “horror-fantáziát” akartam a csúcsra járatni” – állítja Philippot, amikor leírja a savfelhő-élményét.
A film általános hangulatát tekintve a 4:3 arány (amit Philippot költőien “szorongató formátumnak” nevez) azonnal csapdába ejti a nézőt. A klausztrofób hatása felerősíti a narratívát, és azonnal segít a nézőnek átérezni a szereplők pánikját és kétségbeesését – ami viszont fizikai reakciót vált ki belőlünk, elbizonytalanítva minket a székünkben. Ennek az érzelmi rétegnek a hozzáadása – a szülők mindenáron megvédik gyermeküket – valóban elmélyíti a nézők elkötelezettségét a filmben, és szinte úgy érezzük, mintha ott lennénk velük együtt a túlélésért küzdve.”
A versenyfutás az idővel/halállal narratíva jól bevált a filmes világban, de Philippot szembemegy a hagyományokkal, és meglepő döntést hoz a vágásban. Egy versenyfutás általában gyors tempót kíván, de itt ez inkább elnyújtott. A 18 perces játékidő a filmet a hosszadalmas oldalra helyezi, mégis meglepett, hogy Philippot hogyan alakította ki a történetét, és mennyire jól szolgálja a narratívát.
A film egyetlen ponton sem vontatott és válik túlságosan nehézzé. A tempó realisztikusabbá teszi a jelenetek kibontakozását, ami erősebb érzelmi elérést tesz lehetővé. Philippot tökéletesen időzíti története magasságait és mélypontjait, lehetővé téve a nézők számára, hogy értékeljék és átéljék azokat, mielőtt levegőt vesznek, amikor a helyzet ismét eszkalálódik.
Acid elég jól szerepelt a fesztiválokon. Clermont-Ferrand-ban mutatták be, majd 2018-ban a Palm Springs ShortFest-en volt az amerikai premierje, mielőtt beválogatták a Sundance 2019-es kiadására. Franciaországban César-díjra is jelölték. Philippot nagyjátékfilmes debütálását, a The Swarmot a tervek szerint 2020-ban mutatták volna be Cannes-ban, a Kritikusok Hetén való válogatással.