A jó, a rossz és a csúnya az emlőultrahangról

Rebekah Moan, AuntMinnie.com staff writer
2015. március 4.
Mikor a nők emlőrákszűréséről van szó, a sűrű mellekkel vagy szöveti rendellenességekkel rendelkezők szoktak a legnagyobb gondot okozni, de az emlőultrahang bizonyította és bizonyítja a hasznosságát ezeknek a nőknek, mondják vezető kutatók.

A mammográfia érzékenységére vonatkozó becslések 65% és 91% között mozognak, és a sűrű emlőszövet maszkoló hatása a legfontosabb oka a téves negatív eredményeknek – mondta Dr. Veronica Girardi, az olaszországi Bresciában található Istituti Ospedalieri Bresciani intézet munkatársa, az ECR 2015 mai frissítő tanfolyamának előadója.

“Amikor az emlő sűrűségét vizsgáljuk, két különböző kérdés van: Az egyik az, hogy befolyásolja a rák felismerését a mammográfiás képalkotáson, a másik pedig a mellrák kockázatára gyakorolt lehetséges független hatása” – jegyezte meg. “Az emlősűrűség szignifikánsan összefügg a mellrák megnövekedett kockázatával bármely életkorban, de úgy tűnik, hogy nem befolyásolja az ultrahangos vizsgálat pontosságát. Emiatt számos szerző javasolta az ultrahang társítását a mammográfiához a sűrű emlővel rendelkező nőknél, bár nincs bizonyíték a mortalitás csökkenésére.”

Girardi azért támogatja az ultrahangot, mert – különösen a mammográfiával és az MRI-vel összehasonlítva – gyors, széles körben elérhető, jól tolerálható, nagyon biztonságos és viszonylag olcsó. Ráadásul mintegy 2,9%-kal növelheti a rák felismerését, amint azt a csoportja által nemrégiben végzett vizsgálat megállapította. Az ultrahang azonban növelheti a hamis pozitív biopsziák számát.

62 éves nő nem tapintható 9 mm-es invazív ductus carcinomával, amely nem látható a mammográfián

Egy 62 éves nő nem tapintható 9 mm-es invazív ductus carcinomával, amely csak ultrahangon látható (lent). A bal emlőben az 5 órai pozícióban készült radiális ultrahangfelvételen hypoechoás, szabálytalan tömeg látható. Minden kép Dr. Veronica Girardi jóvoltából készült.

62 éves nő nem tapintható 9 mm-es invazív duktális karcinómával, amelyet csak ultrahangvizsgálattal láttak

“Nincs elegendő információnk a költségek alapos elemzéséhez, de teljesen nyilvánvaló, hogy az ultrahangvizsgálat jelentős többletköltséget jelent a csak mammográfiával összehasonlítva, és az invazív diagnosztikai eljárások jelentős növekedését okozza” – mondta.

Egy további rákos megbetegedés felismeréséhez körülbelül 540 ultrahangvizsgálatra volt szükség, ami természetesen függ a beteg olyan jellemzőitől, mint az életkor, a korábbi rákos megbetegedések vagy a sűrű emlők.

“A korábbi tanulmányok azt mutatják, hogy az ultrahanggal történő további rákfelismerés valószínűleg javítja a szűrés előnyeit a sűrű emlőkben, és támogatja a kiegészítő ultrahang randomizált vizsgálatának végrehajtását a fokozott emlőszövetsűrűségű nőknél” – magyarázta. “Japánban és Svédországban folyamatban vannak a mortalitás csökkenésének értékelésére irányuló kísérletek.”

Az emlő ultrahangos vizsgálatának alkalmazásáról szóló döntésnek egyéni döntésnek kell lennie, és figyelembe kell vennie a beteg környezetét, különösen a konkrét előnyöket és ártalmakat.

“Bár az emlő MR-képalkotással történő kiegészítő szűrés általában előnyös az emlőrák szempontjából nagyon magas kockázatú nők esetében (pl., a 20% feletti életkori kockázattal rendelkező nők, BRCA-pozitív nők, vagy olyan nők, akiknek több elsőfokú rokonukban előfordult premenopauzális emlőrák), az emlő ultrahangos szűrését meg kell fontolni az emlőrák szempontjából nagyon magas kockázatú, az emlő MR-képalkotást nem toleráló nőknél, valamint a sűrű emlőszövettel rendelkező, közepes vagy akár átlagos kockázatú nőknél” – állapította meg Girardi.

A jövőbeni vizsgálatoknak stratégiákat kell kidolgozniuk a hamis pozitív eredmények csökkentésére, és folytatniuk kell mind a technológus által végzett kézi szűrő ultrahangvizsgálat, mind az automatizált teljes mell ultrahangvizsgálat optimalizálását a mammográfiailag sűrű emlőszövetű nőknél.

A tudományos ülésen szintén dr. Corinne Balleyguier, a franciaországi Villejuifban található Gustave Roussy Cancer Campus képalkotó diagnosztikai osztályának munkatársa azt tervezi megvitatni, hogy az elasztoszonográfia valódi előrelépést vagy hamis reményt nyújt-e.

“Az ultrahang (US) B-módú ultrahangvizsgálata bevett és kihívást jelentő képalkotó eszköz az emlőszöveti rendellenességek diagnosztizálásában” – jegyezte meg. “Az US nagyfokú érzékenységet biztosít a rosszindulatú daganatok megkülönböztetésében; mindazonáltal a hamis pozitív eredmények hátrányt jelentenek az US számára.”

Az ultrahangvizsgálat specificitását javítja az ultrahang. A legelterjedtebb rugalmassági képalkotó technika a szabadkézi elasztográfia, amelyhez az ultrahangszondával kézzel kell összenyomni az elváltozást.”

“Ez a technika könnyen kivitelezhető, tanulási görbével, de továbbra is a kezelőtől függ” – folytatta. “A nyíróhullám-elaszticitás képalkotása egy új technológia, amely minőségi és mennyiségi elemzést biztosít az elváltozáson, és kevésbé függ a kezelőtől.”

A nyíróhullám-elaszticitás vagy elasztográfia javíthatja az emlőelváltozás jellemzését, és segíthet a meghatározatlan elváltozások, például a BI-RADS 4a és 3 csomók jobb kategorizálásában. Sőt, a BI-RADS ultrahangos lexikon legújabb verziójába a rugalmassági képalkotás jellemzői is bekerültek.

“A rugalmassági képalkotás nem kötelező, de kiegészítő eszközként segítheti a jellemzést” – mondta. “Mindenesetre kétség esetén a B-módú képalkotás jellemzőit továbbra is elsőbbséggel kell figyelembe venni a rugalmassági eredményekkel szemben. A rugalmassági képalkotás alapelvei, az alkalmazható különböző rugalmassági módok áttekintésével együtt, ezen az ülésen kerülnek bemutatásra.”

Eközben Dr. Suzanne Diepstraten, a hollandiai University Medical Center Utrecht radiológiai osztályának munkatársa arról tart előadást, hogy szükség van-e még az emlőrák csomóponti stádiumbeosztására.

“Az emlőrákban a hónalji nyirokcsomó-státusz fontos prognosztikai tényező és a kezelési döntések irányadó tényezője” – mondta. “Az őrszemcsomó-biopszia, majd a hónalji nyirokcsomó-disszekció azokban az esetekben, amikor az őrszemcsomó pozitívnak bizonyul, több mint egy évtizede a hónalji csomó-stádiumbeosztás standardja. E megközelítés hátránya, hogy a hónalj érintettségű betegeknél kétlépcsős műtétre van szükség.”

A legutóbbi tanulmányok kimutatták, hogy a korlátozott hónalj érintettségű, emlőmegőrző kezelésben részesülő betegeknél az ezt követő hónalji nyirokcsomó-disszekció nem javítja az általános túlélést és nem csökkenti a helyi kiújulást, ami azt jelenti, hogy a betegek ezen alcsoportja esetében újra kell értékelni a műtét előtti hónalj-stádiumbeállítás értékét.

“A műtét előtti axilláris stádiumbeosztást vizsgáló jövőbeli tanulmányoknak olyan módszerekre kell irányulniuk, amelyek lehetővé teszik a korlátozott versus kiterjedt axilláris érintettség megkülönböztetését, vagy az őrszem-nyirokcsomó specifikus azonosítását és mintavételezését” – zárta gondolatait.

Eredetileg az ECR Today 2015. március 4-i számában jelent meg.

Vélemény, hozzászólás? Kilépés a válaszból