Egy 2437 férfin végzett prospektív epidemiológiai vizsgálat részeként elektrokardiográfiás (EKG) terheléses vizsgálatként 10 perces futópados gyaloglást alkalmaztak 3 km/h sebességgel 5%-os emelkedővel szemben. 1953 és 1966 között 22 223 tesztet végeztek el nemkívánatos esemény nélkül.
A terhelés utáni kóros EKG kritériumai az S-T szegmens iszkémiás ellaposodása vagy összenövése, a bal kamrai epikardiális fokális ischaemiára utaló T-hullám-változások és a paroxizmális bal köteg-ági blokk voltak.
A kétszer vagy többször edzett 2 003 férfi közül 264-nél alakult ki az ischaemiás szívbetegség (IHD) valamilyen megnyilvánulása, és 75-nél (30%) ez a terhelésre adott kóros EKG-válasz volt. Magasabb volt a vérnyomásuk, és gyakrabban voltak erős dohányosok, mint a normális válaszadók. A testsúly és a szérumkoleszterinszint hasonló volt a két csoportban. A következő 5 év során 85%-os volt a valószínűsége annak, hogy ezeknél a kóros válaszadóknál angina pectoris alakul ki, vagy szívinfarktus lép fel.
Ezek a viszonylag érzéketlen, de igen specifikus és reprodukálható EKG-kritériumok pontosan azonosítják a klinikailag csendes, de messze előrehaladott koszorúér-atheroszklerózisban szenvedő férfiakat, amit a kóros válasz rossz prognózisa is tanúsít. Az edzés utáni kóros EKG az IHD érvényes bizonyítéka. A szubmaximális EKG terheléses vizsgálat hasznos a klinikai és epidemiológiai vizsgálatokban, és hasznos lehet az IHD kockázatának csökkentésére irányuló erőfeszítések hatékonyságának értékelésében.