Roy Dotrice hangja ismét megcsapja a fülünket a sorozat második részében George R.R. Martin második részében. Az eddigi vérontás és a mítoszok mögötti rejtélyek tárulnak elénk ebben a második fejezetben, ahogy haladunk a korok háborúja felé.
Az üstökös az elején a háború szimbólumaként működik, mivel a vér és a láng színével rendelkezik, ami minden állam és hősei számára nyilvánvalóvá teszi, hogy közeleg a háború. A hét királyság vastrónja várja az igazi királyt, azt, aki rendelkezik azzal a képességgel, hogy mindent legyőzzön.
Ezúttal a történet halálos lesz, mivel megtévesztő módszereket alkalmaznak, hogy megszerezzék a trón feletti uralmat. A hercegnő és lovagja kifejleszt egy mérget a varázslónő és a Hold hegyeiből érkezett emberek számára, a méreg nemcsak a gyilkolás eszközeként működik, hanem megmutatja a gonosz tervet és a kettejük gyűlöletét a varázslónő és az emberei iránt.
Így a gonosz portyázók előhozzák az ördögöt, ami mindig is ott volt az emberiség szívében. A hercegnő az embereivel együtt túllépi a határt, hogy elérjen valamit, amit lehetetlennek tartottak. A leírás, mint mindig, most is pontos, és az epikus fantasy olyan határokat érint, amilyeneket még egyetlen más könyv sem érintett, biztosan jócskán akad benne az akció szerelmeseinek és a fantasy történetek kedvelőinek is.
A rejtett cselekmények a megfelelő időben nyílnak meg, ami minden részben megfigyelhető, mint a Trónok harca és a Kardok vihara, ez a szempont teszi érdekesebbé, mint a többi ilyen művet. A folytatás a történetben és a karakterek és szerepeik fejlődése mindig elsődleges fontosságot kap, ami félelmetes.