Ha olyan jelei vagy tünetei vannak, amelyek arra utalnak, hogy lágyrészszarkómája lehet , az orvosnak valószínűleg vizsgálatokat kell végeznie, hogy kiderítse, rákos-e.
Kórelőzmény és fizikális vizsgálat
Az orvos megkérdezi az Ön kórtörténetét, beleértve a családi kórtörténetét is, hogy megtudja, vannak-e Önnél lehetséges kockázati tényezők. A tüneteiről is kérdezni fogják, például arról, hogy mikor kezdődtek és mióta jelentkeznek.
Képalkotó vizsgálatok
A képalkotó vizsgálatok hanghullámokat, röntgensugarakat, mágneses mezőket vagy radioaktív anyagokat használnak, hogy képet készítsenek az Ön testének belsejéről. Képalkotó vizsgálatokra számos okból kerülhet sor, például:
- A gyanús területek megnézésére, amelyek rákosak lehetnek,
- Hogy lássák, hogy a rák terjedt-e és milyen mértékben
- A kezelés eredményességének megállapításához
Röntgenfelvétel
A csomót tartalmazó terület szokásos röntgenfelvétele lehet az első elrendelt vizsgálat. A diagnózis felállítása után mellkasröntgent is végezhetnek, hogy megnézzék, a szarkóma átterjedt-e a tüdőre.
CT (komputertomográfia) vizsgálat
A CT-vizsgálat röntgensugarak segítségével részletes keresztmetszeti képeket készít a testéről. Ezt a vizsgálatot gyakran akkor végzik el, ha az orvos lágyrészszarkómára gyanakszik a mellkasban, a hasban (hasüregben) vagy a retroperitoneumban (a has hátsó részén). Ezt a vizsgálatot annak megállapítására is használják, hogy a szarkóma átterjedt-e a tüdőre, a májra vagy más szervekre.
A CT-vizsgálatokat arra is használhatják, hogy biopsziás tűt vezessenek a test belsejében – például a mellkasban vagy a hasban – lévő daganatba. Ezt nevezik CT-vezetett tűbiopsziának. (A biopsziáról bővebben lásd alább.) Ön a CT-vizsgálati asztalon fekszik, miközben a radiológus a biopsziás tűt a daganat felé mozgatja. A CT-vizsgálatokat addig ismétlik, amíg az orvosok meg nem bizonyosodnak arról, hogy a tű a daganatban van.
MRI (mágneses rezonancia képalkotás)
Az MRI röntgensugarak helyett rádióhullámokat és erős mágneseket használ, hogy képeket készítsen a testről. Az MRI-vizsgálatok gyakran részét képezik minden olyan daganat kivizsgálásának, amely szarkóma lehet. Gyakran jobbak, mint a CT-vizsgálatok a karokban vagy lábakban lévő szarkómák értékelésében.
Az MR-vizsgálat jó képet ad a daganat kiterjedéséről. Sok mindent megmutathat az egészségügyi személyzetnek a daganatról, például azt, hogy hol van, mekkora, és néha még azt is, hogy milyen szövetből származik (például csontból, zsírból vagy izomból). Az MRI az agy és a gerincvelő vizsgálatában is nagy segítséget nyújt.
Ultrahang
Az ultrahang hanghullámokat és azok visszhangját használja, hogy képet készítsen a test részeiről. Egy transzducernek nevezett kis műszer hanghullámokat bocsát ki, és felfogja a visszhangokat, amint azok visszaverődnek a szervekről. Ezután egy számítógép a visszhangokat egy képernyőn megjelenő képpé alakítja.
Az ultrahangvizsgálatot biopszia előtt is el lehet végezni annak megállapítására, hogy egy csomó ciszta-e, azaz folyadék van-e benne, és valószínűleg nem rákos, vagy szilárd, és valószínűbb, hogy daganat. Erre a vizsgálatra gyakran nincs szükség, ha CT- vagy MRI-vizsgálatot végeztek.
PET (pozitronemissziós tomográfia) vizsgálat
A PET-vizsgálatoknál egyfajta radioaktív cukrot használnak, amelyet a vérbe juttatnak. Mivel a rákos megbetegedések nagyobb arányban használják a glükózt (cukrot), mint a normális szövetek, a radioaktivitás a rákban gyűlik össze. A PET-vizsgálat ezután képes kiszűrni a radioaktív lerakódásokat.
A PET-vizsgálat akkor hasznos, ha orvosa úgy gondolja, hogy a rák elterjedt, de nem tudja, hogy hol. Számos különböző röntgenfelvétel helyett használható, mivel az egész testet átvizsgálja. Gyakran a PET-vizsgálatot CT-vizsgálattal együtt alkalmazzák (úgynevezett PET/CT-vizsgálat). Ez segít eldönteni, hogy a CT-vizsgálaton látott változások rákot vagy valami mást jelentenek-e. A PET-et nem gyakran használják szarkóma esetén, de bizonyos esetekben hasznos lehet.
Biopszia
Ha a vizsgálatok és a képalkotó vizsgálatok alapján lágyrészszarkóma gyanúja merül fel, biopsziára van szükség, hogy biztosan tudjuk, hogy szarkómáról van szó, és nem más típusú rákról vagy jóindulatú (nem rákos) betegségről. A biopszia során az orvos kivesz egy kis darabot a daganatból. Ezt a szövetet mikroszkóp alatt megvizsgálják, és egyéb laboratóriumi vizsgálatokat is végezhetnek.
A szarkómák diagnosztizálására többféle biopsziát használnak. Az ezekben a daganatokban jártas orvosok a daganat mérete és elhelyezkedése alapján választanak egyet. A legtöbben első lépésként a finom tűs aspirációt vagy a magtűs biopsziát részesítik előnyben. Lásd a Biopsziás és citológiai minták vizsgálata rákos megbetegedések esetén című részt, ahol többet megtudhat a biopsziák típusairól, arról, hogy a szövetet hogyan használják fel a laboratóriumban a rák diagnosztizálására, és mit mutathatnak az eredmények.
A sebészének a biopsziák elvégzésében szerzett tapasztalatairól érdemes érdeklődnie. A megfelelő biopsziás technika nagyon fontos része a lágyrészszarkómák sikeres kezelésének. A nem megfelelő biopszia a tumor terjedéséhez és a tumor későbbi eltávolításának problémáihoz vezethet.