A jelen tanulmány a 100 000 lépés/hét gyaloglás betartását és egészségügyi hatásait vizsgálta a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőire azok körében, akiket már eddig is kissé aktívnak vagy aktívnak tekintettek. Ez a lépéscél valószínűleg valahol az egészség előmozdítása és fenntartása érdekében legalább heti 5 napon 30 perc mérsékelt intenzitású aktivitást felhalmozó minimális ajánlások és az Institute of Medicine (IOM) ajánlása között helyezkedik el, amely azt javasolja, hogy az egészséges felnőttek napi 60 perc mérsékelt intenzitású fizikai aktivitásban vegyenek részt a súlygyarapodás megelőzése és a testmozgásból származó további, testsúlyfüggetlen egészségügyi előnyök felhalmozása érdekében . A beavatkozáshoz való ragaszkodás csak 53%-os volt, de a heti 100 000 lépés/hetente kitűzött cél még így is hatékonyan növelte a lépések számát. A lépések számának növekedése csoportonként eltérő mértékű volt: a kissé aktív csoport heti lépései ~ 28 000 lépéssel növekedtek, míg az aktív csoporté ~ 16 000 lépéssel. Hasonlóan az inaktív alanyokkal végzett egyes lépésszámlálós beavatkozások eredményeihez, a jelen lépésszámlálós beavatkozás mindössze 16 hét alatt hatékonyan javította a testösszetétel-méréseket egy aktív populáción belül.
A jelen vizsgálat egyedülálló volt abban a tekintetben, hogy ambiciózus lépésszámcélt valósítottak meg (100 000 lépés/hét). A 16 hetes beavatkozást befejező 32 alany közül 17-en tartották be a heti lépésszámcélt (összegyűjtött > 90 000 lépés/hét), ami 53%-os betartási arányt jelent. Ez a betartási arány hasonló a Schneider és munkatársai által leírtakhoz, akik 50%-os betartási arányról számoltak be a 10 000 lépés/nap (70 000 lépés/hét) ajánlást illetően, amely korábban inaktív, túlsúlyos felnőtteket célzott meg. A jelen vizsgálatban a betartási arány azonban magasabb, ha figyelembe vesszük azon alanyok számát, akik elkezdték a beavatkozást, de önként visszaléptek. A jelen vizsgálatban a vizsgálatot megkezdők körében az adherencia aránya 54% volt (35 indulóból 19), míg Schneider és munkatársai 34%-os adherenciáról számolnak be. A jelen vizsgálatban tapasztalt nagyobb mértékű betartási arány arra utalhat, hogy a már valamennyire aktív vagy aktív egyének hajlamosabbak befejezni és betartani egy aktivitási ajánlást, mint a korábban mozgásszegény populáció. Összességében azonban a jelen tanulmányban a betartási arány hasonló egy nemrégiben készült áttekintéshez, amely a beavatkozási tanulmányokban átlagosan 59%-os és 40-86%-os betartási arányról számolt be. Továbbá figyelemre méltó, hogy bár a betartás csak 53%-os volt, minden alany növelte a lépésszámát a kiindulási szinthez képest.
A 10 000 lépés/nap lépésszám analóg a minimális fizikai aktivitási ajánlások teljesítésével . Míg egyes áttekintések szerint az aktivitásfigyelők nem befolyásolják az egészség markereit , mások kiemelték, hogy a lépésszám 10 000 lépés/napra történő növelése a testsúly vagy a testtömegindex javulásával jár a fizikailag inaktív alanyok körében . A lépésszámlálós beavatkozásokról szóló közelmúltbeli áttekintésben 1,27 kg átlagos testsúlycsökkenésről számoltak be 16 hét alatt, és ez hasonló a jelen vizsgálatban megfigyelt csökkenéshez (1 kg 16 hét alatt). Bár a testsúlyban bekövetkezett változások viszonylag kis mértékűek voltak, egy hosszabb időtartamú beavatkozás klinikailag jelentősebb súlycsökkenést eredményezhetne, és az egészséges testsúlyúak osztályozásán belüli BMI-szinteket eredményezhetne. Ezen túlmenően eredményeink alátámasztják a fizikai aktivitás növelésének egészséggel kapcsolatos értékét, mivel a teljes, a gynoid és a pajzsmirigyzsír mérése mind javult, csakúgy, mint a derékkörfogat. Emellett a jelenlegi vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy a már valamennyire aktív vagy aktív felnőttek is kedvező testösszetétel-változásokat érhetnek el a napi lépések számának növelésével.
A mai napig a legtöbb, a testösszetétel lépésszámlálós beavatkozásokkal történő változásáról szóló irodalom a fizikai aktivitás szintjének növelésével foglalkozott inaktív vagy rendszertelenül aktív populációkban, hogy megfeleljen a minimálisan ajánlott szinteknek . A fizikai aktivitással azonban dózis-válasz kapcsolat áll fenn, és a minimális fizikai aktivitási ajánlások túllépése a fittség javulásával jár együtt . Bár nem minden változó javult, a jelen vizsgálat egyes mérései összhangban vannak a fizikai aktivitás és az egészségi állapot mérése közötti dózis-hatás összefüggéssel. A kissé aktív alanyok nagyobb javulást tapasztaltak a gynoid testzsírban, a tendencia (P ≤ 0,089) a teljes zsírszázalék és a pajzsmirigy testzsír nagyobb javulása volt. Ez valószínűleg a fizikai aktivitás szintjének nagyobb változásával magyarázható, mivel a kissé aktív csoport ~ 28 000 lépéssel növelte heti lépésszámát, szemben az aktív csoport ~ 16 000 lépéses növekedésével. A már aktív egyének esetében magasabb lépésszám-célkitűzésre vagy jobb betartásra lehet szükség a testösszetétel további javulásához.
A jelen vizsgálatban a fittséget a 3-3-3 TM teszt segítségével becsülték meg. A lépésszámlálós beavatkozást követően a kissé aktív csoportban az RPE csökkenése volt megfigyelhető, míg az aktív csoportban nem volt jelentős változás. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a beavatkozás során a kissé aktív csoport nagyobb mértékben növelte a lépésszámot, mint az aktív csoport. Jövőbeni, a fittség közvetlen mérését magában foglaló kutatásokra van szükség ahhoz, hogy jobban meg lehessen határozni a beavatkozás aerob fittségre gyakorolt hatékonyságát.
A jelen vizsgálatban vizsgált populáció (“kissé aktív” és “aktív”) ismeretében nem meglepő, hogy más kockázati tényezőkben nem észleltek jelentős javulást. A jelen vizsgálatban egyetlen alany nyugalmi vérnyomása sem volt ≥ 140/90 mmHg, és a vérzsírértékek tekintetében minden alany a normál tartományba esett, ami csökkentette az e mérésekben bekövetkező jelentős javulás valószínűségét. Váratlanul az LDL jelentősen megemelkedett, bár a beavatkozás utáni értékek még mindig a normál egészséges határértékeken belül voltak. A lépcsőfok változásának mértéke nem magyarázta a megnövekedett vagy csökkent LDL-t mutató alanyok közötti különbségeket. A vizsgálati alanyokat arra ösztönözték, hogy a vizsgálati időszak alatt ne változtassák meg táplálkozási szokásaikat, azonban a táplálkozási szokásokat nem vizsgálták a jelen vizsgálatban, és ez tényező lehet a megfigyelt lipidváltozásokban. Ezenkívül a vizsgálatba bevontak olyan alanyokat is, akik a lipidek kezelésére gyógyszereket szedtek, és ezeket a gyógyszereket nem ellenőrizték az elemzésben, ami szintén befolyásolhatta a változásokat. A kisebb mintanagyság miatt az is lehetséges, hogy ezek az LDL-eredmények I. típusú hibát jelentenek. Külön említést érdemel, hogy a kiinduláskor mért csökkent éhgyomri vércukorszintű alanyoknál a beavatkozást követően az éhgyomri vércukorszint pozitív irányú változása volt megfigyelhető. A csökkent éhgyomri vércukorszint az 5 károsodott éhgyomri vércukorszintű alany közül 4 esetében egészséges szintre csökkent (átlagosan 13 mg/dl-es csökkenés), ami azt tükrözi, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek az egyének megelőzik vagy késleltetik a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását.
A vizsgálat egyik fő erőssége volt a lépésszámláló használata, valamint egy egyszerű lépéscél a napi fizikai aktivitási szint növelése érdekében. A vizsgálatnak voltak bizonyos korlátai. A vizsgálat viszonylag kis mintanagyságú volt. Emellett a fizikai aktivitás intenzitási szintje is befolyásolhatja a kockázati tényezők változását, de az intenzitást ebben a vizsgálatban nem mérték. Míg a résztvevők növelték a heti lépésszámukat, nem tudni, hogy a sebességet/intenzitást (azaz a gyaloglás vs. futás) is változtatták-e. Ezenkívül a lépéscélhoz való ragaszkodás megértése jelen tanulmányban kutatási kérdés volt, így a ragaszkodás szigorúbb szabályozását nem kényszerítették ki. Ennek eredményeképpen a beavatkozáshoz való ragaszkodás nem volt általános, és ez befolyásolhatta a megfigyelt javulás szintjét. A nagyobb mértékű betartás további javulást eredményezhet a testösszetétel-mérésekben és/vagy más szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőiben, és ezt a jövőbeli kutatásokban meg kell vizsgálni.
Összefoglalva, a lépésszámlálós beavatkozás a már valamennyire aktív vagy aktív egyének esetében hatékonyan növelheti a fizikai aktivitást. A heti 100 000 lépés/hetente kitűzött cél a testsúly és a testösszetétel javulásával jár együtt. A fizikai aktivitás ismert dózis-válaszával összhangban a testösszetételben nagyobb javulást figyeltek meg abban a csoportban, ahol a heti lépésszám nagyobb mértékben nőtt. A beavatkozás nem javította az egyéb gyakori szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezőit, amelyek már az egészséges tartományon belül voltak. Az olyan beavatkozások, amelyek tovább növelik a fizikai aktivitást a már aktív egyéneknél, további egészségügyi előnyökkel járhatnak.