Назад к списку
“A szútra központi témája az az elképzelés, hogy minden ember egyformán és kivétel nélkül rendelkezik “Buddha-természettel”. A Lótusz-szútra üzenete az, hogy bátorítsa az embereket a saját Buddha-természetükbe vetett hitükben, a bölcsesség, a bátorság és az együttérzés saját, velük született képességében.”
Sakjamuni, a buddhizmus történelmi alapítójának tanításait hatalmas mennyiségű szöveg, az úgynevezett szútrák rögzítik. Az a mód, ahogyan a buddhizmus filozófiáját a szútrákban bemutatják, nagyon eltérő. Ez számos tényezővel magyarázható. Az alatt a mintegy 50 év alatt, amíg Shakyamuni megosztotta tanításait a korabeli emberekkel, sokat utazott Indiában. Ahelyett, hogy filozófiáját szisztematikusan fejtette volna ki, tanítása főként párbeszéd formájában zajlott. A legkülönbözőbb hátterű emberekkel találkozott – az államminiszterektől a tanulatlan férfiakig és nőkig -, és igyekezett válaszolni kérdéseikre és kételyeikre. Mindenekelőtt az emberi lét alapvető kérdéseire igyekezett választ adni:
A szútrákat a Shakyamuni halálát követő években állították össze; úgy gondolják, hogy a Lótusz-szútra az i. sz. első és a második század között készült. Szanszkritul Saddharmapundarika-szútra (szó szerint “helyes dharma fehér lótusz-szútra”) néven ismert. Sok mahájána szútrához hasonlóan a Lótusz-szútra is az “északi közvetítés” révén terjedt el Közép-Ázsiában, Kínában, Koreában és Japánban. A Lótusz-szútra eredetileg az i. sz. harmadik században került Kínába, és állítólag több különböző kínai változatra is lefordították, amelyek közül három teljes változat maradt fenn. Kumarajiva (Kr. e. 344-413) ötödik századi fordítását különösen kiemelkedőnek tartják; filozófiai tisztasága és irodalmi szépsége vélhetően szerepet játszott abban, hogy Kelet-Ázsia-szerte széles körben tisztelték ezt a szútrát.
A Lótusz-szútra címe Kumarajiva fordításában, a Myoho-renge-kyo, tartalmazza az egész szútra lényegét, és ennek a felismerésnek az alapján Nichiren (1222-1282 Kr. e.) a Nam-myoho-renge-kyo megidézését alapvető buddhista gyakorlattá tette.
A Lótusz-szútrát tekintik annak a szútrának, amely beteljesíti Shakyamuni világra jövetelének célját, amelyet ezek a szavak fejeznek ki: “Kezdetben fogadalmat tettem, abban a reményben, hogy minden embert egyenlővé teszek magammal, minden különbség nélkül közöttünk”. Más szóval, Shakyamuni eljövetelének célja az volt, hogy minden ember számára lehetővé tegye a tökéletes megvilágosodás ugyanazon állapotának elérését, ami miatt őt “Buddha” vagy “felébredt” néven ismerik.”
A Lótusz-szútra számos olyan fogalmat tartalmaz, amelyek forradalmiak voltak mind a buddhista tanítások, mind a kor szélesebb társadalmi kontextusában. Ezek közül sokat nem mondanak ki kifejezetten, hanem a szövegben ábrázolt drámai, sőt fantasztikusnak tűnő eseményekben implikálódnak vagy materializálódnak. A szútra későbbi tudósainak, például T’ien-t’ai (Kr. e. 538-597) zsenialitása nagyrészt abban rejlett, hogy ki tudták vonni és rendszerezni ezeket az elveket.
A szútra központi témája az az elképzelés, hogy minden ember egyformán és kivétel nélkül rendelkezik a “Buddha-természettel”. A Lótusz-szútra üzenete az, hogy bátorítsa az embereket a saját Buddha-természetükbe, a bölcsesség, a bátorság és az együttérzés saját, veleszületett képességébe vetett hitükben. A megvilágosodás egyetemes képességét olyan emberek példáján keresztül mutatja be, akik számára ezt a lehetőséget hagyományosan tagadták, mint például a nők és a gonosz tetteket elkövetett emberek.
Számos szútrában Shakyamuni számos idősebb tanítványát elítélik, mint olyan embereket, akik az intellektuális képességeikhez való arrogáns ragaszkodásuk és önző gyakorlatuk miatt “megperzselték saját megvilágosodásuk magvait”. Shakyamuni tanításainak mélysége a Lótusz Szútrában azonban felébreszti bennük az alázat és az együttérzés szellemét. Rájönnek, hogy minden ember elválaszthatatlanul összekapcsolódik a megvilágosodás keresésében, és hogy ha mi magunk boldogságra vágyunk, akkor feltétlenül szükséges, hogy mások boldogságáért dolgozzunk.
Ebben a szútrában ráadásul Shakyamuni bemutatja, hogy valójában a végtelen múltban érte el a megvilágosodást, nem pedig a jelenlegi életében, ahogyan azt a követői feltételezték. Ez saját életének konkrét példáján keresztül szemlélteti, hogy a megvilágosodás elérése nem azt jelenti, hogy valaki olyanná változik, vagy olyanná válik, aki nem az. Inkább azt jelenti, hogy felfedjük a bennünk már meglévő, eredendő, “természetes” állapotot.
Amint Daisaku Ikeda írta, a Lótusz-szútra végső soron a felhatalmazás tanítása. “Arra tanít bennünket, hogy az egyén belső elszántsága mindent át tud alakítani; végső kifejezést ad a minden emberi életben rejlő végtelen lehetőségnek és méltóságnak.”