Szerkesztői megjegyzés: Ennek a sorozatnak az a célja, hogy végigjárjuk a Titusz könyvét, és megtanuljuk, hogy az Úr mit szeretne tanítani nekünk ezen a nagyszerű könyvön keresztül.
- Dave az első négy verssel nyitotta meg a Tituszról szóló sorozatot.
- Dave a vének evangéliumi emberekről írt.
- Zach arról írt, hogyan kell bánni a hamis tanítókkal.
- Dave az egészséges tanításról és az egészséges életről írt.
- Dave írt Isten tervéről az idősebb férfiakkal, a nőkkel és a fiatalabb nők képzéséről.
- David Dunham írt Isten tervéről a fiatalabb férfiakkal kapcsolatban.
- Mike Boling írt Isten tervéről az alkalmazottakkal kapcsolatban.
- Dave írt Isten kegyelmének dicsőségéről.
- Dave a prédikálásról írt: Isten Igéjének buzdítása, dorgálása és hirdetése.
- Dave a keresztyének magatartásáról írt.
- Ma Jason az újjászületés mosdásáról és a Szentlélek megújulásáról ír.
**************************************************
Tit 3:4-8: “De amikor megjelent Isten, a mi Megváltónk jósága és szerető jósága, nem az általunk igazságban tett cselekedetek miatt váltott meg minket, hanem saját irgalmassága szerint, az újjászületés és a Szentlélek megújulásának mosdatása által, amelyet gazdagon kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Megváltónk által, hogy az ő kegyelme által megigazulva örökösökké váljunk az örök élet reménysége szerint. A mondás megbízható, és azt akarom, hogy ragaszkodjatok ezekhez a dolgokhoz, hogy azok, akik hittek Istenben, vigyázzanak arra, hogy jó cselekedeteknek szenteljék magukat. Ezek a dolgok kiválóak és hasznosak az emberek számára.”
A világnak szüksége van az újjászületésre. Ha valaha is eljött az ideje annak, hogy tisztázzuk az üdvösség kérdését és azt, hogy az emberek hogyan hozhatók rendbe a Teremtőjükkel, akkor most van itt az ideje. Szükségünk van az újjászületésre. Az embereknek szükségük van arra, hogy a szívük kőszívből hússzívvé váljon. Hogy keverjük a metaforákat, az embereknek a lelki sötétségből a lelki világosságba kell kerülniük. Ez csak akkor történik meg, ha Isten Lelke csodát tesz az emberek szívében. Nemcsak a szívet kell látnunk megváltozni, hanem a kezeket is látnunk kell munkálkodni. A lényeg, amit Pál itt, ebben a szakaszban Timóteusnak mond, a következő: Újjászülettünk a Lélek által, hogy jó cselekedeteket cselekedhessünk.”
A szövegkörnyezet
A 4-8. versek előtt Pál apostol a 3. fejezetet azzal a kéréssel kezdi, hogy emlékeztesse Titusz népét, hogy engedelmeskedjenek az uralkodóknak és a hatóságoknak, legyenek engedelmesek és készek minden jó cselekedetre (1. vers); senkiről se beszéljenek rosszat, kerüljék a veszekedést, legyenek szelídek és udvariasak mindenkivel szemben (2. vers). Pál emlékezteti az ifjú Tituszt, hogy egykor mi is bolondok, engedetlenek, tévútra vezettek, különféle szenvedélyek és élvezetek rabszolgái voltunk, gyakran rosszindulatban és irigységben töltöttük napjainkat, ellenségeket fejlesztettünk és ellenségek voltunk (3. vers). A keresztény és a nem keresztény között az a különbség, hogy emlékszünk arra, hogy egykor mi voltunk.”
A fent említett versek szövegkörnyezete fontos a következők szempontjából. Gyakran előfordul, hogy Pál leveleiben imperatívuszokat, vagyis parancsokat fogalmaz meg. Azt mondja nekünk, hogy tegyünk meg valamit. De Pál soha nem hagyja csak úgy lógva a dolgot anélkül, hogy utalást tenne arra, hogy az evangélium a parancs teljesítésének motivációja. Pál a parancsolatait jelzőkkel párosítja: tedd ezt, mert ez igaz. És mi igaz? Nos, ezt mondja nekünk itt a 4-8. versekben.
Evangélium-központúság
A Szentírás Isten-központú látásmódjának középpontjában mindig Isten cselekedetei állnak a történelemben, különösen az Ő Fiának cselekedetei. Krisztus cselekedeteit nevezzük evangéliumnak. Ez a szakasz egyértelmű példa erre.
Pál elmagyarázza Titusnak, hogy ahhoz, hogy valaki buzgólkodjon a jó cselekedetek végzésében (8. vers), helyesen kell értenie, hogyan is működik valójában az üdvösség. És hogyan működik? Isten cselekszik. Hogyan cselekszik Isten? Az evangéliummal. És mi az evangélium? Az elejétől a végéig, az üdvösség az Úrtól van.”
Az első dolog, amit Pál a negyedik versben megjegyez, hogy Isten valóban törődik a népével. Isten szeretetének tárgya az Ő népe. Az a tény, hogy “megjelent Isten, a mi Megváltónk jósága és szerető jósága”, valóban megtörtént, önmagában is csoda. Nem érdemeljük meg az üdvösséget. Nem érdemlünk mást, csak kárhoztatást a bűneink miatt. És mégis Isten a megjelenésével beavatkozik az Ő bűnnel sújtott világába. A Szentírásban semmi sem bizonyítja közelebb Isten jóságát, mint Krisztus megtestesülése. A Tituszban Pál hatszor utal arra, hogy Krisztus a mi “Megváltónk”, és ez most az ötödik alkalom. A hangsúly aligha lehetne egyértelműbb: Isten törődik gyermekeivel, és ezt azzal bizonyította, hogy küldött egy Megváltót, de nem akármilyen Megváltót, hanem a Megváltót, Jézus Krisztust. A bűnösöknek szükségük van egy megváltóra, ezért Isten cselekszik.
A második dolog, amit Pál megjegyez, az 5. versben található. ” megváltott minket, nem az általunk igazságban tett cselekedetek miatt, hanem saját irgalmassága szerint, az újjászületés és a Szentlélek általi megújulás mosdatása által”. Nem véletlenül mondja a Biblia, hogy Jézus a mi hitünk szerzője és tökéletesítője. Ő eredezteti azt, és Ő viszi véghez. Isten mentett meg minket Isten által Istenért. Az üdvösség valóban az Úrtól van! Ha buzgólkodni akarunk a jó cselekedetekért, elvetni a bűnt, és az igazságra törekedni, akkor el kell jutnunk oda, hogy elismerjük, hogy Isten az, aki megváltoztat minket. Pál így kezdi: “Figyeljetek, itt van, ami nem történt meg. Nem azért váltál meg, mert elég keményen dolgoztál, vagy mert minden helyes dolgot megtettél. Ez az egész dolog nem így működik!”
A valóság az, hogy amikor azt mondjuk, hogy az üdvösség az Úrtól van, azt jelenti, hogy Ő találta ki az üdvösséget, Ő birtokolja az üdvösséget, Ő tökéletesíti az üdvösséget, és Ő fejezi be az üdvösséget. Mi nem teszünk semmit. A megújulás nem egy önmagunk által előidézett folyamat. Halottak voltunk a bűneinkben, képtelenek voltunk feltámadni önmagunkból. A halottak nem ébrednek fel önmaguktól, hogy elfogadjanak egy ajándékot, bármilyen ingyenes is legyen az. A Biblia nem homályos ebben a kérdésben: A megújulás Isten miatt történik, nem az ember miatt. Ez a Lélek munkája valakinek az életében, és ez egy ajándék. Senki sem képes önmagától újjászületni (lásd János 3). A bűneink még a legjobb napunkon, a legjobb lelkiállapotunkban is mérgező szennyeződések Isten számára.
Nem, nem azért váltunk meg, mert valami nagyon ügyes dolgot tettünk Istenért. Isten kegyelme miatt váltunk meg és újjászülettünk. Nemcsak az általunk termelt mocsoktól szabadultunk meg, hanem az általunk termelt hibás igazságosságtól is. A halálból az életre, a sötétségből a világosságra, a szennyezett ruhákból Krisztus igazságosságának ruháiba kerültünk. Isten tette ezt. És miért tenne Ő ilyet? Mert Ő irgalmas, kegyelmes, jóságos és tele van szeretettel. És hogyan teszi ezt Isten? Úgy, hogy megtisztít minket! A megújulás bűnös természetünk belső megtisztulása és megújulása. Nem csak megfürdünk, és felvesszük a régi ruhát, és nem is mondunk le a fürdésről, és kapunk új ruhát: Isten Lelke az újjászületés munkájában tisztára mos bennünket, Krisztus számlánkra rótt igazságával ruház fel bennünket. Az üdvösségben a Lélek megtisztít minket, és új emberré, új teremtéssé változtat bennünket.”
Pál a továbbiakban rámutat Titusznak, hogy Isten nem csak úgy gondoskodik gyermekeiről, hogy elküldi Fiát, és nem csak mi magunk nem mentettük meg magunkat – ezt a munkát a Lélek végzi el! Nézd meg a 6. verset: “Akit gazdagon kiárasztott ránk Jézus Krisztus, a mi Megváltónk által”. Pál evangélium-központú tanításának lényege itt részben az, hogy megmutassa, hogy Isten Lelke nem csak megmosott és újjászült minket, hanem velünk marad. Pál minden bizonnyal jól ismerte a pünkösdi történetet az ApCsel 2-ben, és itt arra akarja emlékeztetni Tituszt, hogy ahhoz, hogy buzgólkodjunk ezekért a jó cselekedetekért (8. vers), szem előtt kell tartanunk, hogy a jó cselekedetek nem mentenek meg minket, mert egyedül Isten kegyelme által üdvözültünk egyedül Krisztusban – a Lélek folyamatos ereje is ott van az életünkben. Isten az Ő Lelke által jön és marad az Ő népével.”
Pál a 7. versben azt mondja tovább, hogy mivel Isten az Ő Lelke által jön és lakik bennünk az újjászületés mosakodása által, reménységünk, biztos vigasztalásunk lehet az örök életben. Mivel Isten kegyelme által igaznak nyilvánított minket, ami egy újonnan szerzett státusz kijelentése, van reménységünk és van jövőnk! Isten örökösei vagyunk, fiai és leányai, akik megkaptuk az üdvösség ajándékát! Az Atya, a Fiú és a Lélek – mindannyian részesei az üdvösség e nagyszerű művének. Isten az Ő jósága és jósága (4. vers), szeretete (4. vers), irgalma (5. vers) és megigazító kegyelme (7. vers) miatt üdvözít minket.”
Egy pár záró gondolat
És miért teszi mindezt Isten? Titusz 3:8: “A beszéd megbízható, és azt akarom, hogy ragaszkodjatok ezekhez a dolgokhoz, hogy azok, akik hittek Istenben, vigyázzanak arra, hogy jó cselekedetekre szenteljék magukat”. Isten azért mentett meg minket az Ő kegyelméből, hogy tudjunk dolgokat tenni. Ha hiszel Istenben, arra vagy hivatott, hogy Isten országáért munkálkodj. Ha Krisztus nevét nevezed meg, akkor egy bizonyos fajta odaadásra vagy elhívva. És mi ez az odaadás? Egy személyes, privát imaidő? Talán. Minden héten templomba járni? Ez is egy része. Az áhítat, amellyel Pál kérlel bennünket, a “jó cselekedetek” iránti áhítat. Pál ragaszkodik ahhoz, hogy Titus elkötelezze magát a bűn, a kegyelem, az újjászületés és a megigazulás tantételei mellett (3-7. versek), és hogy ennek során a keresztény jó cselekedetekkel válaszoljon. Ezért lettünk teremtve (Ef 2:10)! Isten felkészített minket ezekre a cselekedetekre!
A megújulás mosdatása és a Szentlélek általi megújulás Isten által és Istenért történik bennünk. A mi kötelességünk, hogy ezeket a dolgokat tisztázzuk: Nem a mi cselekedeteink üdvözítenek, hanem Krisztus üdvözít. És akkor mi dolgozunk. Ha elrontjuk a sorrendet, az hamis evangélium, és olyan evangélium, amely nem tud üdvözíteni. Azért születtünk újjá a Lélek által (soli deo gloria!), hogy megismertessük Krisztus kiválóságait egy olyan világgal, amelynek égető szüksége van az újjászületésre (1Pt 2,9).