A megmagyarázhatatlan esések gyakoriak az ortopédiai osztályokra felvett, eséssel összefüggő sérüléssel járó betegek körében: Az UFO Study (Unexplained Falls in Older Patients)

Abstract

Az ortopédiai osztályokra felvett, eséssel kapcsolatos törésekkel érintett idős betegek körében a megmagyarázatlan esések gyakoriságának felmérésére 246, 65 évnél idősebb, egymást követő beteget (átlagéletkor év, tartomány 65-101) vettünk fel. Az eséseket “baleseti” (egyértelmű baleseti okkal magyarázható esés), “orvosi” (közvetlenül egy konkrét orvosi betegség által okozott esés), “demenciával kapcsolatos” (közepesen súlyos demenciában szenvedő betegek esése) és “megmagyarázhatatlan” (nem baleseti, nem egyértelmű orvosi vagy gyógyszer okozta okkal nem összefüggő vagy nyilvánvaló ok nélküli esések) kategóriákba soroltuk. Az esemény anamnesztikus jellemzői szerint az idősebb betegek kevésbé emlékeztek az esésre. A baleseti eséses betegek gyakrabban emlékeznek az eseményre. A megmagyarázhatatlan esések mindkét korcsoportban gyakoriak voltak. A véletlenszerű esések a fiatalabb betegeknél, míg a demenciával összefüggő esések az idősebbeknél voltak gyakoribbak. A megmagyarázhatatlan esésekben szenvedő betegeknél magasabb volt a depressziós tünetek száma. A többváltozós elemzésben a magasabb GDS és a szinkópás rohamok független előrejelzői voltak a megmagyarázhatatlan eséseknek. Összefoglalva, az ortopédiai osztályokon kórházba került betegek eséseinek több mint egyharmada megmagyarázhatatlan volt, különösen a depressziós tünetekkel és szinkópás rohamokkal küzdő betegek esetében. Az esés okainak azonosítását értékelni kell az idősebb, eséssel összefüggő sérülést szenvedett betegeknél.

1. Bevezetés

Az idősek esései a megbetegedések, a halálozás, valamint az egészségügyi és szociális szolgáltatások költségei szempontjából jelentős közegészségügyi problémát jelentenek.

Az Egyesült Államokban az esések a sérüléssel összefüggő sürgősségi osztályos látogatások vezető okai. A trauma az ötödik vezető halálozási ok a 65 éves kortól kezdődően, és az esések felelősek a 75 éves kortól kezdődően bekövetkező baleseti halálesetek 70%-áért.

Az idősebb felnőttek több mint egyharmada esik el évente . A közösségben élő idősek körülbelül egyharmada és az idősek otthonában élők akár 60%-a is elesik évente; ezeknek az “elesetteknek” a fele többször is elesik . Majdnem minden csípőtáji törés esés következtében következik be . Az idősebb felnőttek, különösen az idősebb nők körében az eséssel összefüggő sérülések jelentős gazdasági költségekkel járnak, főként a csípőtáji törések és az azt követő rokkantság miatt .

Az ortopédiai osztályokra eséssel összefüggő sérülés miatt felvett betegek eséstípusaira vonatkozó adatok hiányoznak: az UFO (Unexplained Falls in Older Patients) vizsgálat azért készült, hogy felmérje a megmagyarázatlan esések előfordulását és klinikai jellemzőit az eséssel összefüggő törésekkel érintett idősek e speciális csoportjában.

2. Módszerek

2.1. Az esés meghatározása

Az esések négy különböző típusát határoztuk meg: “baleseti” (egyértelműen baleseti okkal magyarázható esés), “orvosi” (közvetlenül egy meghatározott orvosi betegség által okozott esés, pl, hipoglikémia, gyógyszerek, esés és roham, átmeneti iszkémiás roham, szívinfarktus, aritmiás gyógyszerek, ortosztatikus hipotenzió), “demenciával kapcsolatos” (olyan beteg esése, akinél korábban közepesen súlyos demenciát diagnosztizáltak), és “megmagyarázhatatlan” (nem véletlenszerű, nem egyértelműen orvosi vagy gyógyszer okozta esések, ahol nem találtak nyilvánvaló okot).

2.2. A “nem véletlenszerű” esések (nem egyértelmű orvosi vagy gyógyszer okozta okkal összefüggő esések, ahol nem találtak nyilvánvaló okot). Protokoll

A bevont betegek mindegyike 65 éves kortól kezdődött, és egymást követően kerültek be ortopédiai osztályokra eséssel összefüggő sérülés miatt, kizárási kritériumok nélkül.

Minden beteg (vagy hozzátartozója, ha a betegnél demenciát diagnosztizáltak) tájékozott írásbeli beleegyezését adta.

A vizsgálatban részt vevő központok (a függelék) kijelöltek és utasítottak egy képzett vizsgálót, aki az esések és a syncope kezelésében szokott részt venni.

Minden vizsgálati alanyt megkértek, hogy töltse ki a klinikai anamnézist, egy speciális kérdőívvel az esések jellemzőiről, farmakológiai anamnézist, figyelembe véve az elmúlt egy hónapban szedett összes gyógyszert, klinikai és neurológiai vizsgálatot, rutin vérkémiai vizsgálatokat és 12 elvezetéses EKG-t végezzen.

Ezeken túlmenően többdimenziós geriátriai értékelést végeztünk, beleértve a Mini Mental State Examinationt (MMSE) a kognitív teljesítmény felmérésére, a Geriátriai Depressziós Skálát (GDS) az affektív zavarok jelenlétének szűrésére, a mindennapi élet alapvető (BADL) és instrumentális (IADL) tevékenységeit a fogyatékosság értékelésére, valamint a Cumulative Illness Rating Scale (CIRS) a társbetegségek meghatározására. Statisztikai elemzés

Az adatok elemzését az SPSS 14. verziójával (SPSS, Chicago, IL, USA) végeztük. A tesztet a dichotóm változók egyváltozós elemzésében az arányok összehasonlítására, valamint az esélyhányadosok és a 95%-os konfidenciaintervallumok kiszámítására használták. A folytonos változók összehasonlítására a független mintákra vonatkozó Student-tesztet használták. Az egyváltozós elemzésekben a kimenetellel szignifikánsan összefüggő változókat többváltozós logisztikus regressziós modellbe vittük be (visszafelé lépcsőzetes), hogy felmérjük független kapcsolatukat a kimenetellel. A <0,05 értéket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük.

3. Eredmények

246 beteget (átlagéletkor év, 82% nő) vetettek alá az alapvizsgálatnak. A betegeket életkor szerint két csoportra osztottuk: 65-79 év (), ≥80 (). A legtöbb beteget () eséssel összefüggő csípőtörés miatt vették fel.

A vizsgált minta klinikai jellemzőit az 1. táblázat mutatja.

A 80 évnél idősebb betegek nagyobb valószínűséggel voltak önállóak, és alacsonyabb MMSE-értékeket értek el; nagyobb valószínűséggel mutattak depressziós tüneteket, és alacsonyabb BMI-értékekkel rendelkeztek. A biokémiai értékek tekintetében nem találtak különbséget a két csoportban, kivéve a hemoglobint, amely az idősebbeknél szignifikánsan alacsonyabb volt. 17 betegnél (8,1%) fordult elő szinkópa az elesés okaként. Az esemény anamnesztikus jellemzői szerint az idősebb betegek kevésbé emlékeztek az esésre (2. táblázat).

Az elmúlt 30 napban szedett gyógyszerekre vonatkozó adatokat a 3. táblázat tartalmazza: 246 felvett betegből 184 szedett legalább egy gyógyszert (74,7%). Az idősebb betegek nagyobb valószínűséggel szedtek diuretikumokat, és egyéb különbséget nem találtunk a két csoport között.

4. Eséstípusok

A különböző eséstípusokat a 4. táblázat tartalmazza.

A fiatalabb betegeknél magasabb volt a balesetként dokumentált esések száma (48,1% versus 36,5%, ), míg az idősebb betegeknél a várakozásoknak megfelelően gyakrabban fordult elő demencia. A többi eséstípus esetében nem találtunk egyéb különbségeket (4. táblázat).

A különböző eséstípusú betegek klinikai jellemzőit az 5. táblázat mutatja. A demenciával összefüggő esésekben szenvedő betegek szignifikánsan idősebbek voltak, mint a baleseti esésekben szenvedő betegek ( versus , ); nagyobb valószínűséggel volt magasabb fokú komorbiditásuk (CIRS-pontszám: versus , ) és fogyatékosságuk (elveszített BADL: versus , ; elveszített IADL: versus , ), és a várakozásoknak megfelelően alacsonyabb MMSE-pontszámot értek el (). A megmagyarázhatatlan esésekben szenvedő betegek kevésbé voltak önállóak az orvosi okokból bekövetkezett esésekben szenvedő betegekhez képest (elveszített BADL: versus , , elveszített IADL: versus , ) és a demenciával összefüggő esésekben szenvedő betegekhez képest (elveszített BADL: versus , ; elveszített IADL: versus , ).

Az orvosi okok miatt elesett betegek magasabb komorbiditási szintet értek el, mint a baleseti elesett betegek (CIRS score: versus , ), és nagyobb számban veszítették el a BADL ( versus , ) és IADL ( versus , ) képességeket. Ez utóbbiak szignifikánsan magasabb számú anamnesztikus esésre utaltak az elmúlt egy évben a baleseti (), demenciával kapcsolatos () és megmagyarázhatatlan () esésekben szenvedő betegekhez képest. Ráadásul az MMSE-n rosszabb kognitív teljesítményt mutattak a véletlen () és a megmagyarázhatatlan () esésekben szenvedő betegekhez képest.

A megmagyarázhatatlan esésekben szenvedő betegek nagyobb számú IADL-t veszítettek a véletlenszerű esésekben szenvedő betegekhez képest (elveszített IADL: versus , ), és magasabb volt a depressziós tünetek száma, GDS-pontszámban kifejezve ().

Nem találtunk különbséget a négy csoport között a különböző gyógyszercsoportok alkalmazását illetően.

A különböző syncope-típusok történetét az 1. ábra szemlélteti. A balesetet szenvedett betegek a várakozásoknak megfelelően gyakrabban emlékeznek az eseményre. A tanúk jelenléte minden eséstípusban kevesebb, mint 50%.

6. Megbeszélés

Tudomásunk szerint Olaszországban nincs tanulmány az idős beteget ortopédiai osztályra vezető esések okairól. Tanulmányunk azt mutatja, hogy ezek a betegek nagyon idősek és törékenyek a súlyos komorbiditás és a politerápia miatt. A demencia által érintett betegek aránya meglehetősen magas (12,6%). Betegeink többsége csípőtörés miatt került kórházba. A csípőtáji törések nagyon gyakoriak, és előfordulási gyakoriságuk nem csökkent az elmúlt tíz évben . Ráadásul a csípőtörést szenvedett betegek 14,8%-ánál a 4,2 éves követési idő alatt második csípőtörés következett be. Mindezen okok miatt nagyon hasznos lehet az esés etiológiájának tanulmányozása az ismétlődés csökkentése érdekében.

A mi vizsgálatunkban magas volt a megmagyarázhatatlan esésekkel rendelkező betegek száma (37%), míg Kenny és munkatársai vizsgálatában lényegesen alacsonyabb volt a megmagyarázhatatlan esések száma (15%). Ez a különbség azzal magyarázható, hogy ők fiatalabb (50 évnél idősebb) betegeket is figyelembe vettek, akiket sürgősségi osztályra vettek fel, és nem ortopédiai osztályra . A megmagyarázatlan esések súlyosabb következményekhez, például csípőtöréshez vezethetnek. Scuffham és munkatársai kimutatták, hogy a meg nem magyarázott esések, bár nem olyan gyakoriak, mint a balesetek, jelentősen több kórházi felvételhez vezetnek, és az esésekkel kapcsolatos összes költség 53%-áért felelősek .

Számos különböző stratégia és beavatkozás hatékony az egyes esetekre, de a lakossági alapú stratégiákat még nem értékelték, különösen az ortopédiai osztályokra felvett, törékeny idős betegek esetében. A multidiszciplináris, többtényezős beavatkozási programok, beleértve a kockázati tényezők felmérését, a szűrést, az okok azonosítását diagnosztikai folyamatábrák segítségével és a megfelelő beavatkozást, hatékonynak bizonyultak , és hasznosak az idősek elesésének okainak azonosításában. Ez a téma kötelező az idős betegeknél a rizikófaktorok megszüntetése és a helyes prevenciós program kialakítása érdekében. Sajnos azt találtuk, hogy csak a korábbi syncope és a magasabb GDS pontszám volt a megmagyarázhatatlan esések prediktív tényezője. Emiatt minden, eséssel összefüggő sérülést szenvedett beteget ki kell vizsgálni az esetleges esés okára vonatkozóan. Egy nemrégiben készült metaanalízis kimutatta, hogy a sérüléssel összefüggő esésekben szenvedő betegeknél a multifaktoriális értékelés és a célzott beavatkozás nem csökkenti az esések megismétlődését, míg ugyanez a program hatásosnak tűnik a sérülés nélkül eleső betegeknél .

A 3. táblázatban látható “elesett” kohorszunkban betegeink nagy számban szedtek vérnyomáscsökkentő gyógyszereket (60,1%), amelyek jól ismert esés- és ájuláskockázati tényezők . Többváltozós elemzésben a korábbi syncope a megmagyarázhatatlan elesések előrejelzője, míg a baleseti elesések negatív előrejelzője. Feltételezhetjük, hogy a megmagyarázhatatlan elesések hátterében gyakrabban állhat szinkópa, mint azt a klinikai gyakorlatban általában figyelembe veszik.

Vizsgálatunk azt mutatja, hogy az elesett betegeket már a történet legelején (pl. amikor az elesés miatt az ortopédiai osztályra kerülnek) mélyen és helyesen kell vizsgálni. Sajnos jelenleg ez kulturális és szervezeti problémák miatt nagyon nehezen megvalósítható. Jövőbeni tanulmányokat lehet végezni a megmagyarázhatatlan eséses betegek helyes stratégiájának értékelésére, valószínűleg egy posztakut környezetben, például egy rehabilitációs osztályon.

A tanulmány egyik korlátja a megfigyeléses tervezés és az aktív “megelőzési és kezelési idő” hiánya. A szakirodalomban jól ismert, hogy az átfogó geriátriai állapotfelmérést és rehabilitációt alkalmazó csapat jelenléte, beleértve az esés kockázati tényezőinek megelőzését, felismerését és kezelését, sikeresen megelőzheti a fekvőbetegek eséseit és sérüléseit, még a demenciában szenvedők esetében is ; az idős betegeknek ez a csoportja van a legnagyobb kockázatnak kitéve a műtét utáni szövődmények, például a delírium kialakulása szempontjából.

Összefoglalva, mindezen adatok azt mutatják, hogy az ortopédiai osztályokra eséssel kapcsolatos sérülés után felvett betegek törékenyek és súlyos komorbiditással érintettek, és hogy a megmagyarázhatatlan esések gyakoriak ezeknél a betegeknél. Ezek az eredmények hangsúlyozzák a geriátriai értékelés és beavatkozás feltétlenül fontos szerepét az ortopédiai osztályokra felvett idősebb betegeknél. További vizsgálatokra van szükség a diagnosztikai protokoll hatásának értékeléséhez a megmagyarázhatatlan esésekben szenvedő betegek esetében.

Függelék

A vizsgálatban részt vevő központok és kutatók

(1)Firenze, Syncope Unit, Geriátriai Kardiológiai Osztály, Firenzei Egyetem és Azienda Ospedaliero Universitaria Careggi. Vizsgálati személyek: Andrea Ungar, Annalisa Landi, Alice Maraviglia, Niccolò Marchionni, Giulio Masotti, Alessandro Morrione és Martina Rafanelli.(2)Modena, Geriátriai Tanszék, Modena és Reggio Emilia Egyetem: Chiara Mussi és Gianfranco Salvioli.(3)Trento, Geriátriai Osztály, Santa Chiara Kórház: Gabriele Noro, és Gianni Tava.(4)Reggio Emilia, Geriátriai Osztály, Santa Maria Nuova Kórház: Loredana Ghirelli.(5)Nápoly, Geriátriai Osztály, Federico II Egyetem: Pasquale Abete, Vincenzo Del Villano, Gianluigi Galizia és Franco Rengo.(6)Grosseto, Geriátriai osztály, Walter De Alfieri, Fabio Riello.(7)Chiavari, Geriátriai osztály, Paolo Cavagnaro.

Köszönet

Ez a közlemény az Olasz Gerontológiai Társaság Idősek Szinkópéjával foglalkozó olasz csoport (GIS csoport) nevében készült.