Az aszpirin antitrombotikus hatását elsősorban a vérlemezke ciklooxigenáz-1 gátlása közvetíti, ami a szérum tromboxán A2 koncentrációjának csökkenéséhez vezet. Placebo-kontrollált, randomizált, kettős vak vizsgálatot végeztünk annak megállapítására, hogy az aszpirin adható-e 3 napos időközönként, és így is hatásos szérum tromboxángátlás érhető-e el. Százkilenc egészséges férfi és nő vett részt, akik a közelmúltban nem kaptak aszpirint, és nem volt ellenjavallatuk. Az alanyok minden harmadik napon 325 mg, 81 mg vagy 40 mg sima aszpirint kaptak, a többi napon placebót; minden nap 81 mg aszpirint; vagy minden nap placebót. A 31 napos kezelési időszak alatt, valamint a kezelés befejezése után 4, 7 és 14 nappal 3 napos időközönként megmérték a tromboxán B2 (a tromboxán A2 metabolitja) szérumkoncentrációját. A szérum tromboxán B2 koncentrációja közel azonos volt a minden harmadik napon 325 mg aszpirinnel vagy napi 81 mg aszpirinnel végzett kezelés során (86%-os gátlás, illetve 85%-os gátlás). A minden harmadik napon 81 mg aszpirin adagja majdnem ugyanolyan hatásos volt (74%-os gátlás ), míg a minden harmadik napon 40 mg aszpirin csak 50%-os gátlást ért el (40%, 60%). A minden harmadik napon alkalmazott alacsony dózisú aszpirinsémák (325 és 81 mg) összehasonlítást érdemelnek a naponta alkalmazott alacsony dózisú aszpirinsémákkal a kontrollált klinikai vizsgálatokban, mivel az előbbiek azonos hatékonyságúnak bizonyulhatnak, csökkentett toxicitás mellett.