Laura Ingalls Wilder legkorábbi emléke, hogy vasúti sípot hallott, a kézzel írt Pioneer Girl kéziratának minnesotai részében van dokumentálva. “Azt hittem, hogy hív engem” – állította Wilder a mozdony jellegzetes bőgésére adott első reakciójáról.1 A kézirat egyik átdolgozott változatában azonban lánya és szerkesztője, Rose Wilder Lane arra törekedett, hogy ezt a pillanatot tanulságosabbá tegye. Ebben a változatban Wilder apja a vonat észlelését arra használja fel, hogy tájékoztassa gyermekeit “a Nagy Amerikai Sivatagot átszelő vasútépítésről”, amely nagyszabású projekt jelzi, hogy a család “a csodálatos találmányok és vállalkozások korában” élt.2 Ez a magyarázat azt tükrözte, ahogyan a huszadik század eleji történészek a Great Plains benépesítését látták. A Dust Bowl pusztítása előtt az amerikaiak képessége, hogy képesek voltak boldogulni ezen az állítólag lakhatatlan területen, úttörő szellemükről tanúskodott.
Kézzel színezett fametszet, amely telepeseket ábrázol, akik a Nagy Amerikai Sivatagon keresztül nyugatra költöznek, 1875 körül. Library of Congress
Edwin James alkotta meg a “Nagy Amerikai Sivatag” kifejezést a mai Oklahoma, Kansas és Nebraska hatalmas prérijeinek leírására Stephen H. Long 1820-as, a régió felfedezéséről szóló krónikájában. James kijelentette, hogy ez a terület “szinte teljesen alkalmatlan a művelésre, és természetesen lakhatatlan egy olyan nép számára, amelynek megélhetése a mezőgazdaságtól függ”. Zebulon Pike hasonló következtetésre jutott a Nagy-síkságon 1806-ban tett utazását követően, amikor kijelentette, hogy az amerikaiaknak “a prérit … az ország vándorló és civilizálatlan őslakosaira kell hagyniuk”.3 Nyilvánvaló, hogy ezek a korai felfedezők kevéssé ismerték vagy értékelték a síksági indián törzsek földhasználati módjait. Továbbá ezeknek a leírásoknak korlátozott hatása volt, mivel csak néhány északkeleti lakos vette be ezt a nézetet a régióról. Mégis, ez a kiterjedt “sivatag” – ezt a kifejezést akkoriban minden beépítetlen területre használták – legalább néhány tizenkilencedik század közepi térképen megjelent.4
Míg a zöldellő északkeletről érkező betolakodók idegenkedtek, a Mississippi folyóhoz közelebb élők kedvezően ítélték meg a régió kilátásait. A polgárháborút követően a vasút terjeszkedése és a párás időjárás miatt a terület megérettnek tűnt a letelepedésre. A hirdetői a Nagy-síkságot ideálisnak hirdették a földművelésre, azt állítva, hogy a legutóbbi kedvező időjárás bebizonyította, hogy az eső “követi az ekét”.5 John Wesley Powell geológus azonban egy 1878-as, az Egyesült Államok Kongresszusának címzett jelentésében figyelmeztetett, hogy a századik hosszúsági körön túli terület – amely magában foglalta a “szubhumid” vagy félszáraz Nagy-síkságot és a Sziklás-hegységtől nyugatra fekvő száraz területeket is – öntözés nélkül nem művelhető, és a gyengítő szárazság időszakai várhatók.6
Kevesen hallgattak Powell figyelmeztetéseire; ehelyett sokan a Nagy-síkságot mint egy ember alkotta kertet romantizálták, a “Nagy Amerikai Sivatag” gondolatát arra használva, hogy a szívós úttörők meghódították az egykor kopárnak hitt területet.7 Lane szerkesztései ezt az ünneplő tendenciát tükrözték, és előrevetítették a család nyugatra, a Dakota Területre való költözését, ahol a kilencvenhetedik és kilencvennyolcadik délkör között telepedtek le. A támogatók ígéreteit meghazudtolva azonban a telepesek sikere enyhén szólva is egyenetlen volt. Ráadásul Lane 1930-as felülvizsgálata a tartós szárazság kezdetén történt, amely egybeesett az ország történetének legsúlyosabb gazdasági visszaesésével. Összességében az 1930-as évek katasztrofális évtized volt a régió gazdálkodói számára. Kiderült, hogy az amerikaiaknak még mindig sokat kellett tanulniuk az életről az Alföldön.
Cody Ewert
1. Laura Ingalls Wilder, Pioneer Girl: The Annotated Autobiography, szerk. Pamela Smith Hill (Pierre: South Dakota Historical Society Press, 2014), 62. o.
2. Wilder, “Pioneer Girl-Revised” , 15. o., Box 14, file 207, Laura Ingalls Wilder Series, Rose Wilder Lane Papers, Herbert Hoover Presidential Library, West Branch, Iowa.
3. Both quoted in The American West: A New Interpretive History, by Robert V. Hine and John Mack Faragher (New Haven, Conn.: Yale University Press, 2000), 160. o.
4. Martyn J. Bowden, “Great American Desert,” in Encyclopedia of the Great Plains, szerk. David J. Wishart (Lincoln: University of Nebraska Press, 2000), p. 389.
5. David M. Emmons, Kert a füves pusztákon: Boomer Literature of the Central Great Plains (Lincoln: University of Nebraska Press, 1971), 128. o.
6. Donald Worster, A River Running West: The Life of John Wesley Powell (New York: Oxford University Press, 2004), 356., 480-81. o.
7. Ezzel szemben Walter Prescott Webb történész a “Great American Desert” kifejezést használná 1931-ben megjelent klasszikus, The Great Plains című tanulmányában, hogy amellett érveljen, hogy a síkságok betelepítésének számos aspektusa téves volt. Bowden, “Great American Desert”, 389. o.
.