Elaine May “A New Leaf ” című filmje egy szerelmi történet erről a két emberről, akiknek kétségbeesetten szükségük van egymásra, még ha ő nem is tud róla. Matthau egy öregedő bonvivánt alakít, aki elherdálta a vagyonát, és komornyikja közli vele, hogy kevés választása van: Talán az öngyilkosság, vagy a pénzzel való házasság. Se képessége, se ambíciója nincs, és a munka természetesen szóba sem jöhet. Az életét annak szentelte, hogy kényelmesen és stílusosan éljen. Mondja neki a komornyikja, miközben felveszi bársony dohányzó zakóját: “Ön megőrizte a saját életében, uram, azt az életmódot, amely már halott volt, mielőtt ön megszületett.”
Hogy ezt még tovább vigye, hat hétre 50 000 dollárt vesz kölcsön gazdag nagybátyjától, egy James Coco által játszott meleg Rabelais-szerűségtől, aki a nap nagy részét evéssel, ivással és egy tranzisztoros borsmalom használatával tölti. Matthau elindul a megfelelő potenciális feleség keresésére, eredménytelenül, egészen addig, amíg Miss May le nem ejti a teáscsészéjét, és a férfi meg nem gyanítja, hogy a nő talán annyira inkompetens, sőt, ostoba, hogy feleségül menjen hozzá.
Az udvarlásuk során megismerik egymás ízlését. A férfi például a ritka francia borokat ízlelgeti, a nő pedig a Mogen Davidot és a szódát szereti, egy csepp lime-lével. És így tovább. A nászéjszakájukra a nő görög ruhát vesz fel, és véletlenül kidugja a fejét a hónaljnyíláson. A férfi megpróbálja visszaigazítani, és miközben a nő körülbelül két percig küzd a ruhában, több nevetést hallunk, mint amennyit a “The Producers” (1968) óta, ami az én mércém ezekben a kérdésekben, egyetlen moziban sem hallottam.
Az “Egy új levél” valójában az egyik legviccesebb film a mi viccesnek nem nevezhető korunkban. Miss May állítólag elégedetlen a mostani változattal; újsághírek szerint az eredeti vágás egy órával hosszabb volt, és két gyilkosságot tartalmazott. Matthau, akinek ez a változat jobban tetszik, mint az eredeti, felvetette, hogy az író-rendező-sztároknak hajlandónak kellene lenniük arra, hogy más is beleszóljon a vágásba. Talán így is van. Általában elfogult vagyok a rendező javára az ilyen vitákban.
Bármi is legyen azonban Miss May érdeme, a film a jelenlegi formájában fergeteges, és kakaskodó, és melegszívű.