HÁTTÉR
A pajzsmirigy jellemzően a nyak alsó harmadában, a légcső (légcső) előtt és a mellcsont felett helyezkedik el. Egyes betegeknél a pajzsmirigy vagy a mirigyben lévő tömegek nagyra nőhetnek, és benyúlhatnak a mellkas felső részébe, a mediastinumnak nevezett térbe. Ezt nevezzük szubsztrális pajzsmirigynek. Ha a pajzsmirigy benyúlik ebbe a térbe, és sebészi úton el kell távolítani, ez a legtöbb esetben a nyakon végzett metszésen keresztül végezhető el. Sokkal kevesebb esetben a mellkast is meg kell nyitni sebészileg (szegycsontmetszéssel), ami egy kiterjedtebb és invazívabb műtét. A két áttekintett tanulmány azt vizsgálja, hogy mely betegeknél nagyobb a valószínűsége annak, hogy a pajzsmirigyük kiterjed a mellkasba, hogyan befolyásolja ez a műtéti eredményt, és hogyan lehet megjósolni, hogy kiknél lehet szükség a mellkas megnyitását igénylő beavatkozásra.
THE FULL ARTICLE TITLE:
Moten AS et al. Demographics, disparities, and outcomes in substernal goiters in the United States. Am J Surg. January 6, 2016 .
Nankee L et al. Substernal golyva: mikor van szükség sternotómiára? J Surg Res 2015;199:121-5. Epub April 18, 2015.
Tanulmányok összefoglalása
Az első tanulmány (Moten és mtsi.) olyan betegek nagy adatbázisát vizsgálta, akiknél 2000 és 2010 között teljes vagy egyoldali szubsztrális tireoidektómiát végeztek. Összehasonlították őket azokkal a betegekkel, akik teljes vagy egyoldali tireoidektómián estek át, akiknél a pajzsmirigy egy része nem volt a mellkasban. A csoportot 110 889 olyan beteg alkotta, akik a vizsgált időszakban pajzsmirigyműtéten estek át. Ezek közül 5525 betegnél volt szükség szubszterális tireoidektómiára. Azok a betegek, akiknél pajzsmirigyszövetet kellett eltávolítani a mellkasból, nagyobb valószínűséggel voltak idősebbek, afroamerikaiak, magas vérnyomásban, cukorbetegségben vagy elhízásban szenvedtek. Ezeknek a betegeknek jellemzően hosszabb ideig kellett kórházban maradniuk, és nagyobb valószínűséggel volt szükségük sürgősségi műtétre. Azoknak a betegeknek, akiknél szubsztrális pajzsmirigyműtétre volt szükség, megnőtt az esélye több posztoperatív szövődményre: vérzés/hematóma, légzési elégtelenség, tüdőembólia/mélyvénás trombózis, hypoparathyreosis, hypocalcaemia, tüdő összeomlása, véráramfertőzések, véletlen szúrás vagy szakadás és halál.