A csonttörést követő gyógyulási folyamat során a törés helye mellett lágy kallusz képződik, amelyet kemény kallusz vált fel, és végül az eredeti csontkonfigurációra alakul vissza. Bár a beszámolók szerint a csonthártya kambiumrétege lényeges szerepet játszik a kalluszképződésben, erre vonatkozóan még mindig nincs közvetlen in vivo bizonyítékunk. A lágy kallusz sejtvonalának vizsgálatára Prx1-Cre;ROSA26 riporter (R26R), Col1a1(3,6 kb)-Cre;R26R, Col1a1(2,3 kb)-Cre;R26R, Sox9-CreERT2;R26R és Sox9-LacZ egerekben X-gal festéssel elemeztük a törésgyógyulás folyamatát. A Prx1-Cre;R26R egerekben, amelyekben a csonthártya sejtjei a törés előtt X-galra festődtek, a lágy kalluszban lévő összes sejt X-gal pozitív volt, míg a Col1a1(3,6 kb)-Cre;R26R egerekben a csonthártya sejtjei a törés előtt X-galra festődtek, és a lágy kallusz részben X-gal-pozitív sejtekből állt. Ezzel szemben a Col1a1(2,3 kb)-Cre;R26R egerekben, amelyekben a csonthártya kambiumrétegében lévő érett oszteoblasztokat a törés előtt megjelölték, a törés helyén lévő lágy kalluszban egyetlen sejt sem volt X-gal pozitív. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a lágy kalluszban lévő sejtek többsége a periosteumban lévő mesenchymális progenitorokból származik, nem pedig érett osteoblast sejtekből. Érdekes módon a Sox9-LacZ egerekben Sox9-expresszáló X-gal-pozitív sejtek jelentek meg a törés helye melletti csonthártyán 3 nappal a törés után. Ezt úgy mutattuk ki, hogy a Sox9-CreERT2;R26R egerekbe tamoxifent injektáltunk 3 nappal a törés után, így ezekből a Sox9-expresszáló periosteális sejtekből a lágy és kemény csonthártyán sejtek keletkeztek. Eredményeink azt mutatják, hogy azok a csonthártyasejtek, amelyekben a Sox9 expresszió közvetlenül a törés után indukálódik, a töréskalluszban lévő kondrociták és oszteoblasztok fő forrása.