Abstract
PIP: A rendellenes méhvérzés a méhen belüli eszköz használatának leggyakoribb szövődménye. A behelyezés és a kezdeti 2-3 ciklus alatt jelentkező kisebb metrorrhagia gyakori, és nincs kóros jelentősége. A valódi szövődmények a menorrhagia, vagyis a vérmennyiség növekedése, és a metrorrhagia, vagyis az ismétlődő menstruációközi vérzés. Az inert spirálok 100-140%-kal, a réz eszközök pedig 50-60%-kal növelik a menstruációs vérveszteség mennyiségét. A vérveszteség közvetlenül összefügg az IUD méretével és formájával; a réz eszközök elsősorban a kisebb felületük miatt okoznak kevesebb vérzést. A menstruációs problémákból eredő vérszegénység komoly probléma a fejlődő országokban. Az IUD-t használóknál a metrorrhagia gyakran fájdalommal jár, és az eszköz eltávolításához vezethet. A méhnyálkahártya morfológiai és funkcionális változásainak ugyanazon sorából eredhet, mint a menorrhagia, de gyakrabban jelez valódi szövődményt, vagy méhen belüli vagy kívüli fertőzést, méhen belüli vagy kívüli terhességet vagy spontán abortuszt, vagy a méh üregéhez való alkalmazkodás hiányát vagy az IUD elmozdulását, esetleg perforációval. Metrorrhagiát okozhat a több mint 2 éve a helyén lévő spirál felszínén lévő kalciumlerakódás megjelenése is, vagy a spiráltól független patológiát, például myomát, polipot, endometrium hyperplasiát vagy adenomyosist is felfedezhet. A menorrhagia az IUD használatának szinte elkerülhetetlen következménye, de a metrorrhagia szoros felügyeletet igényel. Diagnosztikai vizsgálatokkal segített klinikai vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy meg lehessen különböztetni az azonnali kezelést igénylő szövődményeket az egyszerű intoleranciától, amely spontán megszűnhet. A szonográfia elengedhetetlen az IUD megfelelő elhelyezésének megerősítésére, illetve a méh rendellenességeinek vagy a terhesség kizárására. A hiszteroszkópia elvégezhető a spirál behelyezésével vagy anélkül, a lokalizált endometrium hiperpláziák, polipok, rosszul elhelyezett spirálok vagy részleges vagy teljes perforációk diagnosztizálására. A fertőzés és a terhesség kizárása után végzett hiszterográfia felfedheti az endokavitális patológiát, a méh rendellenességét, a rosszul elhelyezkedő spirált vagy az esetleges perforációt, de sok gyakorló orvos inkább a hiszteroszkópiát részesíti előnyben. A legtöbb esetben a vérzés és a menorrhagia az endometriumnak az IUD által képviselt idegen testre adott gyulladásos reakciójából ered. A vérzés csökkentésére antifibrinolitikumokat, érvédő szereket vagy esetleg progesztineket, például linestrenolt lehet alkalmazni. A prosztaglandin-gátlók csak a menstruáció alatt alkalmazhatók. A progeszteront felszabadító IUD ma 40-50%-kal csökkenti a menstruáció mennyiségét, néha több hónapos amenorrea árán, de a vérzés napjainak teljes száma megnövekedhet. Ha ezek az intézkedések nem eredményeznek javulást, az IUD-t el kell távolítani és szisztematikusan ki kell tenyészteni. A nehézkes eltávolítás perforációt jelezhet, ebben az esetben az eszközt laparoszkóposan kell eltávolítani.