A projekt kritikusai azzal érvelnek, hogy a kedvezményezett államoknak javítaniuk kellene saját vízgazdálkodásukon, mielőtt a régión kívülről importálnák azt. Luiz Flávio Cappio bahiai püspök is csodálkozik, hogy miért exportálnak vizet, amikor a Sao Francisco folyó mentén 3 millió szegény él, sokan közülük folyóvíz és megfelelő higiénia nélkül. Azzal érvel, hogy az átadás “hatalmas forrásokat igényel, amelyeket más, az emberek valóságához sokkal közelebb álló projektekre lehetne fordítani”. Az is elhangzott, hogy a projekt elsősorban a gazdagabb gazdáknak kedvez majd, akik már rendelkeznek öntözési infrastruktúrával, és nem az esőtáplálással gazdálkodóknak, akiket a legjobban sújt az aszály. A kritikusok másik érve a Sao Francisco folyó állítólagos vízhiánya a száraz évszakban, és ennek a vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatása. João Alves Filho, Sergipe állam kormányzója például azt mondja, hogy ott, ahol a folyó a tengerbe ömlik, már most “a pusztulás jelei” mutatkoznak. Marco Antônio Tavares Coelho, egy prominens ellenzője azt mondja, hogy “a szárazság a sertão természetes állapota”, és hogy az elárasztása olyan lenne, mintha “eltávolítanánk a jeget az Északi-sarkról”. 2001-ben a Világbank állítólag azért tagadta meg a projekt finanszírozását, mert a szegénység és az aszály elleni küzdelemben korlátozott hatása volt.