Mindenkinek van egy stimulációja
Játszom a hajammal, miközben egy barátommal beszélgetek.
Meglehet, hogy rágod a körmeidet, amikor ideges vagy unatkozol.
Elképzelhető, hogy gondolkodás közben az ujjaiddal vagy a ceruzáddal kopogtatsz az asztalon.
Egyszer ismertem valakit, aki fahéjrudakat rágcsált, és észrevettem néhányat, akik szokatlan módon mozgatják a szemüket.
Még messziről felismerek bizonyos embereket a jellegzetes mozdulataikról. Mindannyian ismerünk valakit, akinek van egy idegesítő stimulációja, például 5 percenként ropogtatja az ujjperceit, vagy újra és újra elismétel egy mondatot; vagy egy társadalmilag elfogadhatatlan stimuláció, például az orrpiszkálás vagy az önmarcangolás.
A Stim definíciója
A stim szó az önstimuláció rövidítése. Számos betegséggel, például siketvaksággal és értelmi fogyatékossággal, de leggyakrabban az autizmussal hozható összefüggésbe. A fiam neurológusa “autisztikus sztereopátiának” nevezi. Néha “sztereotípiának” is nevezik.”
A DSM-5 az autizmus spektrumzavar diagnosztikai kritériumainak részeként tartalmazza a stimulációt: “Sztereotipikus vagy ismétlődő beszéd, motoros mozgások vagy tárgyhasználat… a tünetek együttesen korlátozzák és károsítják a mindennapi funkciókat”. Pontosan ez a különbség az autista stimming és a tipikus stimming között: ha a stimming zavarja a mindennapi tevékenységeket és akadályozza a tanulást, az gyakran az autizmus tünete.”
A rossz kérdés
“Hogyan állítsam le a stimulációt?”. Általában ez az első kérdés, amit a szülők feltesznek, amikor a kisgyermek felfedezi a stimminget. De ez rossz kérdés.”
Először is, senki sem tudja teljesen leállítani az önstimuláló viselkedést, mert úgyis mindenki csinálja! Másodszor, még ha egy stimulációt meg is lehet szüntetni, azt egy másik fogja helyettesíteni – és a következő stimuláció lehet, hogy kevésbé lesz előnyös, mint a jelenlegi.
A legfontosabb ok, amiért nem szabad felszámolni a stimulációt, az az, hogy ezzel azt érhetjük el, hogy szerettünk egyre jobban visszahúzódik, és elveszítjük a lehetőséget az egészséges interakciók ösztönzésére.
A helyes kérdés
“Miért követi el a gyermekem ezt a viselkedést?”. A viselkedés motivációjának megértésére való törekvés mindig remek kiindulópont. A stimmingnek számos hipotézise és ismert oka van:
1. Túlstimuláció
a stimulálás segíthet a felesleges érzékszervi bemenet blokkolásában.
2. Alulstimuláció
a stimulálás segít extra érzékszervi bemenetet biztosítani, amikor szükséges.
3. Fájdalomcsökkentés
a fej vagy a test ismételt ütögetése valójában csökkenti az általános fájdalomérzetet. Az egyik hipotézis szerint a stimming béta-endorfinok felszabadulását okozza a szervezetben, ami aztán az érzéstelenítés vagy az öröm érzését váltja ki.
4. Az érzelmek kezelése
a pozitív és a negatív érzelmek egyaránt kiválthatják a stimming kitörését. Mindannyian láttunk már örömre vagy izgalomra adott fizikai reakciókat, például ugrálást vagy kézcsapkodást. A frusztráció vagy a harag annyira felerősítheti az ingerlést, hogy az destruktívvá válik.
5. Önszabályozás
Egyes ingerek a megnyugtatás vagy a vigasztalás célját szolgálják. Sok csecsemő megtanulja szopni a hüvelykujját, hogy megnyugtassa magát.
Nemrég olvastam egy blogot, amelyben egy szülő azt kérdezte, hogy miért takarja be a fia a fülét álmában. Megtanulta, hogy befogja a fülét, ha a környezete túl zajos, és ez megnyugtató volt számára. Ezért elkezdte befogni a fülét, amikor csak megnyugtatni akarta magát, különösen elalváskor.”
Örvek a stimuláció csökkentésére
Az önstimuláció zavarhatja a tanulást, az interperszonális kapcsolatokat és a társas helyzeteket. Az önstimuláció egyes fajtái önkárosítóak, és fertőzésekhez vezethetnek, vagy sebészeti beavatkozást tehetnek szükségessé.
Az önstimuláció egy folyamatban lévő orvosi probléma, például migrén tünete is lehet, amelyet a fogyatékkal élő személy esetleg nem tud verbalizálni.
Hogyan lehet csökkenteni a stimulációt
Itt van néhány ötlet a kapcsolati készségek növelésére, miközben csökkentjük a stimulációval töltött időt:
1. Vizsgáltassa meg magát orvosilag, hogy kizárja a stimuláció fizikai okait, például a fülgyulladást, a krónikus fájdalmat, a migrént és a retina leválását.
2. Kezelje az érzékszervi környezetet és az érzelmi környezetet a személyes kényelem maximalizálása érdekében.
3. Az erőteljes testmozgás csökkenti a stimuláció szükségességét, valószínűleg azért, mert a testmozgás ugyanúgy béta-endorfinokkal jár, mint a stimming.
4. Folytassa az interakciót, miközben a stimming történik. A Kommunikáló partnerek című könyvében James MacDonald szerző azt javasolja, hogy az autizmussal élő személyek hajlamosak a világot érzékelésen és cselekvésen keresztül érzékelni, míg a legtöbb neurotipikus ember gondolkodáson és nyelven keresztül érzékel.
Ha ezt a különbséget megértjük, az önstimuláló viselkedésnek van értelme. MacDonald azt ajánlja, hogy a fordulatokkal járó tevékenységekkel foglaljuk le a gyermeket anélkül, hogy a tevékenység közben megpróbálnánk abbahagyni a stimulációt; a tevékenység fokozatosan egyre kényelmesebbé és vonzóbbá válik, így természetesen csökken a stimuláció.
5. Hozzon létre pozitív asszociációt a stimming és a kapcsolatépítés között. Az egyik módja annak, hogy a stimulációt a tanulási folyamat produktív részeként használjuk, hogy a stimulációt megerősítésként vagy jutalomként engedjük meg egy játékos interakció vagy munka után.
Julia Moor írja a Playing, Laughing and Learning With Children On The Autism Spectrum című könyvében, hogy ha időt szakítunk a stimulációra, az lehetővé teszi a gyermek számára, hogy önmagát adhassa, több interakcióra ösztönöz, és ténylegesen csökkenti a stimulációval töltött napi órák számát.
6. Csatlakozz a stim! Egyes kezelési programok, köztük a Son-Rise és a Floortime azt javasolják, hogy csatlakozzanak az önstimuláló viselkedéshez, mint az interakció kezdeményezésének módját. Ha valaki tányérokat pörget, akkor kezdje el pörgetni a tányérokat. Ha egy személy előre-hátra ringatózik, akkor ringatózzon előre-hátra közvetlenül a személy mellett.
A fiam kedvenc stimulációja az, hogy feltartja a kezét, és beszél hozzá, mintha tükörbe nézne. Szerinte nagyon vicces, amikor ezt csinálom vele!
Dr. Stanley Greenspan
Stanley Greenspan, az Engaging Autism című könyv szerzője és a Floortime módszer kidolgozója így magyarázza: “Néhány gyereket érdekelni kezd – most már van egy bűntársuk, hogy úgy mondjam -, és közös figyelmet és kapcsolatot kapunk.”
…ezért csatlakozzunk a gyermek tevékenységéhez, hogy kapcsolatot teremtsünk, majd kezdjünk el gesztusokat használni, hogy a gyermeknek, ahhoz, hogy megkapja, amit akar, célzottan vissza kelljen gesztikulálnia hozzánk, és esetleg elkezdjen néhány szót használni…
Az általános elv az, hogy olyan élményeket kínáljunk a gyermeknek, amelyek ugyanolyan érzéseket váltanak ki, mint az öngerjesztő tevékenység, de a szabályozás, a bevonódás és az interakció fejlődési létráján felfelé vezetnek.
A szabályozáson való munkához kezdjük az alapvető érzékszervi élményekkel. Ebben az első szakaszban kezdjük az érzékeléssel, de próbáljuk meg variálni, hogy bővítsük a gyermek érzékszervi világát”. Más szóval, hogy csökkentsük a stimulációt, kínáljunk olyan pótlást, amely csábítóbb, mint a stimuláció!