Aki elég régóta foglalkozik magas teljesítményt nyújtó lovakkal, valószínűleg hallott már a szezamoiditiszről, amely az egészségkárosodás egyik oka, és a legkeményebben küzdő sportolókat is kiütheti.
Minden lábszárízület hátsó részén két háromszög alakú szerkezet, a proximális szezamoidok található. Szigorúan véve minden mellső végtag tartalmaz egy harmadik sesamoidot, az úgynevezett distalis sesamoidot vagy navicularis csontot, és minden hátsó végtag tartalmaz egy negyediket, a patellát.
Ezeket a struktúrákat interkalált csontoknak tekintik, mivel az inak és szalagok belsejéből erednek, és lehetővé teszik a zökkenőmentes mozgást és a fokális nyomás levezetését az ín vagy szalag és az alatta fekvő ízület között.1
Definíció szerint a szezamoiditisz a szezamoid és annak szalagos kapcsolódási pontjainak gyulladása, különösen “a felfüggesztő szalag gyulladása azon a ponton, ahol az a csontba rögzül”.2 Bár a szezamoiditisz mind a mellső, mind a hátsó lábakban előfordul, a mellső lábakban gyakoribb.
A szezamoiditisz oka még nem teljesen ismert. Egy tanulmány kizárta az érrendszeri károsodást, mint kiváltó okot, bár a szalagok rögzítési területein a csont megterhelése mélyebb csontgyulladáshoz vezethet.
A sesamoiditis a sportlovak minden fajtájánál előfordul, mivel a szuszpenziós apparátus jelentős terhelést visel a mozgás során, mégis úgy tűnik, hogy a sérülések a sebességgel dolgozó lovaknál, például a telivér és standardbred versenylovaknál a leggyakoribbak.
Ha a felfüggesztő szalag a proximális szezámcsontokba való behatolás helyén nagymértékben megsérül, a gyógyulás során a szerkezet örökre megváltozik, mivel hegszövet képződik, és a készülék a nem sérült szövetekhez képest szuboptimálisan fog működni, ami gyakran teljesítménycsökkenést eredményez.
A szezámcsontgyulladás diagnosztizálása klinikai tünetek és röntgenfelvétel alapján történik. A lovak tapintásra vagy a disztális végtag hajlítási tesztre reagálva fájdalmat mutathatnak, bár a sántaság általában intenzív terhelés után figyelhető meg. A szezámoiditisz igazolható röntgenfelvételekkel, jellemzően a lábszárízület ferde felvételével.
A kezelés általában pihenést és a gyulladás és a fájdalom enyhítését célzó intézkedéseket foglal magában. Az olyan kezelési stratégiák, mint az edzés utáni jegelés és az edzésterv átdolgozása más mozgás, például úszás beiktatásával, úgy tűnik, hogy néhány lónak segítenek.
Az aktív edzésben lévő idősebb lovak mellett a sesamoiditis gyakori röntgenlelet az elülső és hátsó lábszárcsontoknál a telivér eladási évjáratoknál. Egy 487 egyéves lóról készült tanulmányban 127 ló (26%) mutatott sesamoiditisre utaló jeleket a röntgenfelvételeken.3 Egy újabb tanulmányban, amelyben 318 telivér egyéves lóról készült röntgenfelvételeket vizsgáltak, 24%-ban találtak sesamoiditisre utaló jeleket, és hónapokkal később, amikor az értékesítésre került sor, 16%-ban találtak sesamoiditisre utaló jeleket.4
1Durham, M., and S.J. Dyson. 2003. A vázizomrendszer alkalmazott anatómiája. In: M.W. Ross és S.J. Dyson, szerkesztők, Diagnosis and Management of Sántaság a lóban. Saunders, St. Louis, MO. 86. o.
2Bramlage, L.R. Operative orthopedics of the fetlock joint of the horse: Traumatic and developmental diseases of the equine fetlock joint. In: Proc. Annual Convention of the American Association of Equine Practitioners 55:96-143.
3Spike, D.L., L.R. Bramlage, B.A. Howard, R.M. Embertson, and S.R. Hance. 1997. Röntgenfelvételes proximalis sesamoiditis telivér eladási évjáratokban. In: Proc. Annual Convention of the American Association of Equine Practitioners 43:132-133.
4Pagan, J.D., M. Garzillo, S. Caddel és E. Phethean. 2020. A csikónövekedési felmérés radiológiai leletei és az értékesítés és a versenyteljesítmény közötti kapcsolat telivér versenylovaknál: A pilot study.