Az elmúlt hónapok atipikus körülményei olyan új helyzeteket teremtettek, amelyekkel a legtöbb szervezet korábban nem szembesült. Minden munkáltatónak tisztában kell lennie azzal, hogy mely létszámcsökkentési körülmények minősülhetnek “szolgálati jogviszony megszűnésének”, és ezáltal kiválthatják a juttatások kifizetését a nem minősített halasztott javadalmazási megállapodás (NQDC) hatálya alá tartozó program résztvevői számára.
A szolgálati viszony megszűnésének megértése
A betegszabadság vagy a legfeljebb hat hónapos jóhiszemű távollét nem minősül szolgálati viszony megszűnésének. Nem minősül a szolgálati viszony megszűnésének az sem, ha a betegszabadság vagy más jóhiszemű szabadság hosszabb, mint hat hónap, de ésszerű elvárás, hogy a munkavállaló visszatérjen a munkáltatóhoz. Az “ésszerű várakozás” meghatározható akár szerződéses, akár jogszabályban rögzített, az újbóli foglalkoztatáshoz való jog alapján. Az FMLA (családi és egészségügyi szabadságról szóló törvény) egy példa az ilyen törvényes jogra.
Hasonlóképpen, a szabadságolás jellemzően nem minősül a munkaviszony megszüntetésének, amennyiben a munkáltató és a munkavállaló ésszerűen számít arra, hogy a munkavállaló visszatér a munkába, és hogy a visszatérést követően a munkavállaló által az említett időpontot követően nyújtandó szolgáltatások szintje nem csökken tartósan a munkavállaló által a közvetlenül megelőző 36 hónapos időszak (vagy a foglalkoztatás teljes időtartama, ha az kevesebb, mint 36 hónap) alatt nyújtott átlagos szolgáltatások 20 százalékára vagy annál kevesebbre, figyelmen kívül hagyva azokat az időszakokat, amelyek alatt a munkavállaló jóhiszeműen szabadságon volt.
A munkavállalónak akár fel is mondhatnak, és a szolgálati viszony megszüntetésének feltételei mégsem teljesülnek, ha a munkáltató és a munkavállaló ésszerűen számít arra, hogy a munkavállalót újra felveszik.
Vállalata helyzetének alapos értékelése
A COVID-19 világjárvány során a munkáltatók keresték a módját annak, hogyan tarthatják meg értékes munkavállalóikat, miközben vállalatként stabilak maradnak. A szervezetek különböző munkaerő-stratégiákat vagy stratégiák kombinációit vetették be, beleértve az elbocsátásokat, a szabadságolásokat, az óraszámcsökkentéseket és a felmondásokat.
Míg a kifizetési esemény véletlen kiváltása szerencsésnek tűnhet egy olyan program résztvevője számára, akinek jövedelme a COVID-19 miatt átmenetileg csökkent vagy megszűnt, a 409A adótörvénykönyv szigorúan szabályozza a program kifizetéseinek időzítését és formáját. Az adó-, jogi és vezetői javadalmazási tanácsadókkal való értékelés segít a vállalatnak megérteni, hogy az elmúlt hónapokban hozott intézkedések hogyan hatnak a szervezet NQDC-programjaira és a munkavállalói program résztvevőire. Egy hibás lépés és az ebből eredő 409A nem megfelelőség esetén a program résztvevője mind a jövedelemadóval, mind az IRS esetleges 20 százalékos büntetésével szembesülhet.
Ez a kapcsolódó cikk is érdekelheti Önt: A Fulcrum Partners jelentést ad ki a SECURE Act NQDC-tervekre gyakorolt hatásáról és fontos stratégiai adómegtakarítási megoldásokról
#COVID19 #separationofservice #NQDC #deferredcompensation