Egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy fontos, hogy a szegénység mérése tükrözze a szegénység többdimenziós jellegét (Poverty Analysis Discussion Group, 2012). Számos hozzászóló azzal érvel, hogy a szegénység csökkentésének a napi 1,90 dolláros szegénységi mérőszámmal való megcélzása figyelmen kívül hagy számos, egymást átfedő hátrányt, amellyel a szegénységben élők szembesülnek, beleértve az alultápláltságot, a rossz higiéniát, az elektromos áram hiányát vagy a roskatag iskolákat (Alkire és Sumner, 2013). Sem a jövedelmi, sem a kiadási mérőszámok nem ragadják meg a háztartások jólétének ezeket az egyéb aspektusait, például a közszféra által biztosított javak (oktatás vagy közegészségügyi szolgáltatások) értékét; és az olyan immateriális javakat, mint a béke és a biztonság (Haughton & Khandker, 2009; Poverty Analysis Discussion Group, 2012). Ennek eredményeképpen többdimenziós szegénységi mérőszámok jelentek meg, amelyek kiegészítik a napi 1,90 dolláros mérőszámot azzal, hogy más nélkülözésekkel is számolnak.
A többdimenziós szegénységi mérőszámok körül vita folyik azok között, akik olyan skalárindexeket javasolnak, amelyek egyetlen számban egyesítik a különböző dimenziókból származó információkat, és azok között, akik több mutató hiteles készletéből álló műszerfal megközelítést javasolnak (Ferreria & Lugo, 2012; Poverty Analysis Discussion Group, 2012). Bár hasznos lehet a nélkülözést összességében vizsgálni, a szakpolitikák megfelelő célzottságának biztosítása érdekében a kérdések külön-külön történő vizsgálata is előnyös lehet. A több dimenziót kombináló mérések, mint például a többdimenziós szegénységi index, szintén nagyobb egyértelműséget igényelnek azzal kapcsolatban, hogy pontosan mit is mérnek, és az indexben megtestesülő kompromisszumokat, valamint a kontextuális tényezőket és az implikált rangsorok érzékenységét az adatok és súlyok változására (Ravallion, 2010). Emellett azt állítják, hogy e megközelítések egyike sem tárja fel a többdimenziós szegénység különböző dimenzióinak kölcsönös függőségét (Ferreria & Lugo, 2012).
A többdimenziós szegénységi index (MPI), amelyet most a humán fejlődési jelentésben használnak, az akut globális szegénységet a személy vagy a háztartás szintjéről kiindulva méri. Az átfedő nélkülözéseket három dimenzióban – egészség, oktatás és életszínvonal – tíz mutató segítségével méri (lásd az alábbi 3. ábrát), és az egyén vagy háztartás szegénységi profilját egy súlyozott nélkülözési pontszámmal foglalja össze. Ha a tíz mutató közül több mint három a vonatkozó szegénységi küszöbérték alatt van, akkor több dimenzióban szegénynek minősül (Alkire et al., 2013). Ez segít megragadni, hogy hány ember tapasztal átfedő nélkülözést és milyen intenzitású nélkülözést (átlagosan hány nélkülözéssel kell szembenézniük). A többdimenziós szegénységben élők százalékos arányát a különböző régiókban lásd az 1. táblázatban.
3. ábra: A többdimenziós szegénységi index dimenziói és mutatói
- Egészség (minden mutatót egyformán 1/6-os súllyal súlyozunk)
- Tápláltság: deprivált, ha bármely felnőtt vagy gyermek, akiről táplálkozási információ áll rendelkezésre, alultáplált
- Gyermekhalandóság:
- Oktatás (az egyes mutatókat egyformán 1/6-os súllyal súlyozzuk)
- iskolai végzettség: deprivált, ha a háztartás egyetlen tagja sem végzett ötéves iskolai tanulmányokat
- gyermekek beiskolázása:
- Életszínvonal (az egyes mutatókat egyformán 1/18-mal súlyozzuk)
- Főzési tüzelőanyag:
- Tisztálkodási feltételek: deprivált, ha nem rendelkeznek javított WC-vel, vagy ha a WC-jük közös
- Itatóvíz: deprivált, ha a háztartás nem jut tiszta ivóvízhez, vagy a tiszta víz több mint 30 perc sétára van az otthontól
- Villany: deprivált, ha a háztartás nem rendelkezik tiszta ivóvízzel, vagy a tiszta víz több mint 30 perc sétára van az otthontól
- Villany: nélkülözött, ha a háztartásban nincs áram
- Padló: nélkülözött, ha a háztartásban föld, homok vagy trágya van
- Vagyon: nélkülözött, ha a háztartás nem rendelkezik egynél többel a következők közül: rádió, TV, telefon, kerékpár vagy motorkerékpár, és nem rendelkezik autóval vagy traktorral (Alkire és Santos, 2010, p. 2).
Multidimenzionális szegénységi index (MPI) 2015+ – javaslat egy új szegénységmérésre
Az Alkire és Sumner (2013) által javasolt MPI 2015+ a 2015 utáni időszakra. Ez a fenntartható fejlődési célok mutatóit vonná össze, valamint részvételi folyamatokra támaszkodva mutatná be, hogy az emberek hogyan szegények, és milyen hátrányokat tapasztalnak. Érvelésük szerint ez segítene abban, hogy még gazdagabb képet kapjunk a szegénység valódi valóságáról.
1. táblázat: Jövedelmi és többdimenziós szegénység, régiónként
| Régió | országok száma a mintában | jövedelmi (napi 1,25 USD) szegénység fejkvóta (%) | No. országok száma a mintában | többdimenziós szegénység (%) |
|---|---|---|---|---|
| arab államok | 10 | 6.5 | 9 | 15,5 |
| Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni térség | 11 | 12,7 | 10 | 6.4 |
| Európa és Közép-Ázsia | 15 | 1.4 | 15 | 1.8 |
| Latin-Amerika és a karibi térség | 20 | 5.7 | 14 | 6.7 |
| Dél-Ázsia | 8 | 30.6 | 7 | 53.4 |
| Szub-szaharai Afrika | 40 | 50.9 | 36 | 59.6 |
Forrás: UNDP, 2014, p. 73
Az MPI az 1997-2009 között az Emberi Fejlődés Jelentésében korábban használt Emberi Szegénységi Index (HPI) helyébe lép. A HPI országátlagokat használt az egészségügy, az oktatás és az életszínvonal terén tapasztalható összesített nélkülözések tükrözésére, de nem mérte a szegénységet egyéni vagy háztartási szinten.
A 2016-os globális többdimenziós szegénységi index 102 fejlődő ország többdimenziós szegénységi adatait tartalmazza, amelyeket az Oxford Poverty & Human Development Initiative gyűjtött össze. A szegénység egyéb aspektusaira vonatkozó adatokat használ, amelyeket a demográfiai és egészségügyi felmérés (DHS), a többmutatós klaszterfelmérés (MICS) és a világegészségügyi felmérés (WHS) gyűjtött.
Az OECD jóléti mérései meglévő objektív adatokat, valamint szubjektív adatokat használnak, amelyek figyelembe veszik az emberek saját törekvéseit és a fejlődéssel kapcsolatos tapasztalataik értékelését, valamint a kapcsolatok mennyiségét és minőségét vizsgáló kapcsolati adatokat (OECD, 2013). A szubjektív jólétre vonatkozó adatokkal való kiegészítés fontos kiegészítője lehet a már használt egyéb mutatóknak; bár az a sokféle tényező, amely befolyásolja, hogy az emberek hogyan élik meg az életüket és hogyan számolnak be róla, azt jelenti, hogy a szubjektív jólét önmagában csak egy részét mondhatja el egy személy történetének (OECD, 2013b).
A társadalmi haladás indexe méri az alapvető emberi szükségleteket (a táplálkozás és az alapvető orvosi ellátás, a víz és a higiénia, valamint a menedék és a személyes biztonság vizsgálata alapján); a jólét alapjait (az alapvető ismeretekhez való hozzáférés, az információhoz és a kommunikációhoz való hozzáférés, az egészség és a jólét, valamint az ökoszisztéma fenntarthatóságának vizsgálata alapján); és a fejlődés lehetőségét (a személyes jogok; a személyes szabadság és választás, a tolerancia és a befogadás, valamint a fejlett oktatáshoz való hozzáférés vizsgálata alapján).
A gyermekszegénység méréséhez olyan gyermek-specifikus társadalmi mutatókra van szükség, amelyek képesek megragadni a szegénység többdimenziós és összefüggő jellegét. Ezek a gyermekek nélkülözése közötti kapcsolatokat mérik nyolc kritikus dimenzióban: oktatás, egészség, táplálkozás, víz, higiénia, menedék, információ és jövedelem/fogyasztás (UNICEF, 2011).